Szabó T. Anna: Három alkalmi vers

 

 

Várady Szabolcsnak a hatvanadikra

 

 

„Egytől hogy telhetne ki,

ami sikerül neki?”

 

 

Szabolcsból legalább hat van:

Egy ül a szobában otthon,

Szerkesztő a másik

Míg tolla elvásik,

Harmadik péntekje,

Negyedik szombatja

Apai és férji

Lényét váltogatja,

Ötödik jóbarát,

Szellemét, humorát

Szívvel csillogtatja –

A hatodik végül

Verset írni készül

(Reméljük, hogy ír is) –

 

 

Sőt, még „öregúr” is,

Elegáns, kalapos,

Kicsit kisfiús is,

Nevetős, haragos.

Sok lény, de egy lényeg

Minden pillanatban –

S bármily hihetetlen:

mindegyik épp HATVAN!

 

 

Limerickek Vámos Miklós hatvanadik születésnapjára

 

 

Volt egy úr, úgy hívták, Miklós.

Rádörrent magára: „Mit lógsz?

Regényt kéne írni!”

Meg is írta. „Így ni!

Nem is rossz. Na, világ, mit szósz?”

 

 

Miklós úr, Vámos, az író,

ír, mert az írónak így jó.

Dehogy jó: jó nehéz,

munkál az ész s a kéz,

az író: jó munkabíró.

Író úr: úgy hívják, Vámos.

Van olvasója is, számos.

Könyveit úgy őrzi

Madrid és New Jersey,

mint Marquezt. Mondhatni: famous.

 

 

Volt egy úr, úgy hívták, Vámos.

Hívták a spanyolok: ¡Vamos!

Induljunk el máris,

vár Sevilla, Cádiz,

hívnak: ¡Tu eres mi amos!

 

 

Vámos úr – jól ismert név ez –

kereken épp hatvanéves.

Az Isten éltesse,

életét élvezze,

maradjon fényes és éles.

 

 

Köszöntő a csudálatos Takács Ferenc 60. születésnapjára

 

 

„NAGYSÁGODNAK kárpitokkal,

Keresztekkel, csillagokkal

Ez napon udvarlanék,

Tisztelkedném kösöntyűkkel

És reá smaragd betűkkel

TAKÁCS FERI-t metszenék;

 

Koncertekkel ekhóztatnám

És ágyukkal durrogtatnám

A Dunának partjait;

Pompáznám örömportákkal

S tündöklő tűzi-munkákkal

Buda és Pest falait…”

(Csokonai Vitéz Mihály – egy névnyi különbséggel)

 

 

Akiről most szól az ének,

ahhoz boldogan jövének

Virtusok és Gráciák,

 

 

tán már bölcsőjében tudta,

hogy az erény útját futja,

nem fűtötte harci vágy.

 

 

Nem fűtötte? Eh, dehogynem!

Hiszen senki nála jobban

meg nem küzd az igazért –

 

 

de nem azért harcol, érvel,

hogy azután mohó kézzel

magának tépjen babért.

Nincsen széke, érme, posztja,

amit gyűjtött, szerteosztja,

és van kincse, rengeteg,

 

 

de figyel a belső hangra,

s nem törekszik hiú rangra,

kosztért sosem tiszteleg.

 

 

*

 

 

Takács Feri sétál az erdőbe,

Beckett és Joyce tanácsot kér tőle,

Eliot is tanácsot kér tőle,

de Feri csak beint, hogy előre.

 

 

Lóra pattan, Pegazát ugratja,

nyög a vén föld, megrendül alatta,

Addig addig ugratja Pegazát,

amíg be nem látják az igazát.

 

 

Nincs igaza? Jó, belátja nyomba’,

szemöldökét kicsit összevonja,

mert akkor sincs szomorú vasárnap,

mikor nem ad igazat magának.

 

 

Kapcsolódó írások:

Szabó T. Anna: Nyilalló szálon áhítat Szabó T. Anna Nyilalló szálon áhítat (Lator László-remix) ...

Takács Ferenc: “A nemlét ragyogása” (Szabó T. Anna: Elhagy. Budapest, 2006, Magvető. 128 oldal, 1990 forint. ) Takács Ferenc “A nemlét ragyogása” Szabó T. Anna új...

Takács Ferenc: Idill és gyehenna (Szabó T. Anna: Villany. Budapest, 2010, Magvető. 136 oldal, 2290 forint.) Szabó T. Anna új verseskönyve, Villany címen, négy év múltán...

Miklya Anna: Három hosszú éjszaka Miklya Anna Három hosszú éjszaka Azt képzeltem el, úgy...

Szabó T. Anna: Gyűrű Aki gyűrűt vált, sorsot vált magának, mert (nem ámítás, nem...

 

 

Cimkék: Szabó T. Anna, Takács Ferenc, Vámos Miklós, Várady Szabolcs