Vedd ki a mélyből a sört
jönnek az angyalok inni
ők se születtek máma
szárnyuk a lábukig ér
hajnalig isszuk a sört
sós ropi virsli és nóta
táncol az egyik a létrán
nincsenek oly egyedül
pirkad a lámpa leoltva
mennek az ég fele mind
én meg a hűlt helyük nézem
s pattan a mélyben a sör
Az ember így délben
visszadől az ágyra
és visszagondol
gyerekkorára
akkor úgy tűnik
mintha mindig itt feküdne
Aztán föláll
vele jön a párna
riadt csücske utána
akár a madár
kit a farktolla
ma délben utolért
Mikor a tűzhelyhez kerültem
mint szürke faág,
csak néhány másik állt ott.
Később jött a többi, apránként.
Idővel nem láttam át
az ágbogak hálózatán.
Egyre vártam.
Lobbanjon föl
bennem a tűz.