A Mozgó Világ internetes változata

23

24

25

26

27

28

29

30

31

32

33

34

35

36

37

38

39

40

41

42

43

44

45

46

47

48

49

50

51

52

Szókratész függő tyúkkosárban ül Arisztophanész Felhők című komédiájában. A kaposvári előadást nyitó kép a Felhőket idézi, a mű egésze azonban a Madarakat, ahol két csavargó szélhámos felhőkakukkvárat hazudik a madaraknak és az isteneknek. A Föld és az Olümposz között új világot építenek, ők lesznek vámszedői.

Ég-föld között kötélvégen lógó ipari kosarakban áll az ünnepelő magyar világ Kovács Márton zeneszerző és Mohácsi István-Mohácsi János: 56 06 / őrült lélek vert hadak című évfordulós művében. Nincs a szereplők alatt szilárd talaj. Csak a kiszámíthatatlan mélységű Gödör - visszahangozva-e a meg nem épített Nemzeti kiásott helyén létesült jelképes semmit? -, alattuk semmi, köröttük semmi, felettük semmi. Ők maguk is semminek látszanak tarka-barka történelmi múltjukkal, nagy akarással egymásnak feszülő semmijükkel. Helyzetük ingatag. Szál dróton lógnak, pannon bábszínház bábjaiként, kötött mozgási szabadsággal. Nagyszájúan berezeltek. Csak az isten tudja, tartja-e őket az Isten a magasból. Az illúzió tartóereje felhőkakukkváruknak.

Zeneszerzőjük - Kovács Márton - disszonanciákból épített kardalt ad a függőkben lévők szájába. Szövegmorzsái a Himnusz töredékei. Nem gúnydal. Mintha vízbefúlók utolsó fohászkodása szakadna fel szavanként egy-egy légbuborékban.

Állami ünnep pastiche. Diadalt nyal a Mohácsiék használta romos nyelv, a hulladékbeszéd, a széthullott identitások téblábolása szerteillanó szavak között. Helyüket nem lelő ragok. Panelpuffogtatás. Az ünnepi szónok államasszonyság (az államférfi mintájára) ugyanúgy nem a magyar szavak embere, kifejezésre képtelen fuldokló a rovásírásban gondolkodó turáni hómlesz, az élete pangásáért bűnbakra vadászó felsőproletár, a mozgalmi nyelv mocsarából brekegő, a pedánsan blöfföt böfögő polgár. A mélység fölött locsognak, ahol a sírban egy nemzet nyelve süllyed el. Szavaik kölcsönkönyvtáriak. Átzsírosodtak a sokszoros használatban. Irodalmilag a Parti Nagy Lajos széthulló nyelvi zsonglőrségére hasonlító bravúros hulladékbeszéd a szöveg csúcsteljesítménye. Khell Zsolt bányacsillékből álló repülődíszlete a játékhoz gyakorlatias meghatározó feltételeket adó, őrült látvány, ugyanakkor átfogóan metaforikus mélységű remeklés. Szöveg, drámai helyzet, együttes színészi játék, zene, koreográfia összeolvadása páratlannak mondható.

A Mohácsi fivérek 56-os színpadi munkája nem emlékkoszorú, sem dokumentumdráma. Távol áll tőle a történelmi emlékezés. Nem tragoedia, sem comoedia. Négyórás kabaré. Nem esztétikai szitokszóként használtatik, helybesoroló kategorizálás. Mohácsi a Hogyan vagy partizán, avagy Bánk bán (1984) óta nem a kabarénak kellemkedő, nézőnek kedvező lelki masszázsával foglalatoskodik, hanem a kellemetlen, szúrós kabaréval ingerel. Az elmosó kedély helyett a társadalmi borzalmakra összpontosít. Az Osztrák-Magyar Monarchiában Bécsből Pestre érkeztében megédesedett Csárdáskirálynőt (1993) is korának ellentmondásait összefogó rémlátomássá növesztette.

A szereplőkkel együtt leérünk a múlt mélyére: az alapszínpadra. A Tót család lakása. Nem Tóth mint Ilona, az orvosnő. Tót mint Örkénynél. Tót Lajos (Szula László), Mariska (Pető Kata) és Ágika (Simon Viktória). Valamint Robika (Hornung Gábor). A számtani középarányos család menekülni készül. Az anya inget vasal Sztanyiszlavszkij-etűdként, jelentés nélküli kiürültséggel. Lehet sokatmondóan vasalni. Súlylyal. Elnyomott asszonyi életet lehet belepanaszkodni a fehér férfiingbe. Illusztrált vasalás eredményeként a néző egyre hidegebbnek érzi a vasalót és a lábát.

Ávósok törnek be a lakásba az Állami Áruház (1976) fináléjában hordott, kihízott ballonkabátjaiban és barna puhakalapjaiban.

A kaposvári színház utolsó 40 évét nemcsak gondolati tisztaság, meg-megújuló nekibuzdulás különbözteti meg. Az a különlegesség tartja össze és szervezi 24 órás munkaidejű belső fegyelmét, hogy a társulat apraja-nagyja egyenletesen van foglalkoztatva, nem búsulhat bele elkeseredetten mellőztetésébe, minden produkcióban kap szerepet mindenki. Statisztafeladatot? Nem, jellemfeladatot. Képzelete, becsvágya, képessége és szorgalma szerint tölti meg a csoportos szereplők leckéit emberi jelentéssel. Méla statisztéria helyett eleven emberek töltik meg a színpadot.

Karácsony Tamás 29 éve tag, Lugosi György 24 éve. Némedi Árpád 19, Serf Egyed 31, Tóth Géza 25, Varga Zsuzsa 15 évet nyomott le Somogyban. Ritkábban Shakespeare-főszerep. Többnyire anyacsavar, süteményes tálat behozó. Értékes súlyú a sajtos pogácsa behozatala a brutális házkutatási jelenet végén. Idővel megkopik a színész alkotói izgalma, ha csak kovászos ugorka a szerepe.

Mohácsi János rendezői munkamódszere a hosszadalmas rögtönzés, a szöveg gazdagítása, árnyalása a helyzeteknek. Színészei megnyitott képzeletükkel járulnak hozzá az előadás szövetéhez. Ez a módszer a legtöbb esetben nagy eredményeket hozott. És szinte kivétel nélkül a hosszadalmasság terhével járt együtt. Ennek csak egyik hátulütője az irgalmatlan előadásidő. Az 56-os előadás négyórásra duzzadt. (Arisztophanész Madarakjában van öt idevonatkozó sor: Nincs kényelmesebb dolog, mint a kinek jó szárnya van. / Lám, ha most a nézők közzül szállni tudna valamé'k, / És megunná éhen-szomjan a hosszu tragoediát: / Kirepülne, haza szállna, otthon jól ebédlene / S teli hassal úgy repülne vissza közzétek megint.)

A rögtönzéses Mohácsi-módszer következtében a társszerzővé tett színész a maga ötletének érvényesítésére összpontosít. Miközben a toldalékkal foglalkozik, nem mélyíti (mégannyira kurta) szerepe igazságát. Vagyis geg-gazdagabb lesz a színészileg vérszegényebb összjáték. Ezért is érzik néha túlfuttatottnak az előadásokat, mert tele vannak rejtett, halott pillanattal. A klisék nem telnek meg alanyisággal. Nem egyes szám első személyben szólalnak meg a szerepek, csak ötlettermelő csoportos személyzet módján.

A szovjet politika erőszaka. Rákosi beszuszakolása egy nagyméretű hűtőszekrénybe, Kádár megkötözött kezű-lábú baráti tárgyalása Hruscsovval szellemesnek rémlő képzeletjáték, amennyiben a néző megérti, mit hadarnak (feszített fennhangon) a szereplők. Oroszul kezdik mondataikat, majd átfolynak karikírozott orosz akcentusú magyarba. És vissza. Az abszurd szöveg rétegzetten bonyolult. A szerepátfedések és a nyelvi tréfák megdolgoztatják a nézőt. A satnya artikuláció megnehezíti, néhol ellehetetleníti a megértést. Példás alakítás Csapó Virág szőke, szemrevaló Hruscsova. Megőrzi az abszurd tréfa minden humorát. A jelentős belső erejűvé érett színésznő azonban nem parodizál, komolyan veszi a véres tréfákat. Létrehozza az egyoldalúan kétoldali tárgyalások történelmi bohózatszerűségét. Jóllehet Hornung Gábor gyökeresen ellenkező megközelítéssel jeleníti meg Rákosit, a kétféle színészi anyag harmonizál egymással. Nem a stílus a meghatározó, hanem a figura belső igazsága. Hornung tar fejjel, biztos énekestudással, kidolgozott táncos mozdulatokkal egy szatirikus balettpantomim huncutul gonosz ördögöcskéjeként agyonüthetetlenül, újra meg újra életre kelő keljfeljancsijaként táncolja el a dolgavégzett diktátort.

A kórházban történő gyilkosság előtti pillanatot megállítja a rendező. Magasra emelt karral szúrásra lendül a keze. Nincs zene. Nincs effektus. Irtóztató, többperces hosszúságú megfagyott pillanat. Rémületes alkalom a gondolkodásra. Mielőtt a színpadon bele lesz szúrva bicskával egy eleven ember szívébe, végiggondolható a nézőtéren valamennyi jelentésváltozata. Szoborszerű tabló: Tóth Ilona színpadi emlékműve Mme Tussaud viaszpanoptikumából. Igazságügyi rekonstrukció: a gyilkos medika cinkostársai körében. Itt látható az inkriminált pillanat, amiért a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője kérte Somogy megye főügyészét személyiségi jogi per megindítására a Csiky Gergely Színház igazgatója, valamint a darab rendezője és két szerzője ellen. A színházi értelemben példátlan hosszúságú szünet jelentheti a végső tettől visszariadást, latolgatását jónak-rossznak, mérlegelését orvosi eskü és a forradalom érdeke között. Kifeszítetten drámai pauza. Beszédes némaság.

Az ugyancsak túlnyújtott kórházi jelenetben Kovács Zsolt egy bennfentes lábadozó minden lében kanál. Mindenhol ott van. Macskaként lopakodik. Behajlik arcokba, gyakorlati tanácsokat ad a régóta kórházi lakos többet tudásával. Lopva kihűlt kávémaradékot kortyol. Füle minden irányba hallgatózón kinyúlik. Az abszurdban jelenléte a realizmus. Míg csak kotnyelességében az éppen benzininjekcióval likvidálandó álávós halálos műtétjénél rá nem gyújt öngyújtóval, és cirkuszi lángkígyó csap föl a horrort bohóctréfába fordítva.

Kétszer átmegy a színen Mózes Balázs bőrkabátban. Letartóztatják, elhurcolják a halálba. Sovány szöveggel, súlytalan jelenettel a színész-novícius figyelemkeltő. (A leereszkedő vasfüggöny - a színház vasfüggönye - előtt játszódó érzelmes bohóctréfában Mózes fürgén egyensúlyoz a szentimentális hazafiság és az ügyetlenül leejtett töltőtollért visszafurakodás között.)

Khell Zsolt öt méter magas falai körbezárják a teret. Eloxált falak. Sejtelmes ábrák. Kivégzőfal? Bányalejárat? Proliház udvara? Hazánk falai. Engedékenyen tárulnak rajta nyílások. Egy szóviccet megismétlő, merőben fölösleges Skodán is begördül rajta Kádár János (Kocsis Pál), hogy dolgavégezetlenül és funkció nélkül kipöfögjön benzinfelhővel fullasztva a nézőt. Középen szétnyílik a hátsó színpad. Akasztanak: szcenikailag kevés leleménnyel, és időt rablón körülményesen. A Kaposvárott született Nagy Imre is ott végzi, de túléli halálát. Mesévé válik. Kádár - mint a királynő hírnöke - amnesztiát közlő levelet hoz Hruscsovtól. Egy fekete lány (Boateng Sheila) mint női 007-es ügynök tűzharcban megmenti. Szkafanderben Neil Armstrong, az Apollo-11 parancsnoka (Nagy Viktor) megnyitja előtte a világegyetemet, eljuttatja a Holdba. „Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek." Karácsony Tamás félőrült, sántán szökdécselő Faria abbéként menekülési tervekkel és mesés kincsekkel látja el a Monte Christo grófjából.

A nézőtérről úttörőzenekar masíroz a színre, tisztelegni a hős miniszterelnököt. Kovács Zsolt Nagy Imreként tétován áll a színpadi (és történelmi) őrültség közepén. Fegyelmezett értetlen sértettséggel Kovács Zsolt figyelméből erkölcsi erő, ítélkezni nem akarás, intellektuális bizonytalanság és akarati biztonság árad. A kitárt kapun át lassú léptekkel elmegy a jövőbe.

A kaposvári előadás nem selypegő évfordulós pukedli. Nem megcsócsált szavakból építkező közhelyparádé. Keserű szatíra ötven év történelméről.

Jobbágyi Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara polgári jogi tanszékének vezetője kérelemmel fordult a Somogy Megyei Főügyészséghez, hogy indítsanak személyiségi jogi pert a színház igazgatója, rendezője és a darab írói ellen. Mentségéül szolgáljon, felindulásakor még nem látta az előadást. Ha már akkor ismerte volna az előadást: az egész ellen rendőrért kiálthatott volna. A tanszékvezető félreértette a színházat. Mohácsiék nem másként gondolkodnak. Csak felelősséggel gondolkodnak.

A színházban nem úgy van, mint a politikában. Aki belebeszél, helyesebben teszi, ha tudja, mibe beszél bele. Leghelyesebb nem belebeszélni. A művészetek története azt bizonyítja, hogy mindazok, akik akadályt gördítettek a művészet szabadsága elé, rövid távú előnyökhöz és halhatatlanná vált nevetségességhez jutottak.

A színház a szabadság imahelye. Kívülről nem beszélhet bele politika, pártérdek, polgármester, miniszter, tisztségviselők, még a színikritikusok sem írhatják elő a színháznak: mit játsszék, s mit ne. Beleszólási joga csak a közönségnek van. Vesz jegyet, megnézi, vagy távol marad. Tapsol, kifütyül, vagy lotytyadt narancsot dobál.

 

 

56 06 / őrült lélek vert hadak Írta Mohácsi István-Mohácsi János. Zeneszerző Kovács Márton. Díszlet Khell Zsolt. Jelmez Szűcs Edit. Mozgás Uray Péter. Rendező Mohácsi János.

Szereplők Boateng Sheila, Csapó Virág, Felhőfi Kiss László, Varga Zsuzsa, Hornung Gábor, Husztóti István, Karácsony Tamás, Kocsis Pál, Kovács Zsolt, Lestyán Luca, Mester Szilvia, Mózes Balázs, Nagy Ilona, Nagy Imre, Nagy Viktor, Némedi Árpád, Patocskai Katalin, Pető Kata, Sebesi Tamás, Serf Egyed, Simon Viktória, Sipos Eszter, Száger Zsuzsanna, Szentgyörgyi István, Székely György, Szula László, Tóth Géza, Tóth Richárd, Valcz Péter, Vékes Csaba, valamint Barabás Edit, Csíkvár Gábor, Kemény György, Kovács Márton, Ódor Vera, Sebesi Tamás, Rozs Tamás, Váldi Csilla, Zságer-Varga Ákos.

MGP 1. lev. 03. 19.

Molnár Gál Péter

Nemes Csaba: Remake (6. o.)