Vincze Anna: Beköltöztél; Baby blues

 

 

Beköltöztél

 

 

Nem ült senki a fenyő csúcsán,

Amikor odanéztem. Ütemtelenül

Feszítgetted a hátadat, ropogtattad,

Hogy gerincedből kimenjen a gyilkos álom,

És valamelyikünk elszánja magát, hogy kávét főz.

Megint szomorú lettem, néha azt hiszem,

Valamilyen gyászba csöppenhettél.

Beköltöztél, természetszerűen, némán befogadtalak.

Azóta például ritkán iszom gyógynövényteát,

Nem néztem a BL-sorozatot, és ugyan kicsit szégyellem a koszt,

De nem is nagyon takarítottam.

Lett viszont biciklim, hallgatok néha Akkezdet Phiait,

És olvasok olykor belpolitikát.

 

 

Te is látod, milyen kelletlen vagyok,

A sárga ruhámban meg még kellemetlen is,

Ahogy élvezem a szoknyás könnyedséget,

És úgy látszik, legszívesebben elrepülnék,

El tőled, el minden nadrágtól.

Tűröd és nyűglődsz. Megvigasztalnálak,

De nem mindig tudlak, néha nem akarlak.

Amióta megvettük a bringát, hogy együtt

Járjuk a várost, szinte megállás nélkül szakad.

Most, hogy jobb az idő, elutazol egy hétre.

Nem tudom, mi lesz. Az apró előszobában áll,

Állandóan kerülgetjük, egyre idegesítőbb.

 

 

A hátsó udvari fenyőre néha madarak ülnek.

Sokszor nem tudom, milyen fajta, ez enyhén idegesít.

Egész kis erdőnk van ott. Gyíkok napoznak

Az ablaktól jobbra eső kőfalon, múltkor egy

Lusta macska vonszolta át magát hátra, a domb felé.

Nem szereted a macskákat, szerinted kihasználósak.

A kutyákat – ha nem is önkívületben –, igen.

 

 

Május vége jön, és minden esőködben.

Az egész város unja már a tavaszi őszt,

Egyenletes fényt akarunk. Talán te is azt akartál,

Amikor újra megláttál a Gödörben.

 

 

 

Baby blues

Inkább legyél boldog, látom,

Ahogy rád ülök, kérek egy slukkot

A füvedből, a füst mögött a füled

Mögé simítom a hajad, egy dohánydarab

A kanapéra hull.

Felragyogsz, ahogy kiolvadok,

Pár másodpercenként,

Ütemtelenül nézek rád, hol tartasz.

 

 

Inkább legyél boldog, jó lenne ezt

A kis lakást dzsungellé tenni, sok növényt

nevelni,

A festékboltba is már mióta készülök,

Az ajtófélfát is be kellene festeni

Pirosra, mintha lángolna, jobb híján

Térképet ragasztani a szobaajtóra, és

Világító Földgömbre aludni el, amíg

Félek a sötéttől, 30 felé közeledve

Megszokhattam volna már, jobb híján

A szorongásaimat, vagy megszerethettem

Volna gyermeki betegeskedésem, kiemelhettem

Volna a Füvészkert hideg vizéből.

Szeretem, ahogy megsodrod, ahogy néha

Előveszed a Nikonod, hogy elkapd a

Pillanataimat, mint amikor múltkor

A Balatonon, a sötét park színpadán

Táncoltam, talán Akkezdet ment,

Hirtelen jobb szerettem

Volna, ha elrakod és egy fához viszel,

Végül egyedül hengergettem magam,

És a nadrágomba fúródott néhány szálka,

Egyet azóta se bírtam kipiszkálni.

 

 

Hétfőn jössz haza, ha minden igaz,

A háttérzene megszűnik, és akkor

Mit érzünk át, az a kérdés, ha a télre állított

Kis radiátoraink mellett nem zümmögnek

A slágerek.

 

 

Kapcsolódó írások:

Vincze Anna: Szuszog; Ócskaságaim A szomszéd épület elhagyott tornya kicsit megijeszt. Lassan ugyan hozzászokok...

Vincze Anna: Létó; Félre Csapzott haja remeg, néha bizonytalanul balra, aztán jobbra kapja a...

Gát Anna: Találkozom Gát Anna Találkozom Azt mondták, nincs más hátra: írjak...

Miklya Anna: Ami menni készül, végül megmarad Miklya Anna Ami menni készül, végül megmarad Szerelemmel, M-nek....

Szabó T. Anna: Nyilalló szálon áhítat Szabó T. Anna Nyilalló szálon áhítat (Lator László-remix) ...

 

 

Cimkék: Vincze Anna