Stiller Kriszta: Dal; Profán ima

 

 

Dal

 

 

Tapintható vagy, de mégse,

mint az isten szívverése.

Mély szemed hűs tölgyek odva,

szeress mindig fogvacogva.

Őrjíts lassan, mint az álom,

szálljunk együtt pókfonálon.

Két karod tűz, könnyű paplan.

Legyél csend. Kimondhatatlan.

Kettőnkből most egy lehet: mi.

Szökjünk el egymást szeretni.

 

 

 

Profán ima

tölgyfa ágán

hűlt madárka

messzi tóban

ring a bárka

tengerekben

kardhal-álom

add meg, add meg

kis halálom

tüskeszív egy

zöld bokorban

nincs már menny, se föld:

pokol van

kínhalál sok

rézkereszten

megtaláltam

nem kerestem

hinni kell, de

visszatartom

ajaknyom egy

csizmatalpon

napsütés lóg

fényfakulva

térdreestem,

mint a kurva

uram, uram,

mondd meg nékem

mért nem lehet

könnyű végem

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írások:

Stiller Kriszta: nullaóra; Játszótér alul vagy és én felül tüskeág a szív körül néhány...

Stiller Kriszta: ennyire; nagyvérkör ma fogalmam sincs, mitől vagyok részeg egy utca mélyén állok...

Stiller Kriszta: Fülszöveg; A tündér – XXI. századi verzió Fülszöveg Péntek este volt, de én csak mosogattam. Megint minden...

Aczél Géza: profán lesem a vibráló masina sarkában a digitális órát érdemes-e még...

Bächer Iván: Kriszta (Tóth Krisztináról) Az egyszemélyes bíráló bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2009...

 

 

Cimkék: Stiller Kriszta