Király Odett
Ha megzsarolnál
(Vitorla Díj - szabadon választott)
Ha megzsarolnál, engedelmeskednék,
akár egy jó barát, ha szépen kéred.
Ha gyilkosságra kérnél - mért hazudjak -
lehet, hogy könnyen vinne rá a lélek.
Ha azt parancsolnád, hogy öljelek meg
s nem adnál hozzá mélyebb indítékot,
azt is megtenném, jóllehet szeretlek,
de segítenék, hogy elérd a célod
még ebben is, hogy te győzhess, egészen.
Hiszen ez is egy verseny, jól tudom.
Csak úgy zsarolj, hogy ne legyen esélyem.
Ne állítson meg semmi félúton.
Ne ébresszen bűntudatot a látvány:
a ház, a test, a száraz csend, a véred.
Feküdj nyugodtan, én veled leszek.
Akár egy jó barát, nem is kell kérned.
Magamon kívül
„csak Isten kérdi néha meg, miért"
(Kiss Judit Ágnes: Ü. K.)
Hogy rettenetes? Nem hiszem. Nem mindig az.
Néha kifejezetten élvezem.
Máskor is jó, ha van. Egót ad. Érted:
hogy vagyok én, és nincsen érzelem.
Hogy vagyok én? Elég jól mostanában.
Ha bárki, bármit... inkább ráhagyom.
Tudom, úgyis rólam szól és amúgy sem
túl gyakori a testi fájdalom.
Nem kínoz semmiféle szégyenérzet.
Én nő vagyok - ha kell - s ez összetart.
Igaz, hogy hisztizek és néha vérzek
s éjjel nem mindig húzom le a szart.
Ha férfi lennék, sem változna semmi.
Tudom, megérted. Muszáj, hogy ezt higgyem.
Tán így a jobb: hogy vagyok én és más nincs;
hogy nem - mindig - adom magamat ingyen.
Most nyár van, más a hőfok, más az önzés.
Személyiségem hozzám szelídül.
Azt hiszem, néha tényleg élvezem,
hogy másé vagyok, magamon kívül.
Forgatókönyv
Ha alkalom lesz rá, megteszem ismét.
Van, ami mindig újdonság marad.
Nem kell, hogy megbocsáss, nem várom el.
Én sem bánom, hogy le se szartalak.
Úgyis megyünk tovább, a forgatókönyv
adott, nekünk csak el kell játszani.
Ettől a szerelem még szerelem lesz
és mindig lesz egy jó indok, ami
együtt tart minket, végleg összekötve.
Már nem tudom, hol kezdődik a látszat.
Mereven bámulj, semmilyen körülmény
ne zavarjon, rám nincsen magyarázat!
Légy bárgyú és olcsó, akár egy bábu,
de néha azért tégy úgy, mintha élnél.
A hazugságban bízz, hisz igazabb az
bármi észnél és bármi büszkeségnél.
Mi csak csináljuk, mint a gyári munkát.
A valóság ellen senki nem tüntet.
Csak mosolyogj s ne tégy úgy, mintha unnád:
így teremtsük meg közös hitelünket!
Négy hang
Végül úgysem neked kell döntened.
Enyém a súly, tiéd az oltalom.
Nekem a fiú jut (engem szeret),
a kislányt - tudod - úgyis meghagyom.
A szűk lakást kettévágjuk, akár
egy darab sajtot, majd egy nagy, durung
táblát teszünk középre: X-család.
Így csak kifelé lesz egérutunk
egy még szűkebb világba s visszatér
a múlt idő, az oltalom, a tér
s közös döntés lesz újra, mintha más
közegbe lennénk - tudod - s nem vagyunk,
csak cincogásban elmerült szavunk
szól még. Négy hang. Négy külön folytatás.