Nem marad el a trójai háború

Tízezer forintot költött a Troilus és Cressida kiállítására a Nemzeti Színház igazgatója, Beöthy László 1900-ban. Saját átdolgozásában és rendezésében színre vitte a mindaddig sosem játszott, utálatos Shakespeare-t. A főpróbán még megmutatták a kényes jelenetet (a premierre már öncenzúrázták), hogy Beregi Oszkár (Troilus) és Márkus Emília (Cressida) bementek a sötét hálószobába. Leereszkedett, sötét fátyol takarta el a színt. Elsötétült a nézőtér is. Több percig semmit sem mutatott a színpad. A sötétben a nézők tücsökciripelést, valamint meghatározatlan illetlen hangokat hallattak. Megbotránkoztatóan nézői képzeletére bízta a rendező, mi történik a koromsötétben. A fátyol felszakadt. Kakas kukorékolt. Hajnalodott. Korai járókelők siettek át Priamus vára előtt, keresztülvezettek a színen balról jobbra egy eleven kutyát. A huszonötödik évét még be nem töltött Beregi Oszkár javaslatára a konzervatív unalom templomát megrengette a 41 éves Márkus Emmával való erotikus ölelkezése. Társasági botránytéma lett a múlt század eleji Pesten a Shakespeare-előadás merészségábrázolása. December 14-én mutatták be: hétszer ment év végéig, kilencszer a következő évben, és még 1902-ben is színre került kétszer; összesen tizenkilencszer.

1966 júliusában Kazimir Károly merészkedett neki a darabnak a Körszínházban Kozák Andrással és Domján Edittel a főszerepekben. Farády István és Szakács Eszter Ruszt rendezte verspuffogtatásának első része után igyekeztem a leggyorsabban visszaszerezni a ruhatárba beadott kabátom (1973). Ez elbátortalanított Babarczy Kaposvári rendezésétől (1977). Ennyi a Katona József bemutatójának magyar előzménye.

Fogós darab Shakespeare Troilusa. Kupléra áthangszerelt hősköltemény. Homéroszból előtört Offenbach szemtelensége. Mosdatlan szájún szól benne férfi-nő. A gúnyolódástól senki nem sértődik meg, legföljebb belehal. Vulgarizált hősi eszmények. Értelmetlen hadicélok. A háború öncélú. A holtak száma mindenkit hidegen hagy. Erkölcsi érzéketlenség. Érzelemmentesség. Cressidát kicserélik, mint a szovjet kém Abel ezredest a kémpilóta Powersre. Cressida menten elfelejti szerelmét, tábori közlotyó lesz. A hűtlenül elhagyott Troilust sem emészti el a bánat. Fityfenét érnek az örök fogadalmak. Fölfordult világban minden szenny a fejükre borul.

Virított a román színház a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. Bukarest volt a színházi Mekka. Odazarándokoltak a hívők jó előadásért, érdekes rendezésekért, képzeletdús rendezőkért. (Kivéve a kivételünket.) Bukarest, Craiova a fiatal rendezők szabad pályája lett. 1964-től a 384 személyes bukaresti Teatrul mic (kis színház) felfrissíti az elpetyhüdt színi életet. Menő nevek: Nicolae Muntean, Radu Penciulescu (Ion Luca Caragiale Teatrul National), Dino Cernesco, Christian Hadjiculea, Lucian Giurchescu (Teatrul de Comedie). Majd sorra emigráltak a rendezők. Liviu Ciulei (1963-1977) a Teatrul Sturdza Bulandra igazgatója, de Lucian Pintile Revizorát betiltják a negyedik előadás után, Ciuleit leváltják. Andrei Serban 1970-ben Ford-ösztöndíjjal a La Mamához ment megrendezni a Favershami Ardent, a Trójai nőket és a Médeiát, majd végigrendezte a világot.

Román szülők Haifában (1935) napvilágot látott gyermeke David Esrig, a Comedie-ben megrendezi a Troilust (1964/1965), Zeffirelli Romeójával együtt Párizsban elnyeri a francia kritikusok elismerését. Előadása körbejárja Európát. Ügyesen kidriblizik a hivatalok magyar befogadását. 1972-ben a müncheni olimpia alatt újrarendezi a Residenztheaterben. Két év múlva családjával áttelepül Németország nyugati felébe.

A Párizsból román rendező Silviu Purcărete tudása, képzelete, gondolatgazdagsága, színpadi költészetének eredetisége már Zsámbéki Gábor támogatásával áttörte az önvédelmi vonalakat.

Most egyszer nem az epigonok közül érkezett rendező a másodvonalból, hanem elsődleges színházi gondolkodó.

Javítóintézet, kaszárnya, ispotály, elmegyógyintézet Helmut Stürmer játéktere. Valamikor méltóságteljes teremként szolgálhatott. Most viharverten, leázott falakkal, elütő berendezéssel átmenetinek és nem rendeltetésszerűn használtnak rémlik. Mosdóvályúk húzódnak végig határzárként a trójai meg a görög sereg között. Működő csapokkal, a csövekre erősített borotválkozótükrökkel. Leltári, fehérre mázolt ágyak. A közös hálóterem gondos határvonallal kettéosztott terében működik az ókor híres háborúja. A csövek, csapok, mosdótálak ütemes rendje éles ellentétben áll a környezet rendetlenségével, vetetlen ágyak fölforgatott hebehurgya gondozatlanságával. A csőrendszer katonás. Mintha lövészárok volna. Működik drótakadályként is. A hátsó tükörfal végtelenbe nyújtja a két világot elválasztó vasfüggönyt. A csaptelepek és mosdótálak kettéosztják a hadban állókat, és megnehezítik a szélen ülő nézők átlátását. A színpad fékezett áttekinthetősége kevésbé zavaró, inkább fokozza a zűrzavaros világ átélhetőségét.

Ágyneműk közül ébreszti Cressida (Rezes Judit) pletykás és szálgombolyító bácsikáját, Pandarust (Haumann Péter), aki rejtekhelyeiről újabb meg újabb borosflaskákat húz elő, fintorogva beveszi reggeli orvosságát. Az epét hányó, „kutyaszájú" Thersités (Bezerédi Zoltán) ágy alatt hasalva olvassa fel a Prológust, kirobbanó sertéskacajjal beleröfög a homéri görögség bekonferálásába. Shakespeare ravaszdi eligazítással a két szemben álló sereg nevezetes embereit Pandarus a bástyáról végigkonferálja a hadimenetet, hozzáfűzve a tudnivalókat. Az előadásban Haumann egy televízió képernyőjéről tart kommentáló hadiszemlét. A kuplerozó nagybácsi vén svihák, tele kései életkedvvel-életnedvvel, gyermeki ravaszkodással és önszeretettel. Őszinteség-őszintétlenség határán járó figurája Haumann-nak saját leltári tárgya. Mégis minden újabb alkalommal vérbően igaznak látszik. Plasztikus játéklelemény a két ágyba összeboronált fiatal ölelkező testére ráboruló Pandarus, részint bizonyságként magát üti pecsétként az ifjú párra, részint mások szerelménél melegíti hűlőben lévő vágyait. Silviu Purcărete Shakespeare-rendezésének már kezdete biztosítja, hogy inkább Offenbach-Meilhac és Halévy lesz sorvezetőnk a trójai háborúban, semmint Homérosz. Vasile Sirli pompás harsonás játékot komponált a játék elejére. Préda László betanította a társulatot trombitálni. A tépőzáras vértekbe öltözött trójai és görög had méltóságteljesen fújja a hadinótát az elején. Azután mintha Robert Stolz bécsi operettien érzelmes dallamai kísérnék a Katona József Iliászát, de szerelmi motívumként Marlene Dietrich elénekli Friedrich Hollaender betétjét a Kék angyalból: Ich bin von Kopf bis Fuss auf Liebe eingestellt...

Lefokozott hősök, lefokozott nemes érzelmek, lefokozott erkölcsök. Nagyobb gonddal mosakszanak, borotválkoznak a nemes vezérek, mint óvják erkölcsi tisztaságukat.

A két címszereplő hasonlít a Romeo és Júliára, de velük csupán a darab egyharmada foglalkozik. Troilus és Cressida szerelme a Katonában beszorul a szín jobboldalára. Két kórháznyi ágy szenvedélyük országa. Megkurtított szövegük is kevéssé érvényesül a megtervezett hadi fejetlenségben.

Keresztes Tamás Troilusként többet vetkőzik-öltözik, semmint szeret. Szerelmi szövegeinek nagy részét kihúzták, vagy beleakadt a gatyakorcába. Hadimanuszból bemosakszik kisfiúvá. Napjaink vetkőződő színháza idején az egyik legértelmesebb sztriptízt mutatja be: amikor a sovánka kamasz civilből hadimezt ölt: Romeónak a reggeli ébredéskor fontosabb dolga akad a szerelemnél. Elveszti énjét, önálló választásait, ágyútöltelék lesz, személyiségét elburkolja, plusz egy fővé válik a hadban.

Cressida felvágott nyelvű lány, a Sok hűhó... Beatricéjének szellemes szavakészségével. Azután Júlia öntudatos szerelmes leányává válik, hogy végül tábori lotyóvá hűtlenedjék. Rezes Judit némileg belefullad a versekbe, de nekivadult tigrisugrással ráveti magát az akadályokra. Ez szép mozdulat. Cressidát jól jellemző testi beszéd.

A háborút kiváltó ok: Szép Heléna. Tetőtől talpig cukorkás staneclibe csomagoltan Rakotomalala Myriam körvonalai és bebugyolált teste jelzik szépségét (a napba lehet nézni, de őt nem látni). A szövegétől is megfosztott, kikapós Menelausné csupán tárgy a darabban, nem élőlény.

Casus belli: háborús ürügy.

Olsavszky Éva kopasz parókában jeleníti meg Priamust, Trója királyát. Kivénhedt roncs. Elvesztett nemi jelleggel. Kísérteties kíséretével megjelenése. Fiaival meg vezérivel nyomul előre: Lengyel Ferenc a nagyszájú Hektort játssza, a tutyi-mutyi Paris Mészáros Béla, az ő asszonyszöktetése robbantotta ki a háborút. Jó a frivol Takátsy Péter (Aeneas) és a fürge Barnák László színinövendék (Antenor). A király mellett rutinosan kész kis őrülési jelenetre a kiszámíthatatlanul kiürült Tóth Anita (Cassandra). Persze a túloldali görög vezérkar sem jobb a Deákné vásznánál: Ujlaki Dénes Agamemnón fővezér - akiről Karinthy sorai jutnak eszembe: „Miltiades fővezér a csatába ment ezér, / Hát amint ott csatázik, mint valódi hellén, /Arra ment az ellenség és megszúrta a mellén."

Elek Ferenc (Menelaus) önállóság nélküli politikai utánfutó, szerényen meghúzódik az együttesben az ugyancsak diszkrét jelenlétű, növendék Krisztik Csabával; a hős Achilles (Nagy Ervin) bábfiguraként sátrában (lepedőkkel elfedett kórházi ágyában) huncutkodik csata helyett kiskorú szerelmesével, Koloszár Andrással. Később sértetten hadba száll, üresen óbégatva. Tóth Zoltán (Ajax) fajsúlyos bumburnyák. (A tahókat szakmányban húsdaráló előadót szívesen megnézném egyszer szmokingban, éles riposztokkal, kifent ésszel.) Hajduk Károly (Ulysses) azon egyszerűen, de súllyal fogalmazó színészek közüli, akik megszólalásukkal bármely színházterem akusztikáját tetemesen megjavítják. Másoknál erősen romlanak a hallási viszonyok. Különösen az előadás második részében elfedik Szabó Lőrinc gyönyörű és mondható fordítását a zene, a hadi rumli és az artikulációs bizonytalanságok. Hajduk szavai azonban célba érnek. Egyetlen takarékosan mért pillantása vagy mozdulata sem marad nyomaték nélkül. A régi hadi dicsőségekre hivatkozó Nestort (Kun Vilmos) minduntalan fölrakják a simlisen lapuló Kocsis Gergellyel egy székre, ne fárassza magát lábon állással a magatehetetlen vezérürü. Czakó Klára az áruló Calchas jós e nemét veszített, összegubancolódott világban. Aki rájön az előadásból, miszerint ő Cressida papája, jutalmul megkapja Cox Görög regék című könyvét.

Helmut Stürmer katonajelmezei a két ellentábort egyformának mutatják. Annyi legfeljebb a különbség, hogy az egyik sereg bakancsai sárosak, fényesre kefélt a másik had lábbelije. Bordó és fekete a két tábor barettje.

Mai Troilus ez. 30-40 éve még a két had különbözött. Talán még erkölcsi igazságot is mutatott a színpad. Választani kellett volna a két tábor között.

Mára elfogyott a választási lehetőségünk.

Shakespeare: Troilus és Cressida. Katona József Színház. 2005. november 4.

Fordította Szabó Lőrinc. Rendezte Silviu Purcărete. Szereplők Olsavszky Éva, Lengyel Ferenc, Keresztes Tamás, Mészáros Béla, Takátsy Péter, Barnák László e. h., Czakó Klára, Haumann Péter, Ujlaki Dénes, Elek Ferenc, Nagy Ervin, Tóth Zoltán, Hajduk Károly, Kun Vilmos, Kocsis Gergely, Koloszár András, Bezerédi Zoltán, Krisztik Csaba e. h., Rakotomalala Myriam, Tóth Anita, Rezes Judit.