Parászka Boróka: Rózsák tere

A Vatra Romaneasca – az egykor hírhedt és félt – nacionalista román párt és „kulturális” egyesület helyi kirendeltsége Marosvásárhelyen a McDonald’s tőszomszédságában, az orosz katona emlékművétől néhány lépésre, a szecessziós kultúrpalotától 3 percnyire található, a város szívében. Ezzel majdnem mindent el is mondtunk a Vatra Romaneascáról, talán csak azt kell hozzátennünk, hogy a rendszerváltás utáni idők legkeményebb csoportosulása mára nyugdíjasegyletté öregedett. Az pedig, hogy kirendeltség, vélhetőleg túlzás, mert szinte teljesen eltűnt a román közéletből ez a szervezet, a marosvásárhelyi mag az utolsó kövületek egyike. Fogalmam sincs, miből van pénzük a méregdrága irodahelyiség bérlésére, valószínűleg az önkormányzat kegyeletből, a régi szép idők emlékének adózva segít rajtuk. Vagy ki tudja, valami titkos jóakaró, mecénás. Háttérember, akinek kell ez a frontdíszlet itt. A hatalmas kirakat mögött nem történik semmi. Néha fel-feltűnik egy idős nő, egy-két nyugállományú férfi, nem is ülnek be a hatalmas, egykori pártközpontból iderámolt íróasztal mögé, csak úgy a dohszagú bútorra támaszkodva kvaterkáznak. A bürón hatalmas papírhalmok imitálják a mozgalmat és a mozgalmasságot, de akárhogy kutatom kívülről, nem mozdul semmi: ugyanazok a lapok, kiadványok ugyanúgy hevernek egymáson, a kis műanyag talpba rögzített román trikolórt néha arrébb tolja valaki: a portörlés történik itten. A kirakat előtt ugyanaz a nő ül évek óta – talán már húsz éve – kis mérlegével. A hatalmas termetű vállalkozó néhány baniért cserébe ráengedi munkaeszközére az érdeklődőket, és megmondja, hogy – kábé – mennyi a súlyuk. Előtte koszlott kartondoboz, benne a kötelező ortodox szentkép, abba kell dobni a pénzt a szolgáltatásért. Nem teljesen kapitalista vállalkozás, mert nem állhat rá mindenki a mérlegre, akinek pénze van. Szimpátia alapján dönt, hogy ki méretik meg, és ki nem. Fogalmam sincs, hogy milyen elvek alapján szelektál. Igazság szerint nem is láttam kuncsaftokat. Álpárt székháza előtt álmunkás – valódi hangulat. Az biztos, hogy a mérleges néni nem szereti a hangosan ricsajozó magyar gyerekeket, mert ha csak teheti, többször feléjük vág, az is lehet, hogy bosszantják a pimasz kölykök. Néha – mérlegelés közben – hosszú és hangos monológokkal bírálja a kormányt, a magyarokat és úgy általában a világ folyását, ezért gondolom, hogy valószínűleg a Vatra tartozéka Marosvásárhely főterének elmozdíthatatlan szereplője.

A Rózsák terén, ahogy most nevezik, nagyon sok minden történik. Bankok nyílnak, ékszerüzletek csábítják a vevőket, egyre gyakrabban civil akcióktól hangos a központ. A gyorsétteremben gábor cigányok esznek hangos jókedvvel, valamiért nagyon élvezik a rokolyás lányok, asszonyok a hamburgervilágot. A kalapos cigány férfiak presztízskérdést csinálnak abból, hogy itt ebédeltessék a családot. Az orosz katona szobra is sajátos atmoszférát teremt, nem csak azért, mert lábánál sokszor posztol a rendőr, és tört angolsággal irányítja az egyre több irányból ide érkező turistákat. A régi idők szépség és státus iránti igényét hordozó pazar kultúrpalota (Grünwald és testvérei építették, természetesen Zsolnayval dolgoztattak, helyet kapott itt Aranka György, Bolyai, Szent Erzsébet és Bánk bán is… – mindenki az egykori magyar világból) ma is a helyi elit találkozóhelye.

Az orosz, amerikai és magyar világok, a neointernacionalista turistaforgatag helyett engem mégis a Vatra-iroda kirakata érdekel legjobban. Ez a porosodó mozdulatlanság, ez a makacs jelenlét. A plasztikfoglalatú, napszítta román zászló. A gyerekek pimaszkodása, a mérleges asszony ökölrázása, az aktivista öregemberek háttérsusmorgása: ők adják meg a város alapzaját.

Májusban szamizdat kiadvány terjedt a román államvasutakon (ingázó utasoknak terjesztett szórólap), amely Tőkés László megölésére buzdított. Cirkalmas betűk, pocsék nyomdatechnika, még cirkalmasabb mondanivaló. „Román szélsőségesek Tőkés Lászlóra támadtak” – járta be a rémisztő hír az erdélyi magyar sajtót, és a kíméletlen oknyomozásra szakosodott kollégák halált megvető bátorsággal eredtek a fenyegetők nyomába, hivatali kötelességből féltették a románokkal vasakarattal dacoló politikus életét. Még a Román Államvasutakat is megkeresték a legelkötelezettebbek, hogy a vállalat azonnal és jó hangosan határolódjon el. A CFR pedig nyilatkozatban tisztázta elutasító álláspontját az erőszakos házi dolgozattal kapcsolatban: az illetékesek jelezték, semmi közük a magánemberek által terjesztett ingyenes felbujtáshoz. A széles körű izgalmat kiváltó eseménynek köszönhetően mindenki egészen pontosan láthatja, hogy nem babra megy immár a játék, Tőkés László életét most is félteni, most alakuló pártját támogatni kell. Még akkor is, ha a CFR fülét-farkát behúzva magyarázza a bizonyítványát. Komoly dolgok ezek. Itt ordaskodnak legjobb magyarjaink körül ezek az örök ellenségek, a románok meg a szerbek is, mert hallani, hogy nemcsak Tőkés expüspököt, hanem Schmitt Pál jelenlegi köztársasági elnököt is megkörnyékezték az halálnak, de legalábbis a politikai merényleteknek ármányos angyalai ebben a hónapban. Hát mi van itt, 1914?! Még hogy az idők nem ismétlődnek…

Valószínűleg nem véletlenül, mert ahogy egymásra találnak a magyar zászlóvivők („Kárpát-medencei, össznemzeti” politikusok), úgy szervezkedik ellenük a régi ellen. És hiába illatoznak a Rózsák terén a rózsák, fényesülnek a bankok krómkilincsei, hiába verik vissza a májusi napfényt az ékszerészetek kirakatai, a mélyben ugyanaz a sötét gonoszság munkálkodik, és veszélyben a magyar. Még jó, hogy van nekünk Tőkés Lászlónk, aki nem retten meg. Hát ezért bámulok én be a hamburgerszagban ellenálló Vatra kirakatán, mert tudom, hogy az íróasztalon lévő sunyi papírcsomók csak úgy tesznek, mintha porosodnának. A csütörtök délutánonként pletykáló nyugállományúak csak látszólag békések, titkon kardjaikat fenik. Még az is meglehet, hogy Tőkés maga is támogatja a központi Vatra- bérlemény fenntartását, mert az mindenkinek jó. Neki például van ki ellen megvédenie engem, nekem van mit nézni az egyre globalizálódó városban, amely a Vatra-székház nélkül már majdnem úgy nézne ki, mint bármely másik közép-európai kisváros. És a magyar gyermekek sem szoknak el attól a gondolattól, hogy időnként valaki fenéken billentheti őket. Vatra Romaneasca Magyar Közhasznú Társaság – ez lehet az igazi cégbejegyzés.

Az RMDSZ pedig egy pancser társaság. Mert ők, amíg a nyugger merényletsztori borzolta a kedélyeket, azt találták ki, hogy demonstratívan móresre tanítják ebben a hónapban a román belügyminisztert és a rendőrakadémiát. Hátha végre a magyar választó megérti, hogy mégis inkább az RMDSZ az igazi, amely minden körülmények között megvédi saját szavazóit. A politikai anyatigris.

Évek óta folyik a huzavona azért, hogy végre a magyarok is bejussanak a rendőrképzőre, és Székelyföldön a „mieink” teljesíthessenek szolgálatot. Tavaly a román rendőrség lasszóval fogta a magyar jelentkezőket hosszú távú karriert, kiemelt fizetést, könnyített felvételit ígérve, hogy átadhassák a posztokat a „mieinknek”. A román rendőrség intenzíven dolgozott a székelyföldi magyar autonómia megteremtésén, de országszerte összesen csak hatvan magyar fiatalt sikerült rábírni, hogy beadja a jelentkezését. És csak 1, azaz egy felvételizett sikeresen. (Egy lány, természetesen. A férfiak által férfiasan irányított erdélyi magyar közösségből.) A többiek elvéreztek a románnyelv-, az idegennyelv-, valamint a történelemvizsgákon vagy a különböző alkalmassági teszteken. Hiába engedtek a követelményekből az akadémián, hiába passzírozták át a rostán a (román) rendőrök a (magyar) jelölteket: irtózatos nagy bukta lett a kisebbségbarát akcióból. (A cigányok sokkal ügyesebbek voltak, tavaly tíz roma fiatal bejutott.) Ez a történet semmi másról nem szól, mint az erdélyi magyar közoktatás minőségtelenségéről.

Az idén aztán már érdeklődés és teljesítőképesség hiányában nem hirdettek meg külön kisebbségi kvótát. Inkább magyar nyelvtanfolyamokat indítottak a román anyanyelvű rendőröknek, hátha ez sikeresebb lesz, mint a tanulni nem akaró magyarok képzése. Kapva kapott ezen a történeten az RMDSZ, és kikérte magának az elcsaklizott külön kvótát. Csak úgy szikráztak a sajtónyilatkozatok, izzottak a minisztériumi forródrótok. És elérték, igen, idén is lesz „magyar” felvételi a román rendőrakadémián. Semmi biztosíték nincs arra, hogy most sikeresebbek lesznek a „mieink” a tavalyinál, a saját magunk által kezdeményezett közoktatási reformot ugyanis sikerült ellustálkodni. Magyar tankönyvek még nem készültek el (nem írták meg az erdélyi magyarok), alternatív tantervek nem születtek (nem írták meg az erdélyi magyarok), de felvételi az lesz, felvételire odatuszkolt jelentkező vélhetőleg szintén lesz. Fülön fognak néhány diákot, és odaviszik, már csak azért is. A teljesítményképtelenséget meg majd pótoljuk politikai akarattal és zsarolással.

Ezt kínálta az RMDSZ az utóbbi napokban a Tőkés László elleni merényletkísérlettel szemben, és lássuk be, politikai kommunikátorai mélyen alulmaradtak a kárpát-medencei politikussal szemben. Az eladásra kínált sztori ugyanis ugyanaz. A románok ellenünk vannak. A csomagolás azonban sokkal kevésbé ötletes, hatásos. Ma már nem cucc, ha a román belügyminiszter zavartan habog, és a magyar szövetségnél előszobázik sűrű bocsánatkéréssel minden olyan bűnért, amit el sem követett, vagy amiért a felelősség nem őt terheli. Az ilyen áttételesen nacionalista játszmák túl vontatottak, ráadásul azt a súlyos következményt vonják maguk után, hogy esetleg létrejöhet a konszenzus, ki lehet egyezni, és ellenségkép nélkül maradunk. Na de egy orvul meglapuló román merénylő, egy előre bejelentett, folyamatosan a fejünk fölött lebegő gyilkosság, az nem elsimogatható. Ott nincs esély a kiegyezésre, az unalmas megbékélésre. Az úgy működik, mint egy politikai energiabomba. És nem kell hozzá koalíciós egyeztetés, sőt koalíciós tagság sem. Úgy lehet politikai tőkét gyűjteni Romániában, hogy meg sem kell közelíteni Bukarestet. Minimális befektetés és tiszta haszon, így működünk.

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írások:

Parászka Boróka: Miért loptak Koszovóban a románok magyar kabátot? Parászka Boróka Miért loptak Koszovóban a románok magyar kabátot?...

Parászka Boróka: 0-0 Parászka Boróka 0-0 Europarlamenti választás előtt áll Románia, és...

Parászka Boróka: Kis erdélyi Őszöd Parászka Boróka Kis erdélyi Őszöd Arról szólt az elmúlt...

Farkas Zoltán: Lopott anyagból (Parászka Boróka) Hosszúra nyúlt a 2007-es esztendő. Még valamikor 2006 nyarán...

Parászka Boróka: Lefölözési verseny Januárban mutatkozott meg igazán, hogyan fog lezajlani Erdély elsivatagosodása. A...

 

 

Cimkék: Parászka Boróka