Sándor Erzsi: Maunika-sirató (Mónika-show, összesen 1985 adás, RTL Klub. Műsorvezető Erdélyi Mónika.)

Megszűnik a Mónika-show, mert Joshi Barath lenyomta. Erdélyi Mónika mehet vissza a termelésbe, ahonnan vétetett, öntözgetheti a két kislányát és kapálgathatja a házasságát, amelyről éppen nem tudom, hogy áll-e avagy bukik, mert a tabloid show-ra ráállt celebhíradóból (Reflektor magazin) nem derül ki. A médiaipar úgy szaporítja magát osztódással, hogy azokról, akiket használ, celebhíreket gyárt, amelyeket aztán önálló műsorelemként tálal. Így lehet az, hogy a Mónika-show két része között, az amúgy egymásnak körbetartozás-gyanús cégek reklámpercei után a Reflektor magazinban láthatjuk, amint Mónika zokogva vesz búcsút az utolsó felvételen szeretett stábjától, majd átsminkelve és lehiggadtan, szeme előtt a csatorna és a saját jól felfogott érdekeit tartva arról beszél, micsoda remek dolog is lesz az, ha végre együtt lehet apró kicsi lányaival. Azt nem tudjuk, hogy az édes gyermekek miről fogják megismerni, de talán majd a feje elé tart egy kartonból kivágott képernyőt. Hát még ha fölvesz magára valami hús-rózsaszínt. Pulóvert, bőrdzsekit, selyemblúzt.

Mónika búcsúzik, és búcsújától reméli az RTL Klub az utolsókat rúgni a TV2-n Joshi Barathba. Őket, kettőjüket fél Magyarország nézi, a nagy kertévék legnagyobb bánatára ugyanaz a fél. A kimaradó egyedek vagy még egészen gyerekkorúak, vagy az idősek otthonában, ápolónői truccból, nem tolták őket a tévé elé, ahol amúgy is éppen átkapcsolnak Mónikáról Joshira. Vélhetném értelmiségi nyafogással, hogy mindegy. Csakhogy. Már alkalmam volt leprázni mindazokat, akik kiteszik az életüket a kameráknak, és azokat is, akik a képernyőre tapadva ezeket beveszik. Kikértem már magamnak a jól bejáratott licenszeket, a show-paneleket, a sablonokat, a semmiből jövő és ugyanoda tartó celebeket, az ipart, ami rájuk épült. Egyet nem tettem meg eddig: nem akartam megérteni ezt az egészet. Na most, Maunika kivégzésénél megállnék egy pillanatra, és elgondolkoznék: ki is ő nekünk, mi is ez az egész? Jó, ha tisztában vagyok azzal, hogy ötmilliárd veréb nem téved.

Itt van mindjárt Mónika mint önmaga. A kertévék egyéb celebjeitől eltérően nem önmagát valósítja meg. Nem régről ismert, mint Jakupcsek, vagy gyorsan megjegyezhető, mint Liptai, akiknek határozott elképzelésük van magukról, és sorra el is véreztek az identitásukért vívott csatákban. Jakupcsek Gabriella vonzó, értelmiségi nő szeretett volna lenni, és már messze jár a kertévék nézettségétől, Liptai Claudia pedig mindent meg akart engedni magának, de csak annyit tehet meg, amennyit hagynak neki. Szulák Andrea vicces személyisége felszívódott a csatornák között valahol.

Mónikáról nem lehetett tudni, mit akart eleve. Még a szereplési vágy is idegennek tűnik tőle. Gyurmaszerű személyisége alkalmasnak látszik, hogy belesimuljon, hozzáigazodjon, legömbölyítsen. Mónika szorgalmas súgógép-felolvasó és még szorgalmasabb fülesre beszélő. Az interneten megtalálhatók az adásba nem került jelenetek, ahol a jajistenemen kívül nem ragadtatta magát többre. Egyedül minden bizonnyal nem is tudná. Az egymást agyaló és ordítozó szereplők közelébe sem merészkedett, remegve kapaszkodott a mappájába, amit szintén hibátlanul fel tud olvasni: mondjál valamit magadról, ide az van írva, hogy te férjnél vagy, és viszonyod van a csősszel. Igaz? Igaz. Esküdni mertem volna rá, hogy éppen azért hívták be a show-ba, mert férjnél van, és dugja a csősz. Sőt a férjét és a csőszt is ezért hívták be. Most ne rendüljünk meg egy pillanatig azon, hogy mind a hárman mér akarnak megjelenni Mónikánál, hanem nézzünk rájuk úgy, mint demokratikus vívmányra, és nemcsak azért, mert arra bizonyítékok, hogy műsort készíteni, szerepelni, műsort vezetni, beszélgetni, kérdezni minden emberi teremtmény tud. Demokratikus például azért is, mert mindenki mindenkit tegez, függetlenül attól, hogy ki mennyire idős, és ez mennyire látszik is rajta. A magánkonfliktusok agóráján felvázolják a témát, elrugóznak rajta, majd Mónika közbeékelésével hipp-hopp kiegyeznek. A kertévék megjelenésével kamera elé kerülhettek azok, akiknek az életéről eladdig legfeljebb a mélybe alászálló riporterek tudósítottak időnként. Az értelmiségi televíziózást kedvelők dermedten látták, hogy az úgynevezett privát szférán sáros lábbal, cúgos cipőben lehet áttrappolni. A Mónika-show-ban nyilvánosságot kaptak az addig féltve őrzöttnek kikiáltott személyes problémák. Kiderült tehát, hogy máshol húzódik a határ a magán és a köz, a személyes és a nyilvános között, és nem a magas homlokú felleghajtók fogják eldönteni, hogy hol, hanem a profit. Mert erre lett igény. Vagy volt is. Igény mutatkozott arra, hogy ne szakértők, szakriporterek, szakavatottak vitassanak meg, ki, be egy-egy témát, hanem úgy kerüljön terítékre a nézők elé, akárha a való életben. Mónika bizalmasan beszélget, mintha csak a barátnőnkkel, a mindennapi életben. Mónika eseti vagy adásvégi összefoglalói, mottói nem rugaszkodnak túl egy konyhai falvédő bölcsességén, amit ő szépen, tagoltan felolvas a súgógépről. Ezek az összefoglalók még véletlenül sem orientálnak, és soha nem konfrontálnak. Ezek legömbölyített okosságok, hétköznapi maszlagok, és nem terjeszkednek túl a „bizony-bizony az élet már csak ilyen, mindenkinek nehéz, és akinek könnyű, annak se igazán” csatos-emlékkönyvi bejegyzések zöldségein. Nincs is lelki mélyszántásra igény, hiszen a felmerülő témák egyetlenegyszer sem beszélődnek meg. Felvillantódnak és gyorsan kihunynak, vagy azért, mert ott kísért az igazi konfliktus réme, vagy mert jönnie kell a reklámnak. A vad indulatok, személyeskedések, verekedések mind fönt vannak az interneten, de soha nem kerülnek műsorba (segítik a műsor promóját). Sem a szereplők, sem a nézők semmihez sem kapnak morális iránytűt. Nem is tarthatják magukat semmihez. A műsorban éppen csak érintett témáról történt egy laza fecsegés – ennyi a Mónika-show. A mindennapi konfliktusokkal természetesen a világon senki sem foglalkozik, ám a néző – fél Magyarország – úgy véli, a show-ban ő beszél, róla van szó. Egy fenét. A külföldi licensz alapján építettek egy nem túl drága díszletet, szereztek sok hús-rózsaszín felsőrészt Mónikának, és naponta leforgatnak vagy tíz adásnyi anyagot. A képlet pofonegyszerű: nem kerül sokba, könynyen érthető, és sokat hoz. Így lehet a kákán csomót keresni: olcsón kell venni és drágán eladni. Naná, hogy utálja az értelmiség. Nem is az övé. Nem is neki adják.

Azoké, akik amúgy is brazil szappanoperából tanulnak késsel-villával enni. A Mónika-show-ban az egymást megcsaló, eláruló, eladó, örökbe adó emberek egymás vagy a saját erkölcsi tanmeséiket elemzik. Mónika szerepe nem több, mint megtestesíteni a nézők által elvárható, morálisnak tűnő kollektív gondolkodást. Hívhatnánk akár mediátornak is, mert megértően meghallgat mindent, ugyanannak az ellentétét is, anélkül, hogy konfrontálódna. Rá is üvöltenének a fülében lévő fülesre azonnal, ha megpróbálná. Dehogyis próbálja. Nem dolga. Neki meghallgatni dolga és mint szemipermeábilis hártyának félig átereszteni. A néző pedig azt hiheti, hogy igaza van. Minden nézőnek külön. A Mónika-show ezt adja fél Magyarországnak. A valódi konfliktusok pillanatában, a határhelyzetekben tévedhetetlenül, és azonnal megállnak, senki sem tud meg semmit, de már nem is akar. Mindenkinek elég az, hogy neki van igaza.

Mónika most pihenni kényszerül. Arcát hamar el fogjuk felejteni, az is csoda, hogy még emlékszünk rá, holott naponta látjuk. Ez nemcsak afféle olcsó hatásvadász kritikusi fogás, hanem a csatorna igyekezete a licenszszabásminta hű lekövetésére. Mónikának pont olyannak kellett lennie, mint bárki barátnője. Nem szőke, mert az kihívó, nem kékszemű, mert az metsző, nem nagyon csinos, mert az veszélyes, nem izgalmas, mert az agresszív. Mónika hosszú hajú, barnás, érdeklődő, csinosnak mondott, szinte szabályos. Tele van vele a hatos villamos. Talán csak hosszan elhúzódó terhességei és az állóképessége megrendítő. A nagy szériák előre leforgatása okán nagyjából négy évadon át volt másállapotban. Azt pedig elképzelni sem tudom, miként lehetett kilenc éven át ennyi zavarodott szerencsétlent végighallgatni szakpszichológusi segítség nélkül. Akármilyen jól olvas súgógépről vagy jól beszél fülbe súgás után, valamit mégiscsak érzékelnie kellett a körülötte lévők tébolyából. Vagy tényleg elég annyi, hogy jajistenem, úristen? Alig várom, hogy megtudjam, miféle új, felolvasói szerepkört szán neki a csatorna, amely nem győzi hangoztatni, hogy számít rá. Nem kérdés, hogy meg fogom tudni, csak aztán észrevegyem. Addig meg fél lábon is.

 

 

 

 

 

Mónika-show, összesen 1985 adás, RTL Klub. Műsorvezető Erdélyi Mónika.

 

 

Kapcsolódó írások:

Mező Ferenc: A csatorna (Balázs – A szembesítőshow. RTL Klub, 2007. január, műsorvezető Sebestyén Balázs; Mónika – A kibeszélőshow, RTL Klub, 2007. január, műsorvezető Erdélyi Mónika. ) Mező Ferenc A csatorna A rádión állomások vannak, a...

Sándor Erzsi: Tibeti hantámba (Lomini mester az Asztro show-ban. RTL Klub, 2011. 11. 11.) Most akkor Asztroshow-t mondjak, vagy Ezotévét? Valaki mondja már rá...

Sándor Erzsi: Kultúrházomlás (Kultúrház, utolsó adás, szerkesztő-műsorvezető Winkler Nóra. MTV1, 2010. szeptember 5.) Van annak valami indiszkrét bája, amiként a Tisztelt Háztól elhal...

Sándor Erzsi: Irén, a nő (Psota a férfiak hálójában. RTL Klub, XXI. század. Szerkesztő Lázs Sándor. 2010. április 7.) Az RTL Klub XXI. század című műsorának internetes önmeghatározása szerint...

Sándor Erzsi: Cuppanós ödipuszi (ÖsszeEsküvők. Reality show, TV2.) Amikor Hajdú Péter megkereste a TV2-t, és felajánlotta nekik, hogy...

 

 

Cimkék: Erdélyi Mónika, Sándor Erzsi