“HÍJNYE!” – “NEM-ER-RŐL-VOLT-SZÓ-Ó-Ó!” –

 

Egy másik ilyen ház, ami zsúpos volt meg tömés volt, a Baksa Kálmán bátyám háza, az büszke is volt nagyon rá, mert amikor a háborúban potyogtak a bombák, fölszólt az amerikai pilótának, hogy aszongya: “Ezt baszhatod, koma, ez hatvan centis tömésfal, ezt nem baszod át.” És bement az istállóba etetni, közben meg bumm, bumm, és amikor kijött, látja, hogy egy kicsit le van dőlve a házának az egyik sarka. Föltolta az öreg a kalapját a feje búbjára, és azt mondta: “Híjnye, ezt nem gondutam vóna.”

(Némethné Baksa Eszti: Végig a Nemesszeren, Mozgó Világ, 2005/7)

 

Januári számunkat két emberfajta és az emberfajták két körlete illusztrálja. Az egyiket Brenner György rajzolta még a rendszerváltozás előtt, alatt és közvetlenül utána. (Szegénynek többre nem futotta, nagyon korán meghalt.) Másikat egy fiatal képzőművész, Nemes Csaba alkotta, aki a 2006-ban zajlott sajnálatos őszi események óta a politika és a közélet látványához rendszeresen visszatér.

Szabad szemmel is kivehető: a két világ egymással nem kompatibilis. És nem csak azért nem, mert az első technikája, stílusa, látásmódja a vonalas karikatúra szabályai szerint alakult, a másodiké pedig a festményvázlat, a kroki és az animáció műfajaihoz igazodott.

A Homo brennericus háziasítva van, nem fogyaszt vért – talán még vörös húst sem -, bőre alatt finom, egyenletes hájréteg húzódik, slampos, barátságos, megbízhatatlan, enyhén ingerlékeny, együttműködő, intelligens és individuális természetű. Melankóliára és derűre egyaránt hajlamos. Életmódja: lakossági. Mentalitása: polgári.

A Homo nemesiensis ragadozó. Mielőtt lecsap a zsákmányra, körbejárja vadászterületét, arca megjegyezhetetlen, egyenruhája annál inkább. Különös ismertetőjele, hogy testi létét kiterjesztve jelvényekkel érvényesíti dominanciáját. A zsákmány megfélemlítése – játék a játékban – az edzésterv legfontosabb és legörömszerzőbb része. Életmódja: falka. Mentalitása: fundamentalista.

A két típus ugyanott él. Földrajzi és klimatikus igényei megegyeznek, táplálékszerzési és szaporodási mutatóik hasonlók. Elvileg azonos légtérben is létezhetnének, de feltételeik a gyakorlatban mégsem egyenlőek. A magyar történelem közel száz éve úgy alakult, hogy ahol a második típus megjelent – konkrét jelvényektől függetlenül -, ott az első típus előbb-utóbb romlásnak indult. Politikai, gazdasági, közjogi, mentális értelemben egyaránt, legföljebb kulturális “téren” – a kultúra reflexei mindig hisztérikusak, hol előrevágtatnak, hol tompán lemaradnak – ideig-óráig eredményeket mutatnak föl. E témákat igyekeztünk a legkülönfélébb műfajokban – tanulmányban, esszében, interjúban, szociográfiában, publicisztikában – körüljárni.

Híjnye! Nem erről volt szó! – mondaná szegény Homo brennericus, amikor háta mögött a rendszerváltás tapasztalatával széttekint a mai horizonton (2002-2008). Nohát! Ezt nem gondoltam volna! – kiálthatott volna föl egy Örkény István-szerű fazon, amikor háta mögött a konszolidált értékekkel, előbb masírozó barnákkal, majd nem sokkal később jajvörös brigadérosokkal találkozhatott (1944-1949). Ejnye! Hogy a csudába történt? – tépelődött volna egy kabaréfigura Nagy Endre idejéből, amikor látnia kellett, hogy a békeidők liberális illúzióját miként cincálja szét Trianon, majd a 133 nap, majd Szeged (1918-1922).

Nem örömteli olvasmányokat ajánlunk olvasóink figyelmébe. Csupa kellemetlen meglepetést. Írásba adjuk, hogy mekkora távolság választja el a Brenner-világot a Nemes Csaba által fölvillantott világtól. A bársonyos átalakulás idejét a smirglipapír korától. Kérem, ne haragudjanak ránk emiatt. Meggyőződésünk, hogy jobb megijedni, mint félni. Az előbbi gyorsan múlik, az utóbbi olyan tartós állapot, amely elveszi az életkedvet.

 

P. Sz. J.

 

Brenner György: A pusztában

Nem erről volt szó! NEM-ER-RŐL-VOLT-SZÓ-Ó-Ó!

Nemes Csaba: Hóhatár 01

 

 

Kapcsolódó írások:

László Ferenc: A kutyafejű, a vérszopó és a púpos – Akiknek rossz sajtójuk volt: Attila, Richárd, Iván László Ferenc A kutyafejű, a vérszopó és a púpos...