Rapai Ágnes: Ó éj, ó éj

Ó éj, ó éj

Montázs T. S. Eliot verseiből

 

 

Ó éj, ó éj.

Mind eltűnnek az éjben.

 

 

Könyörögj értük,

Akik választottak s szembeszálltak,

születés, meghalás között

Ez álomjárta félhomályban

Világosságuk felragyog,

Könyörögj értük.

 

 

Feszültség ideje ez.

Magányosság helye.

Ne tűrd, hogy hamissággal hitessük magunkat,

Könyörögj értünk most és születésünk óráján.

Könyörögj értünk.

 

 

Azt gondolom,

Patkány-közben vagyunk.

Itt vesztek el a holtak csontjai.

Léptek visszhangja az emlékezetben.

Tudjuk, mi a kényszer, a kínzás.

Tudjuk, mi az elnyomás, az erőszak.

 

 

Halunk a halókkal:

Nézd, távoznak és mi velük megyünk.

 

 

Ó éj, ó éj.

Mind eltűnnek az éjben.

 

 

Könyörögj értük,

Akik egyedül maradtak fegyvertelen

Rettegésükkel, fölösleges tudásukat

Szentségként hordozva,

Akik tudták, mi a kényszer, a kínzás,

Tudták, mi az elnyomás, az erőszak.

 

 

Ó éj, ó éj.

Könyörögj értük.

 

 

Kapcsolódó írások:

Rapai Ágnes: Előszilveszter Rapai Ágnes Előszilveszter Hovatovább nem marad semmi, ami a...

Rapai Ágnes: Sylvia Plath naplójából Rapai Ágnes Sylvia Plath naplójából 1. Nagyon kezesek a...

Rapai Ágnes: Fény Rapai Ágnes Fény Túl magasra akart repülni, pedig elég...

Rapai Ágnes: Vicces vagyok Rapai Ágnes Vicces vagyok Az mondja, nem olyan nagy...

Rapai Ágnes: Sehova futnék Rapai Ágnes Sehova futnék Talán ha volna kedvem, akkor...

 

 

Cimkék: Rapai Ágnes