Beck Tamás: A falon túl

A falon túl

 

 

Korán feküdtem aznap, épp nyolc vagy kilenc lett,

amikor érezni kezdtem, akár Kolumbusz

hogyan moccannak bejáratlan kontinensek.

Motelszobámban neszezés, megannyi

testetlen körvonal és csupa kontúr,

s akkor, talán már álmomban, talán nem, megszólalt az

az ismeretlen asszony a falon túl:

 

 

„Ha átmennék hozzád most, rád feküdnék;

én lennék félórára a felettes éned.

Erogén zónákat rajtam nem találnál.

Szemedben látom, nem szükséges elmesélned,

hogy életed csupán rejtett halálvágy.

Vagy várjak rád az utcán, azt remélve,

a véletlen majd felfedi kiléted?

Mire hozzád lépnék, az arctalan személyhez,

a kettes metró forgataga úgyis elnyel,

mint egy lázadó kamaszt a polgári élet.”

 

 

Kapcsolódó írások:

Beck Tamás: Glückliches neues Jahr! Beck Tamás Glückliches neues Jahr! A Himmelpfortgassén látom, hogy...

Beck Tamás: Cukros vízzel Beck Tamás Cukros vízzel Olyan vagyok, akár a cukros...

Beck Tamás: Juditnak; Felismerés Mikor hozzád hajoltam, olyan csönd lett, hogy suttogóra fogták kint...

Beck Tamás: Kilátás Beck Tamás Kilátás Egy ablakon kinézel, és a szürke...

Beck Tamás: Holdciklus; Nincs olyan olvasat Elfogyó kifli lesz, aztán újra kitelik, akár jó koszton tartott...

 

 

Cimkék: Beck Tamás