Az Úristen az Édenben jegyzetel.
Jézus, írja szép kerek betűkkel.
Aztán hogy el ne felejtse,
rajzol egy keresztet.
Sziromhullással álmodom,
eső jön, évszakok,
a földi alkony két karjában
letisztult hajlatok.
Felnyíló tenyérrel
hazát formál a föld,
egy virágszáron Isten
füvek közt tündököl.
Ott kedves a Kedves,
az igazi csók beváltható,
és felségvizeken úszik
szárnyatlan űrhajó.
Én nem vagyok se szent, se szentfazék,
de annyi mindent hinni kék -
ha tartómig feljön az őrület,
összeveri a rímeket.
Hol ördög űz, hol angyal int,
és nem vagyok se ott, se itt.
Lógok egy szál angyalhajon,
ha leesek, nagy lesz bajom.