Széles Dunán túl és innét,
Nem gyűl hiába ennyi nép:
Túl napnyugat, innen kelet
Néznek kemény farkasszemet
(Arany János: Keveháza)
Lenne egy hely...
Egy hely Magyarországon, annak is a nyugati csücskében, nem messze az osztrák határtól, egy hatalmas, gyönyörű park közepén, ahol minden példaszerűen működhetne... De az évszázadokkal ezelőtt fogant vágyak és akaratok megvalósulását féltékenység, kicsinyes presztízsharc, átgondolatlan, koncepciótlan tervezés, dilettantizmus és irigység fenyegeti.
A hely neve: Fertőd-Eszterháza, a hajdani híres Esterházy Fényes Miklós palotája.
2009-ben, alig négy év múlva lesz Joseph Haydn halálának 200. évfordulója, amelynek hazai megünneplésére már régóta készülni kellene, hogy méltó lehessen ne csak a kastély történetéhez, a zene minőségéhez, hanem főleg magához Haydnhoz, az európai zenekultúra egyik legmeghatározóbb alakjához, aki életének fontos szakaszát épp a magyarországi Esterházy-kastélyban töltötte, és eközben századokra előre meghatározta a zene szerepét ebben az országban.
De nem ez történik. Az utóbbi hónapokban egyre több kisszerű döntés, kulturális kudarc, közéleti botrány helyszínévé válik a 18. század építészeti és kulturális csodája, Haydn muzsikájának eredeti központja.
A botrány
2005. szeptember 24-én, a már korábban is nagy sikerrel megrendezett Schiff András és barátai fesztivál idei koncertjei után huszonegy neves magyar és külföldi értelmiségi (Csengery Adrienne, Dornbach Alajos, Esterházy Péter, Feuer Mária, Fodor Géza, Forgó Gábor, Forgó Judit, Földes Imre, Galla Gábor, Holtzer Péter, Kelecsényi Ágnes, Kerekes Gábor, Kertész Imre, Moldován Domokos, Rényi Gábor, Székely András, Tömpe István, Valkó Tamás, Vámos Tibor, Várady Szabolcs, Vitányi Iván) az alábbi nyílt levelet juttatták el az illetékesekhez:
Vannak ünnepei a magyar kultúrának, és vannak helyek, ahová boldogan zarándokolnak mindazok, akiknek fontosak az emberi szellem kincsei - különösen akkor, ha az igazat és szépet az alkotói géniusz gyönyörű emlékhelyén ünnepelhetjük.
Ünnepre készültünk, amikor Eszterházára jöttünk, hogy a kastély dísztermében Schiff Andrásnak és barátainak Haydn-koncertjeit meghallgassuk. Több százan készültünk erre, sokan külföldről látogattak ide, csak Londonból közel százan. Az ünnepet azonban valakik el akarták rontani. Először arról hallottunk, hogy a kastély dísztermének restaurálási állványzatát nem fogják lebontani, és a fesztivál elmarad. A kulturális miniszter közbelépett, és az állványzat két nap alatt eltűnt. Igazán az első koncert napján döbbentünk meg, amikor megtudtuk, hogy a kastély kezelői statikai okokra hivatkozva a korábban szokásos kétszáz szék közül százat kivitettek a díszteremből. A közönség fele a szomszédos terembe szorult. Az ötnapos fesztivált a művészek mentették meg: kárpótolták a kiszorított közönséget, és a műsor nagy részét nekik még egyszer eljátszották.
Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megnevezhessük azokat a személyeket, akik miatt előállhatott ez a helyzet. Azt azonban tudjuk, hogy valaki - az ország hírnevével sem törődve - súlyos felelőtlenséggel veszélyeztetett egy kivételes ünnepet.
Kérjük a történtek kivizsgálását és a közvélemény tájékoztatását!
Előzmények
Strém Kálmán koncertrendező az évek óta egyre sikeresebb Haydn-koncertsorozatok létrehozója. A kortár szene mellett a régizene is szívügye, Joseph Haydn pedig egyik legkedvesebb szerzője. Még a hatvanas években kapta az első megbízást az idegenforgalmi koncertek szervezésére, amelyek közül elsőként a tihanyi apátságban rendezett koncertsorozat vált igazán sikeressé, majd hosszú, keserves próbálkozás kezdődött az akkor teljes lepusztultság állapotában lévő fertődi kastélyban. A kilencvenes évek közepére szerencsés egybeeséseknek köszönhetően a Budapesti Vonósok felkérésére indult el az első Haydn Fesztivál Eszterházán. A megfelelő háttér és támogatás híján, szállodák, éttermek, cukrászdák nélkül nem volt könnyű közönséget toborozni, de lassacskán, sok-sok munkával, öszszeköttetések megmozgatásával a Strém Kálmán által rendezett koncertek elindultak az ismertség felé. Időközben az infrastruktúra is átalakult, az idegenforgalom és a koncertre látogató vendégsereg számára ma már az alapvető feltételek jó minőségben rendelkezésre állnak a környéken, s a kastély állapota is látványosan előnyére változott.
A sikerhez hozzátartozott, hogy a koncertrendezés alapelveként újabb célkitűzésnek megfelelve a régizene leghíresebb hazai és nemzetközi szakértőit és művészeit sikerült bevonnia a munkába. Ez a kollektíva alkotta meg a Haydn Társaság által szervezett koncertek tartalmi hátterét. A sikerhez meghatározóan hozzájárult Malina János sokrétű és kitartó munkája. A komoly szakmai cél mellett szélesebb közönségrétegek vonzását is megszervezte a Strém Koncert Kft. Ez azt jelentette, hogy a fertődi Esterházy-kastélyban a szezon idején főiskolások közreműködésével mindennap megszólalt Haydn muzsikája.
- Miért kapott gellert az eddigi sikertörténet?
- A magán-hangversenyrendezés mindig is mostohagyereke volt a magyar kultúrának. Az illetékesek nem tudják, milyen vonzerőt gyakorolhatna a zenei lehetőségek révén ez az ország. Mi évek hosszú során keresztül csak eseti támogatásban bízhattunk, hol többen, hol kevesebben. A pályázatok eredményeként olykor jobb, olykor kevésbé jó helyzetbe kerültünk, az alkalmankénti miniszteri kiegészítéseknek is köszönhetően, amelyekért folyamodni kényszerültünk. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a külföldi partnerek pontos programot követeltek tőlünk egy évre előre. Ezt Magyarországon képtelenség teljesíteni, hiszen az esetleges támogatásokat nem lehet előre tudni. Ebben a helyzetben csak hazardírozni lehet, vagyis lekötni és meghirdetni a programot, és ha nincs támogatás, saját zsebből fizetni a fedezetlen költségeket.
- Miért változott meg a támogatási koncepció?
- Közölték velünk, hogy idén a MÁG-nak nincs pénze rá, hogy a koncertjeinket támogassa. A Schiff-fesztiválra az NKA nem adott támogatást, és szponzort sem találtunk, pedig a világhírű zongorista mellett más ugyancsak nemzetközi hírű muzsikusok is felléptek, valamint a Nobel-díjas Kertész Imre és a nemzetközileg is nagy hírű Esterházy Péter is szerepeltek a programban. Ugyanakkor a MÁG két évvel ezelőtt egy igen nagy összeget (50 milliót) kapott a programok támogatására. Ebből a pénzből mi ebben az évben semmit nem kaptunk, miközben folyamatosan nőtt az érdeklődés a koncertjeink iránt.
- Mit gondol, mi lehetett a háttérben? Olyasmit lehetett hallani, hogy nem kötöttek szerződést, sőt hogy az egész eddigi tevékenységük is szabálytalanul zajlott a hivatali adminisztrációt tekintve. Ez igaz?
- Az, hogy nem kötöttünk előzetesen szerződést egymással - a MÁG és a Strém Koncert -, természetesen igaz, de ennek ismerni kell az előzményeit, hiszen ez korábban sem volt gyakorlat. Sem ők nem követelték, sem nekünk nem jutott eszünkbe, hogy ezen a kialakult gyakorlaton bármelyikünk változtasson, hiszen a kettőnk közti jó viszony az egymás iránti bizalomra épült. Persze hogy ez a rendetlenség tárgykörébe tartozik, na de kinek a rendetlensége?
- Mit gondol, hol fordult a kocka? Mi volt az egyre rosszabbodó viszony hátterében?
- Múlt évben anyagi okokra hivatkozva a Műemlékek Állami Gondnoksága lemondta a nyári szezonra tervezett Haydn-koncerteket. Ami rendben is lett volna, ha valóban a pénztelenség az ok. De hirtelen gyanússá vált a dolog, amikor megtudtuk, hogy húsz előadásra meghívták az ExperiDance tánccsoportot, sőt kimondottan a számukra igen jelentős összegért helyrehozták a kastély pálmaházát. Ráadásul mindez az akkor még a MÁG osztályvezetője és programigazgatójaként megbízott Malina János - egyébként a Haydn Társaság elnöke - tudta nélkül történt. Éreztük, alapvető kulturális ízlés- és szemléletbeli különbség van köztük. A MÁG munkatársai az elit kultúrával szemben a nagy tömeget vonzó szórakoztató iparból kezdték válogatni a programjaikat. Amikor azt láttuk, hogy nekik egyre kevésbé fontosak a Haydn-programok, úgy gondoltuk, hogy ebben a jelentős magyar műemlékegyüttesben igen nagy szűkség lenne a programok kialakítását előkészítő szakmai bizottságra. Hiszen attól, hogy valaki építésvezető, esetleg építész vagy statikus, nem biztos, hogy ért a magas színvonalú profi kultúraszervezéshez is. Malina Jánossal együtt megkerestük a legjelentősebb zenei szakembereket, többek közt Kurtág Györgyöt, Somfai Lászlót, Eötvös Pétert, Kocsis Zoltánt, Schiff Andrást, valamint a műemlékes és művészettörténész szakma legkiválóbbjait, Dávid Ferencet, Galavics Gézát és Marosi Ernőt, akikkel közösen levelet írtunk az akkori kulturális miniszternek, Hiller Istvánnak, hogy hozzon létre egy szakmai bizottságot. A bizottság csak ígéret maradt ugyan, de valószínűleg ez volt az a pillanat, amikor a MÁG munkatársai megharagudtak ránk, és bosszút forraltak.
- Ez miben manifesztálódott?
- Csány Évától, a MÁG igazgatójától megalapozatlan vádakkal teli leveleket kaptam. Személyes beszélgetésre többé nem kerülhetett sor közöttünk, mert az igazgatónő nem állt szóba velem. Ezt megelőzően a múlt évben augusztus végén közöltem az igazgatónővel, hogy 6 és fél millió forint hiányzik a 2004. évi őszi fesztivál megrendezéséhez. Elmondtam, hogy a fesztivál lemondása óriási kárt tesz tízévi munkánkban, de vállalom a hiányzó milliók megelőlegezését, ha megígéri, hogy a következő év februárjában az új költségvetésből pótolja a hiányt. Ő akkor erre ígéretet tett! Amikor februárban elküldtem a számlát, a MÁG minden egyes tételt megkérdőjelezett. Miközben egy független számvizsgáló az összes elküldött számlát tökéletes rendben találta. A pénzt mégsem kaptam meg. Ez volt a betartás első lépése.
- Mi volt a második?
- Amikor tavaly szeptemberben meghirdettem az idei „Schiff és barátai" programot, tudtam, hogyha nem kapok támogatást, akkor 1 millió forintot veszítek. Ezt el is vállaltam. Csakhogy idén márciusban a MÁG munkatársai arra való hivatkozással, hogy a díszteremben nem lehet koncertet rendezni, egy olyan termet ajánlottak, amely maximum 150 főt tud befogadni, továbbá egy olyat, ami akusztikailag teljesen alkalmatlan. Ezt nem fogadhattam el, mert a kisebb teremben a milliós veszteség a többszörösére nőtt volna, és ez meghaladta privát lehetőségeimet. Az ajánlatot visszautasítottam, majd több havi huzavona után augusztus 18-án Bozóki András miniszter úr jelenlétében megállapodtunk, hogy a Schiff-fesztivált a 200 fős díszteremben rendezzük meg. A megállapodás ellenére csak külön miniszteri felkérésre távolították el a díszteremből a restauráláshoz márciusban felállított állványzatot. Ezt követte a fesztivál első napján - statikai okokra hivatkozva - a székek felének eltávolítása. A történet innen már ismert. Schiff András és barátai igen sokat segítettek a botrány enyhítésében, de a félretett jegyeket kénytelen voltam 10 ezer helyett 3 ezer forintért értékesíteni, így további nagyon jelentős veszteség támadt.
- Az Eszterházán bekövetkezett kínos történet után, ahogyan azt a nyílt levelet írók kérték, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vizsgálatot indított. Az elnök, Varga Kálmán a vizsgálat részeként kérdéseket tett föl önnek is. Ezekre miért nem adott választ?
- Azért nem válaszoltam az általa feltett kérdésekre, mert nem ismerem el pártatlan vizsgálónak, hiszen ő annak a csapatnak a tagja, amelyik móresre akar tanítani engem, aki bosszút áll az önálló véleményalkotásomért. A kulturális minisztérium bármelyik tisztségviselőjének kérdésére hajlandó vagyok válaszolni. Írtam is egy ilyen tartalmú levelet Bozóki András miniszter úrnak, amelyben arra kértem, vizsgálja ki az ügyet.
- Mi lehet az elmérgesedett helyzet igazi oka?
- Alkalmatlan emberek kezében van a kastély sorsa. Azt gondolják, ha valakinek hivatala van, az feljogosítja arra, hogy minden kérdésben ő döntsön. A szakértelmet burzsoá trükknek tekintik. Ami engem illet, nemhogy - Varga Kálmán megfogalmazásával élve - „harácsoló kapitalista" nem vagyok, de tíz év óta se fizetést, se nyereséget nem kaptam az eszterházai koncertrendezés során. Azért csinálom mégis, mert 53 éve szerzek örömet magamnak ezzel a munkával, és ilyen emberek kedvéért semmiképpen sem szeretném abbahagyni.
Dávid Ferenc művészettörténész
- Ön éveken át az Eszterháza-projekten dolgozott. Miért szakadt meg a kapcsolata a megbízóival?
- A Műemlékek Állami Gondnokságától kaptam a feladatot, hogy készítsem el a kastélyegyüttes tudományos kutatásának tervét, amely nélkül nem alakítható ki a helyreállításhoz szükséges koncepció. Úgy gondoltam, hogy a tudományos kutatás programját a területrendezés, az ingatlanfejlesztés, a beruházási és építészeti-kertészeti koncepciók készítése követi. Talán ez volt az a pont, amely miatt Varga Kálmánnal, azóta a MÁG felügyeletét is ellátó Országos Műemléki Hivatal elnökével - akivel korábban a gödöllői Grassalkovich-kastély felújításán is együtt dolgoztunk - konfliktusba kerültem. Ő ugyanis azt állította és állítja ma is, hogy ebben a világban nem kell és nem érdemes átfogó, nagy koncepciókat kidolgozni, azokat úgysem lehet megvalósítani. A koncepciógyártás fölösleges pénzkidobás. Ezzel szemben én meggyőződéssel vallom, hogy jövőkép és alaposan végiggondolt távlati elképzelés nélkül se kisebb, se nagyobb feladatoknak nem szabad nekiállni. Csak akkor lehet az előttünk álló feladatokat részletekre és megvalósítható egységekre bontani, ha először egyben látjuk az egészet. Szemben áll tehát a rövid távú és hosszú távú gondolkodás.
- Melyik volt az a pont, amely végképp szembefordította a kastély-helyreállítókkal?
- Amikor a MÁG megkapta az első nagyobb összeget (egymilliárd forintot) a fertődi Esterházy-kastély felújítására, akkor Varga Kálmán és beosztottai úgy döntöttek, hogy annak jelentős részét a homlokzatfelújításra fordítják. Arra hivatkoztak, hogy ez az a látványos eredmény, amit a pénzek fölött döntést hozó politikai hatalomnak föl lehet mutatni. Nekem pedig meggyőződésem, hogy a homlokzat helyreállítása egy ilyen munkának csak a legvégső fázisa lehet. E feje tetejére állított eljárásmód miatt javasoltuk többekkel egy programalkotó bizottság létrehozását, s példaképp Malina Jánossal fölvázoltuk a régi operajátszás nemzetközi iskolájának, az opera rekonstrukciójának s egy múzeum megalapításának a tervét, mint olyan funkciókat, amelyek Haydn egyetemes jelentőségére alapozódnak, s nemzetközi vonzerejűek. Ez a bizottság azonban nem talált nagy lelkesedésre, úgyhogy végül is kiszálltam a napi döntésekből.
- A Schiff és barátai koncert körüli botrány egyik kiváltó oka az volt, hogy az üzemeltetők a kastély dísztermének statikai állapotára hivatkozva nem bontották le az állványzatot, valamint féltve a födémet korlátozták a beengedhetők létszámát. Erről mi a véleménye?
- Nagyon fura arra hivatkozni, hogy kétszáz helyett csak százan férnek el a teremben, hiszen a barokk boltozat, amely csehsüveges boltozatokkal épül, kétszáz embernél is sokkal többet kibír. De ha nem így lenne, akkor meg nekik, a fenntartóknak már jóval korábban értesíteniük kellett volna a hangversenyrendezőt, amit nem tettek meg. Ez az egész csak álprobléma, az van mögötte, hogy Strém Kálmán tavasszal többedmagával a kulturális élet állami vezetőinek felvetette, hogy a jelenlegi hivatal nem jól végzi a rábízott feladatokat. Ezt akarják megbosszulni. Itt van a kutya elásva.
- Hogy látja, mi vezetett el a mostani helyzethez?
- Eszterháza sajnos a legelképesztőbb presztízsharcok áldozata. Az úgynevezett házigazdák felismerték a kastély presztízsértékét, fürdenek annak fényében, és semmit nem akarnak belőle másnak átengedni. Hiszen milyen jó dolog eljátszani a házigazda szerepét a világhírű muzsikusok körében - akiket egyébként nem nekik, hanem épp a folyamatosan támadott Strém Kálmánnak és Malina Jánosnak sikerült Eszterházára hívnia -, szépen és jól vendégül látni őket, de abban már nem szívesen partnerek, amikor mindehhez meg kell teremteni a feltételeket.
- Lát-e bármiféle megoldási lehetőséget?
- Most, távolabb kerülve az Eszterháza-projekttől, többedmagammal egyértelműen úgy látom, hogy Eszterháza olyan magasan kiemelkedik a Magyarországon helyreállítandó műemlékegyüttesek sorából, hogy ezt csak mint külön feladatot szabad kezelni. Így nem is terhelné túl az egyébként is mérhetetlenül sok egyéb elvégzendő munkával megbízott egyetlen állami műemléki szervet. Nem engedhető meg például, hogy, mondjuk, a szamostatárfalvai vagy bármely más templom helyreállítása szenvedje meg a fertődi homlokzat újjáépítését, amely költségekben, időráfordításban és munkamennyiségben sokszorosa a többinek.
Varga Kálmán, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (a MÁG felügyeleti szerve) elnöke
- Kezdjük a botrány okával. Mit gondol, mi miatt jutott idáig a helyzet?
- Minden nagy műemléki rehabilitáció folyamán vannak, akik részt vesznek, és vannak, akik kimaradnak a programból. A szakmai tapasztalataim azt mutatják, hogy a kimaradottak mindig valamiféle ellenlábasként jelennek meg a kérdésben. Dávid Ferencet például húsz éven át a barátaim között tudhattam, de ő mást gondol a műemlékvédő szakmáról, mint én. Szerintem egy ilyen feladat elvégzésekor két dolog között kell egyensúlyt teremteni. Az egyik, hogy a feladat méltósága, volumene megfelelő módon jelenjék meg, ne legyen kevesebb, mint amennyit elvárnak tőlünk és mi magunktól. A másik a mindennapi valóság, a megoldáshoz szükséges napi feltételek figyelembevétele. Ennek a kettőnek a megítélése az, amiben nem értünk egyet. Félreértés ne essék, én sem a minőség rovására döntök akkor, amikor kisebb lépésekben gondolkodom. Azonban ellentétben azzal, amit Dávid Ferenc és még egy-két hozzá közel álló szakember mond, nem lehet ezt a fertődi kérdést más műemlékegyüttesektől külön kezelni. Vannak olyan hasonló nagyléptékű programok, amelyek esetében bebizonyosodott, hogy a különválasztás nem válik be. A politikai akaratok sajnos változékonyak, a jól induló nagy elhatározások a leggyakoribb tapasztalat szerint kudarcba fulladnak. Ilyen a Budai Vár rekonstrukciója vagy maga a gödöllői kastély.
- Nem merült fel, hogy esetleg nemzetközi szakértőket is bevonjanak a kastélyrekonstrukcióba?
- Eszterháza nem valami ördöngösség, amit a magyar műemlékes szakma ne tudna kezelni, hiszen ez a magyar műemlékvédelem kiemelt együttese. A szakemberek jól tudják, mi a dolguk. De azért léteznek nemzetközi kapcsolataink. Például Cesky Krumlovban az európai barokk színházművészet kiemelkedő szakembereivel állunk kapcsolatban, vagy Eisenstadtban a városi műemlékesek és a zenei rendezvényeket szervezők is rendszeres vendégeink. Tehát van kitekintésünk. De nem olyan ügy ez, amit másokkal kéne megosztanunk. Ennél a pontnál azért hadd jegyezzem meg, hogy tavaly a korábbi két év legsikeresebb intézményének a miénket tartották. Egyébként pedig az egymástól gyökeresen eltérő szakmai véleményeket nem lehet figyelembe venni, a vitákat egy idő után le kell zárni, még ha sértődés követi is az ilyen fölösleges viták lezárását. Azt tudni kell, hogy a helyreállítást nem akaszthatják meg a szakmai viták, meg kell hozni a megfelelő döntéseket.
- Arról mi a véleménye, hogy kuliszszaszerű helyreállítás helyett az alaposan átgondolt, kevésbé látványos, de hosszú távra érvényes teljes rehabilitációra kéne törekedni?
- Ha az kulissza, hogy rekonstruálják az eredeti kandelábereket, vagy hogy Európa legjobb freskófestő rekonstruktőrei állítják helyre a freskókat, akkor ezt vállaljuk. El kell döntenünk, hogy mire mennyi pénz áll rendelkezésre, és annak alapján lehet csak döntést hozni. Sajnos a magyar valóság az, hogy a műemléki helyreállításokra szánt pénzöszszegeket csak kis részletekben csepegtetik, így pedig nem lehet hosszú évekre előre tervezni. A fertődi Esterházy-kastély ügye tizenöt-húsz éve folyamatosan napirenden van. Azt, hogy az egykori rekonstrukciót folytatni kéne, sok korábbi épületet és területet vissza kéne kapcsolni a kastélyegyütteshez, el kéne indítani ezek helyreállítását, meg kéne nyitni a múzeumot, föl kéne eleveníteni minőségi szinten a Haydn-kultuszt stb. Én kezdettől fogva, amióta a hivatal élére kerültem, rendkívül fontos kérdésnek tartom, hiszen ez a 18. századi műemlék Magyarország egyik legszebb rokokó-barokk együttese. Elindítottuk az úgynevezett rehabilitációs és helyreállítási programot. Ez azt jelenti, hogy nemcsak fizikailag kell megújítani az épületet, hanem meg kell oldani a kertek visszacsatolását, rendezni azok tulajdonjogát, valamint az is alapkérdés, hogy mi történjék ebben a kastélyban a jövőben, milyen irányban folyjon a kulturális és múzeumi funkció kialakítása, és hogy ehhez mire van szükség.
- Tudomásom szerint e tekintetben is vita van.
- Amikor ennek a kastélynak ki kellett találnunk a jövőjét, akkor támadtak olyan véleménykülönbségek, amelyek révén bizonyos szakmai nézetek kiszorultak a tervezésből, mások pedig beemelődtek. Azt kell szem előtt tartanunk, hogy a kastélyegyüttesnek három alapvető értéke van, az egyik az építészeti, ideértve a kerteket, parkokat, a másik a főúri életmód és művelődési színvonal, amelyet a saját korában képviselt, s a harmadik maga a Haydn-tradíció. Ketté kéne választani azt a két kérdést, amely a teljes műemlékegyüttes sorsával, illetve a komolyzenei programtervekkel foglalkozik.
- Állítólag nem örült a hivatal, amikor néhányan a műemlékes és a zenei szakma képviselői közül egy szakmai grémium javaslatával álltak elő. Ez a csapat segített volna a komplex rekonstrukció végiggondolásában.
- Mi magunk, illetve a Műemlékek Állami Gondnoksága vetette fel, hogy kéne egy szakemberekből álló grémium, amely Eszterháza-ügyben a legkülönbözőbb kérdéskörökben folyamatosan tanácsokat, ötleteket ad. Ez a javaslat nem valósult meg, aminek több oka is lehet, a három év alatt három miniszter, a költségvetés bizonytalansága és még sok egyéb... A Haydn-évfordulóra javasolt emlékbizottság sem jöhetett létre ilyen módon. Kormánygarancia kellett volna, de sajnos erre sem volt fogadókészség, nem volt rá igazi politikai akarat, ami nélkül pedig egy ilyen tanácsadó testület nem tudna jól működni. A nagy távlati elvek szembesülnek folyamatosan a mindennapi gyakorlattal.
- Van, aki szerint inkább presztízsharc sejthető a háttérben.
- Keverednek a dolgok. Van nézeteltérés a műemlékes szakemberek között a helyreállítás ütemezését illetően, vannak viták arról, hogy a kastély jövőjét érintő koncepciót kinek kéne kidolgoznia és hogyan, és hogy kiket kéne beemelni ennek a kérdésnek az eldöntésébe. Idekeveredik az egész ügy zenei vonulata, amelybe beleértendő a kastélyban szervezendő zenei élet egész tervrendszere, de benne van a kérdéskörben a közelmúlt és a jelen is, a Haydn-örökség fenntartásának eddigi és további módja stb. Szinte lehetetlen kibogozni a gombolyagot.
- A Schiff András és barátai koncerten kialakult botrány okaként többek között statikai problémákra hivatkoztak. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint ez azonban álprobléma volt. Mi erről a véleménye?
- Ha a legutóbbi Schiff András és barátai által adott koncertsorozat körüli álbotrányt vizsgáljuk, az egyértelműen kijelenthető, hogy nem a szakmai minőséggel van a probléma, hanem az e mögé bújó anyagi érdekeltséggel. Én hivatalból, mint a szakmai felügyeletet gyakorló hivatal elnöke, el kellett hogy rendeljek egy vizsgálatot, amelynek során kérdéseket tettem fel a fennhatóságom alatt álló MÁG munkatársainak, valamint a Strém Koncert vezetőjének, Strém Kálmánnak. Ő ezekre a kérdésekre nem válaszolt, arra hivatkozva, hogy engem elfogultnak tekint ebben az ügyben, tehát csak független vizsgálóbizottsággal hajlandó tárgyalni. Annyi bizonyos, hogy a MÁG-nak feltett kérdéseimre adott válaszokból az derült ki, hogy itt súlyos szabálytalanságok történtek. Miközben eddig semmilyen más ügyben nem volt botrány. Strém Kálmán egyébként tíz éve folyamatosan szervezett koncerteket, amelyeknek infrastrukturális költségeit megosztotta a kastéllyal. Ez a gyakorlat 2003 óta változott meg, mert azóta rendszeres, komoly állami támogatást kapott a koncertek szervezéséhez. Ez volt az első olyan esztendő, amikor nem állt a rendelkezésére ilyen támogatás. Vagyis személyes anyagi érdekeltsége idén lényegesen nagyobb volt, mint korábban. Hiszen saját kockázatra volt kénytelen elvállalni a koncertek szervezését, s ezért volt fontos, hogy az előzetes intés ellenére kétszáz embert leültethessen a kastély dísztermében. Mert csak így biztosíthatta a saját befektetett pénzét. Hogy neki bármikor is veszteséget kellett volna elkönyvelnie, azt én akkor sem hiszem, ha ő mondja.
Én természetesen védem a saját embereimet, de azért az igazság kiderítését ennél is fontosabbnak tartom.
- Még egyszer kérdezem: a statikai okokra való hivatkozást jogosan tekintik-e sokan mondvacsináltnak?
- Ez év kora tavaszán a MÁG készíttetett egy statikai jelentést, amely a díszterem teherbíró képességére vonatkozott. Az ebben foglaltak szerint a kiállításokra beengedhető látogatók létszáma nem haladhatja meg a 40-60 főt.
- Ez a szakjelentés tudomásom szerint nem vonatkozott a koncertlátogatókra, akik székeken ülnek a teremben. Egyébként mit tud róla, ez a jelentés eljutott-e Strém Kálmánhoz?
- Azt a MÁG alkalmazottaitól kell megkérdezni, de úgy tudom, e-mailben elküldték neki azt a szakjavaslatot is, amely szerint a koncertlátogatók számát száz főben korlátozták. De hogy tényleg eljutott-e, erről engem Strém Kálmán, akihez sok egyéb kérdést is intéztem, nem tájékoztatott.
- Ő azt mondja, hogy hozzá hivatalosan semmiféle értesítés nem érkezett arról, hogy az eredeti létszámnál kevesebbet engednek csak be a díszterembe.
- Nem minden történhet a papírforma szerint.
- Miért távolították el a Haydn Társaság elnökét, Malina Jánost?
- Malina János zenetudóst annak idején én hívtam a MÁG-hoz, és sajnos jelenleg munkaügyi perben állunk vele. Nem a közvetlen beosztottam volt, ezért túl sokat nem tudok az előzményekről, de az biztos, hogy lusta volt, és alig járt be dolgozni, miközben távol tartotta magát a saját munkahelye érdekeitől is. Nemegyszer hangoztatta, hogy az Esterházy-kastély ügyét egy saját kft.-be kéne átvinni, mert ahogy itt csinálják, az neki nem tetszik. Ezek után nincs min csodálkozni.
Malina János, elnök
- Mikor és milyen céllal jött létre ez a társaság?
- Általános célja a magyarországi Haydn-kultusz ápolása és nemzetközi kapcsolatok létrehozása volt. Annak idején az első eszterházai Haydn Fesztivál szerkesztőbizottságát a Magyar Haydn Társaság kérte fel. Szükség volt ugyanis egy zeneközpontú, izgalmas és jelentős fesztiválra, amely egyszer egy évben az ország egy pontján az egész kulturált világ érdeklődését ide fordítja, és amely érzékletes és élményszerű képet ad a látogatónak arról, amit ez a hely az emberiségnek adott. Ezt a célt szerintem elértük. A „Hayd Eszterházán" fesztivál az Európai Fesztiválszövetség (EFA) írásos nyilatkozata szerint „egész Európa legjelentősebb zenei fesztiváljai közé tartozik"; 2003-as és 2004-es hangverseny-közvetítéseit 36 ország rádióállomásai vették át. A többi cél, így a kastély jövőjének világos tisztázása, a különböző kisstílű érdekösszecsapásoktól való megvédése, az ügy nemzetközi dimenzióban való kezelése, illetve az operaház újjáépítése és az operajátszás bevezetése egyáltalán nem vagy csak kis részben valósult meg. Persze ezek túl is vezetnek a Magyar Haydn Társaság kompetenciáján.
- Mi vezetett el a Műemlékek Állami Gondnokságával való személyes konfliktusaihoz?
- Két mélyebb okát látom a konfliktusoknak. Az egyik: a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a MÁG vezetői azt a körülményt, hogy 2001-ben, Eszterháza átvételekor ott már színvonalas zenei életet, messze földön nagyra értékelt zenei programokat találtak, végső soron sérelemként, szuverenitásuk korlátozásaként élték meg, vetélytársat, nem pedig partnert láttak bennünk. Kétségtelen, hogy programjainkat eleinte adottságnak vették, beléjük kötni nemigen lehetett, tehát támogatták. Például a nyári programok beindítását 2001-ben kifejezetten kezdeményezték, sőt azt is elfogadták, amikor elmagyaráztam: itt nem elsősorban „barokk" látványosságra, lakomákra, korabeli divatbemutatóra, hanem Haydn szellemét felidéző hangversenyekre van szükség. Ám ahogy a programjaink ismertsége növekedett, úgy növekedett a MÁG vezetőiben, elsősorban Dobó Ágota általános igazgatóhelyettesben az a gyakran megmosolyogtató törekvés, hogy - mondjuk, Andrea Bocellivel vagy az ExperiDance produkciójával - „túlszárnyaljon" bennünket. S miközben úgy-ahogy védekezni próbáltunk a dilettantizmus erősödő nyomása ellen, lassan elkezdtünk csúszni a támogatott-tűrt-tiltott skála másik végének irányába. A múlt évtől a Strém Kálmán és a Haydn Társaság által „bevezetett" egyes művészek (jóllehet fellépéseik anyagi feltételeinek megteremtésén évekig sokat fáradoztunk) velünk szemben való előbb óvatos, majd egyre egyértelműbb kijátszása is megkezdődött. Mint ma már közismert, az idei Haydn Eszterházán fesztivál megrendezése is „necces" volt.
A másik ok, amiért Eszterháza eddig oly sikeres zenei programjai most bajban vannak, hogy ami 1995-ben, majd 1998-tól elindult, színtiszta civil kezdeményezés volt: hangversenyrendezők, művészek, zenetörténészek jóval az állam előtt felismerték a dolog jelentőségét, sőt össze is fogtak e felismerés gyakorlatba való átültetéséért. Ez így rendjén is volna: csakhogy - már a 2009-es Haydn-évforduló miatt is - elérkeztünk egy olyan ponthoz, hogy a folyamat állami szerepvállalás, „államosítás" nélkül nem vihető tovább. És ennek a módja az, amit egészen másképp gondolunk. A műemlékes intézményrendszer „porosz" módra, a hatalom totális állami megragadásával, a hivatalnokok mindenhatóságának és mindenhez értésének ethoszával képzeli el a megvalósítást. Mi zenészek pedig, akik először állítottuk Eszterházát a nemzetközi érdeklődés fénykörébe, holland, skandináv, amerikai módra gondolnánk el a megvalósítást, azokhoz az országokhoz hasonlóan, amelyekben nem a hatalom megragadása a cél, hanem, hogy a feladatot szakértelemmel oldják meg, akár az állami, akár a civil szféra, akár mindkettő részvételével.
- Nem vették jó néven, hogy más konstrukcióban, esetleg saját kft.-ben képzelte el a zenei program megvalósítását. Nem ez volt a fő ok?
- Én soha semmiféle „saját kft."-t nem akartam alapítani. Ellenben az magától értődik, hogy egy Eszterházánál kevésbé kiemelkedő jelentőségű helyszín igényes koncert- és fesztiváléletét is csak az adott célra létrehozott, kiváló szakemberekből álló, nagyfokú önállóságot élvező struktúra tudja professzionálisan megszervezni - ezt Kismartontól Miskolcig számtlan példa bizonyítja. A MÁG-ban, ahol négy és fél év nem volt elég arra, hogy városi telefonvonalam és kizárólagosan használt számítógépem legyen, viszont zenei kérdésekben a hozzá nem értőké volt az utolsó szó (nem beszélve arról, hogy az utolsó másfél-két évben szinte minden stratégiai információtól el voltam zárva), erre nem voltak és nincsenek meg a feltételek. Ami egyébként a „lustaságomat" illeti, a kapott feladatokat mindig elvégeztem, bár az utolsó időben egyre kevesebb feladatot - és információt - kaptam. Viszont kijártam Londonban, hogy a BBC háromórás helyszíni műsort készítsen a fesztiválról, nemzetközi szimpoziont szerveztem az operaház újjáépíthetőségéről, visszacsalogattam Magyarországra a világhírű karmestert, Nic McGegant, és még hosszan folytathatnám a sort.
- Amikor látta, hogy ilyen rossz a helyzet, nem gondolta, hogy ott kéne hagynia a pozícióját?
- 2000 augusztusában, mielőtt a MÁG munkatársa lettem, ezt még nem tudhattam. Mégis úgy éreztem korrektnek, hogy Csány Éva igazgatónőnek a felvételi beszélgetésünkön elmondtam: úgy gondolom, hogy (az akkor még nem a MÁG-hoz tartozó) Eszterháza programjai önálló intézményt igényelnek, s ha ilyen egyszer létrejön, én ott szeretném teljes energiámat Eszterháza szolgálatába állítani. Lehet, sőt valószínűnek látszik, hogy akkori őszinteségem rossz reálpolitika volt, így viszont tiszta a lelkiismeretem. Végül azután, ha nem is saját jószántamból, de én hagytam ott a MÁG-ot.
- Milyen okokra vezeti vissza a jelenlegi állapotot?
- A legsúlyosabb probléma, hogy a MÁG úgy működik, mint egy hadiüzem vagy egy nemzetbiztonsági létesítmény: a döntések teljes titoktartás mellett, egy-két kiválasztott bevonásával, a szakmai közvéleménytől légmentesen elzárva születnek. Tragikomikus, hogy a MÁG zenei elképzeléseket is tartalmazó, márciusi „revitalizációs projektjének" - melynek címlapján a „NEM PUBLIKUS" felirat díszeleg - léte és szövege négy teljes hónapon át volt titok előttünk, akiknek valami közünk talán mégis van a dologhoz.
Dobó Ágota, a Műemlékek Állami Gondnokságának általános igazgatóhelyettese
- Mikor került ebbe a pozícióba?
- 2001 májusa óta, amióta az Esterházy-kastélyegyüttes a MÁG-hoz került, én vezetem a fertődi rekonstrukciót. A teljes revitalizáció a mi feladatunk, ez átfogó fizikai és szellemi helyreállítást jelent, melynek szakmai felügyeletét a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal látja el. Építész a végzettségem, de van egy „master of business administration" másoddiplomám is. Dolgoztam tervezőirodában, részt vettem az államigazgatásban, majd a Fővárosi Köztársasági Megbízotti Hivatalban az építésügyi hatósági másodfokot vezettem, s onnan kerültem a MÁG-hoz. A kormányhatározat, amely a fertődi kastéllyal kapcsolatban született, azt a feladatot rótta ránk, hogy mi állapítsuk meg a kastély közfunkcióit. A főbb programpontok szerint a kastély múzeum- és rendezvényközpontként kell hogy működjön. Eszterháza az építése idején is összművészeti központ volt, az épített kultúra, az építészet, festészet, iparművészet, bútorművészet, zene helyszíne. A Fényes Miklós-féle udvar nagyon színes programokat kínált, amit mi a mai kor nyelvére szeretnénk lefordítani. Az egyik közfunkció Haydn muzsikájának ápolása, mivel ő itt élt, és legfontosabb zeneműveit itt is komponálta.
- Milyen elven alakítják ki a költségvetést?
- A minisztérium állapítja meg az éves költségvetésünket, amely részben állami támogatásból, részben a bevételekből áll. Utóbbi - a teljes költségvetés kb. 20 százaléka - a múzeumi belépőkből, jegybevételekből, könyvkiadásból, kiadványok, képeslapok eladásából adódik össze.
- A tavalyelőtt kapott 50 milliós költségvetési támogatást mire fordították?
- 2003-ban a minisztérium valóban adott 50 millió forintot, ez az összeg az infláció és a dologi költségekből elvontak miatt mégis épp csak annyi volt, hogy az éves költségvetésünk nem nőtt egyetlen fillérrel sem.
- Ebből mennyi támogatást adtak a Strém Koncert Kft.-nek?
- Áfával együtt 2003-ban 36 millió, 2004-ben 29 millió forintot fizettünk a fertődi programokért. 2003-ban került 50 millió forint a költségvetésünkbe „működési problémák enyhítésére támogatás" megjelöléssel, mivel abban az időben nyolc új kastélyt vettünk át üzemeltetésre többlet költségvetési forrás nélkül. 2005-re kevesebb állami támogatást kaptunk, mint 2002-ben. 2005-ben tehát nem tudtunk támogatást adni.
- Strém Kálmán szóvá tette a csökkenést?
- Igen, szóvá tette, de ezt igazán a minisztériumban kellett volna megtennie. Nekünk a kastélyprogram keretében akkor épp az említett nyolc, majd újabb tizenkét kastély felújítását kellett átvennünk, így nem nagyon volt alkalmunk ezzel a dologgal túl sokat kezdeni.
- A fertődi kastélyegyüttes kezelésének átvételekor kötöttek-e Strém Kálmánnal megállapodást, szerződést a következő évekre?
- Mi átvettük a korábbi metódust, hogy ők koncerteket, fesztiválokat szerveztek. Természetesen tárgyaltunk egymással, sőt a Haydn Társaság vezetőjét mi alkalmaztuk mint rendezvényszervezőt, majd mint a programiroda vezetőjét.
- Miért kellett lemondani 2004-ben a nyári hangversenyek nagy részét?
- Mert kevesebb költségvetési támogatást tudott kapni a fesztivál. A MÁG-tól is. Teljes egészében állami támogatásból valósul meg, így a költségvetési megszorítások az összes forrást érintették (Széchenyi Terv, NKA, miniszteri keret, Turizmus Rt. stb.). Mivel mi költségvetési szerv vagyunk, nem adhatunk előre olyasmire pénzt, amiről nem tudhatjuk biztosan, hogy pontosan mi fog ott történni.
- A korábbi években pontosan előre lehetett tudni mindent?
- Addigra - 2003-ra - annyira csökkent a költségvetési fedezet, hogy nem volt elég pénzünk a támogatásra.
- Hogy lehet, hogy az ExperiDance-re mégis volt pénz, sőt arra is, hogy a pálmaházat erre a célra felújítsák?
- Erre az a magyarázat, hogy - amint már mondtam - Eszterháza összművészeti központ. Mivel elkészült egy jó táncprodukció, úgy gondoltuk, ez jól beleillik a korábbi eszterházai kulturális elképzelésekbe. Az ExperiDance előadásai egyébként abban az évben és azóta is telt házzal mennek. Nagyon tetszik az embereknek. Persze egészen másfajta vendégkör tartozik ehhez a művészeti alkotáshoz, mint a Haydn Fesztiválok iránt érdeklődőkhöz vagy más komolyzenei vagy komolyabb művészeti programokhoz.
- Nem aggályos, hogy ilyen módon némileg visszaszorulhat a Haydn-kultusz fenntartása, amely pedig alapfeladat lenne?
- Ez nem így merül fel. A tánc mindig is jelen volt Eszterházán. A koncertek látogatószámát jóval fölülmúlta az említett táncelőadás látogatóinak száma. Nekünk sokféle igényt kell kiszolgálnunk.
- Malina János programszervező valóban nem tudott az ExperiDance-szel kötött megállapodásról?
- Erre most azért nem válaszolnék, mert Malina Jánossal munkaügyi perben állunk, ő eltávozott az intézményből.
- A Strém Koncerttel kialakult konfliktust milyen okokra vezeti vissza? Szerepet játszhatott ebben, hogy jó néhány zenetudományi, műemléki és programszervezési szakember javaslatot tett a miniszternek egyfajta szakmai testület létrehozására?
- Folyamatosan jogi kapcsolatban állunk a legkülönbözőbb szakmákkal, muzeológusokkal, építészekkel, kutatókkal, zenei szakemberekkel, így például a BME Építészeti tanszékével. Nem tudok mit mondani erre. Nekünk van egy programunk, amely egyébként mintaprogramként sok helyre elkerült. Ez egy hatalmas feladat, amely sem művészettörténész, sem zenei szakember irányítása alatt nem tud működni. Ez úgynevezett projektirányítást igényel, amelyben mindenféle szakembernek helye van.
- Mi az oka annak, hogy a legnevesebb szakemberek az elmúlt évek során - különösen az utóbbi időben - kikerültek ebből a projektből?
- Ez a szakma nagyon szűk, s ezért igen gyakoriak a belső villongások. 2001 óta az első nagy ütemet sikerre vittük, aminek az emberek örülnek. Az, hogy most a zenetudósok közül ki vesz részt, vagy ki nem, és hogy a zenésztársadalom milyen érzelmekkel viseltetik ez iránt, az azért nem olyan meghatározó. A tavalyi Vashegyi György-féle fesztivált végül is sikerült nekünk magunknak létrehoznunk a legnagyobb megelégedésre, idén pedig a Budapesti Vonósok is velünk akartak szerződni. Nekünk is és nekik is olcsóbb így, mert a saját embereink segítségével csinálhatjuk a reklámot, és minden egyebet, ami a fesztiválhoz tartozik.
- Mit gondol, az lenne az ideális, ha a Strém Koncert Kft. teljesen kiszállna az eszterházai projektből?
- Nem gondolom így, mert van olyan fesztivál, például az őszi, amely úgymond a Haydn Társaság fesztiválja...
- Az nem lehetne olcsóbb, ha a MÁG szervezné?
- A MÁG csak a saját fesztiválját csinálhatja.
- De hiszen a Budapesti Vonósok fellépését korábban ugyancsak Strém Kálmán szervezte!
- Azt nem tudom, hogyan történt, de az biztos, hogy legutóbb már hozzánk jöttek, hogy kössünk velük megállapodást. A miáltalunk szervezett események nem jártak botránnyal. Szerintem egyébként a Schiff András és barátai műsorral sem lett volna botrány, ha nem csinálnak belőle. Hogy nem lehet kétszáz, csak száz embert leültetni a díszteremben, az egy adottság.
- Erről korábban értesítették őket?
- Hazugság, hogy nem tudtak róla.
- Van írásbeli nyoma az értesítésnek?
- Az írásbeli nyoma az, hogy elkezdték tatarozni az épületet. Hogy a terem egész évben zárva volt. Sokat beszéltünk róla, hogy nincs garancia a terem időben való elkészülésére. Azt is tudnia kellett Strém Kálmánnak, hogy a restaurálás után nem lehet ugyanúgy használni a termet, mint korábban.
- Mi változott a barokk korban épült terem mostani helyreállításával a terhelést tekintve?
- Jelentős a különbség. Hiszen korábban úgy használták, ahogy épp eszükbe jutott, de most helyrehoztuk az eredeti freskókat, valamint egy a hatvanas években épített betonfödém a szellőzést is megbolygatta, a terem alatti barokk boltozat pedig effektíve nem bír el többet, mint száz embert, amennyiben leültetjük őket. Ha járnak, akkor csak hatvan embert bír el a födém. Ezt egy tavalyi statikai vizsgálat rögzítette.
- Ezt a statikai szakvéleményt megküldték Strém Kálmánnak, mielőtt eladta volna a kétszáz jegyet?
- A terem egész évben zárva volt tatarozás miatt, minden fesztivált a zeneteremben tartottunk meg. A Strém Koncert Kft. az őszi fesztivált is ott tartotta meg. Egy tatarozás miatt zárt terem befogadóképességéről vitatkozni, hát elég furcsa. Szinte minden levelünkben jeleztük, hogy a terem nem használható. Mi annak idején azért kaptuk meg ezt a házat, mert a kormány úgy gondolta, hogy jó kezekben lesz. Az a feladatunk, hogy a kastélyt átmentsük az utódaink számára. Meg kell találni az optimális arányt a használat és a műemlékvédelem között, hogy bemutatható legyen a ház száz év múlva is. De ehhez most korlátozásokra van szükség.
- Mit gondol, mit kellett volna másként csinálni, hogy Eszterháza története ne jusson idáig?
- Egy biztos, hogy mi arra törekszünk, hogy a felújítás alatt ne kelljen a kastélyt bezárni. Hogy ne essen a látogatószám, mialatt a teljes tetőszerkezetet lecseréljük. Mi igazán jól dolgoztunk. Azt nem tudom, a miniszter miért rendelte el az állványzat azonnali lebontását. Lehet, hogy ő is kényszerhelyzetbe került. De szerintem erre nem lett volna szükség. A zeneteremben is meg lehetett volna rendezni a koncerteket, de hát Strém Kálmán ezt visszautasította.
- Talán mert ott a kétszáz jegy tulajdonosait nem tudta volna elhelyezni. Mi az oka, hogy most hirtelen igen nagy összeget követelnek rajta visszamenőleg?
- Az a probléma, amely ebben az ügyben előállt, nem a MÁG és a Strém Koncert személyes ügye. Emögött a költségvetés egész problematikája húzódik. Akik állami forrásokra kénytelenek építeni, azok most bajba kerülnek. Amit mi követelünk, az abból adódik, hogy a világ keményedik, és el kell számolnunk az utolsó fillérig.
- Eddig nem kellett?
- A kultúra sohasem volt jó üzlet, Fényes Miklós is tönkrement bele. A mostani elszámolásnál az derült ki, hogy a Strém Koncert Kft. tartozik a MÁG-nak.
- Strém Kálmán úgy látja, hogy a MÁG tartozik neki. Perre mennek?
- Még nem tudom.
Vona Tibor ügyvezető igazgató
- Mutassa be, kérem, az együttesüket!
- Öt évvel ezelőtt az volt a szándékunk, hogy létrehozunk egy olyan táncstílust, amely a modern tánc, néptánc, akrobatikus rock and roll, steptánc, balett és még sok egyéb elegyére épül. Ilyesmi korábban egyáltalán nem létezett. Ehhez jött egy újfajta képi világ, a jelmez, a kosztüm, a díszlet és a zenei hatás. Az egész együtt mára úgynevezett experidance stílusként vált közismertté. Több mint nyolcszáz előadást ért meg az együttesünk, több mint félmillió regisztrált nézővel. Persze ahhoz, hogy igazán érzékelni lehessen, miről beszélek, azt javaslom mindenkinek, jöjjön el, és nézzen meg minket a három fix játszóhelyünk (Nemzeti Színház, Művészetek Palotája, Nemzeti Táncszínház) valamelyikében.
- Kikből alakult az együttes?
- Mindannyian néptánc tagozaton végeztek, Román Sándor művészeti vezetővel, koreográfussal, rendezővel az élen, aki korábban a Honvéd Táncegyüttesben dolgozott. Azután Amerikába ment, és amikor visszajött, az ott látottakat vegyíteni tudta az itt tanultakkal. Így sikerült a múltbéli tapasztalatait a jelen felnövekvő nemzedéke számára némileg átformálva, érthetővé és közérthetővé téve felhasználni. Erre azért is van szükség, mert elég nagy a lemorzsolódás a közönség oldaláról, ugyanis nagyon megváltoztak a nézői szokások.
- Tehát így próbálják új köntösbe burkolva eladni a néptáncot?
- Nekem az a véleményem, hogy ami érték - ahogy a szóban is benne van -, azt értékesíteni kell, ehhez pedig jól be kell csomagolni. Ez azért is fontos, mert Magyarország egyre jobban alkalmazkodik azokhoz az országokhoz, ahol fontos a csomagolás. Ez pedig óhatatlanul is begyűrűzik a kultúrába.
- Ezt jónak vagy rossznak tartja?
- Nekem semmi bajom nincs ezzel a dologgal, hiszen gyorsul a világ, és nekünk is kaput kell nyitnunk, mert különben lemaradunk azok mögött, akik nálunk jobban csomagolják a portékáikat. Ahhoz, hogy a világba kikerülhessünk, erre az újfajta csomagolásra és kommunikációra nagy szükség van. Amikor külföldön jártunk, azt írták rólunk, hogy egy új európai táncstílust hoztunk létre. Miközben ez külföldön nagy előnynek számít, itt Magyarországon sokszor még mindig hátrány.
- A weboldalukon megnéztem néhány darab képeit és leírását. Nagy súlyt fektetnek arra, hogy a táncprodukcióik közismert történetre épüljenek. Miért?
- Igen, erre nagy súlyt fektetünk, mert minél egyszerűbb a történet, annál közérthetőbb. Az első produkciónk a magyar történelmet dolgozta fel a honfoglalástól napjainkig, 1001 év címmel.
- Nem lehetett könnyű másfél órában... Ki volt a szerző?
- Schwajda György, színházi rendező és dramaturg nagyon sokat segített, de egy egész team állt a hátunk mögött. Schwajda Györgynek egyébként is sokat köszönhetünk, például a Revans című, most is futó - egész estés - produkciónkat, amely a Ludas Matyi-történetet dolgozza fel mai módon. Aztán van egy Három testőr-feldolgozásunk. Fontos, hogy a darabjainknak erős legyen a dramaturgiájuk és a cselekményük.
- Úgy látom, a siker financiálisan is megmutatkozik. Ez az Olof Palme Házban bérelt irodák, próbatermek és kiszolgáló helyiségek minőségén is látszik. Elégedettek?
- Ez egy önfenntartó rendszerű együttes. Nem szeretünk panaszkodni, de nem vagyunk megelégedve azzal a pozicionálással, amelyet a felelős szakminisztériumtól kapunk.
- Tehát valamennyi támogatást azért ad a kulturális tárca?
- Minimálisat. 49 fős apparátusunk, 30 fős tánckarunk van, s ehhez a támogatás összege az alapfenntartásunk egytizede. Szerencsére a jegyárbevételek és a magánszponzoraink támogatása viszonylag biztos alapot jelent.
- Ugyan nem én hoztam szóba, de azzal fogadott, hogy bizonyára politikai ügyekben akarnám faggatni. Mire gondolt?
- A médiában sokan nehezményezték, hogy fölléptünk az MSZP nagygyűlésén. Úgy gondolom, hogy nincs ebben semmi. Kaptunk egy szabályos felkérést, és mi annak eleget tettünk.
- Ha egy másik párttól kapnak hasonló felkérést, annak is eleget tettek volna, vagy esetleg a jövőben eleget tesznek?
- Természetesen. Mi nem politizálunk, hanem a munkánkra koncentrálunk. Ha meghívnak, igyekszünk megfelelni. Nincs se időnk, se lehetőségünk arra, hogy pártpolitikai elkötelezettségekkel foglalkozzunk. Hiszen itt ötven ember megy ki a színpadra. Az ő személyes politikai elkötelezettségeik nehezen lennének követhetőek. Meg hát hogy is jönnénk hozzá?
- Nyáron felléptek a fertődi Esterházy-kastélyban. Ki hívta meg az együttest?
- A Műemlékek Állami Gondnoksága megbízott bennünket egy kifejezetten oda szánt darab elkészítésével. Ismertek már minket, mert a nádasdladányi kastélyban is rendszeresen fel szoktunk tűnni az ő kérésükre, minthogy van köztünk egy harminc-egynéhány fellépésről szóló együttműködés. Jövőre, 2006-ra is megvan már a meghívásunk Eszterházára.
- Miről szólt az oda szánt darabjuk?
- Tündérvilág volt a címe, és Esterházy Fényes Miklós udvaráról szólt, ahová betéved két vándor, és amit ott látnak, az annyira elkápráztatja őket, hogy ott maradnak a kastélyban.
- Hány nézőjük volt?
- Ha jól tudom, körülbelül háromszázan férnek be abba a terembe, ahol felléptünk, de mivel állójegyeket is eladtak, majdnem négyszázan nézhették meg a darabot egy-egy alkalommal.
- Ez anyagilag jónak számító felkérés volt?
- Mindenképp úgy tekinthetjük, hogy aki meghív bennünket vendégszerepelni, az támogatónknak számít.
Vitányi Iván népművelő, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának szocialista párti tagja
- Ön vendégként vett részt a végül is botrányba fulladt Schiff és barátai koncertsorozaton, és a nyílt levél egyik aláírójaként később több alkalommal is nyilvánosságra hozta személyes véleményét az ott történtekről és a kialakult helyzetről. Mint népművelő és kultúrakutatással foglalkozó politikus milyen összefüggéseket lát ennek az ügynek a hátterében?
- Az egész ügynek van egy mélyebb dimenziója, amit a mindennapi tapasztalat újra és újra bizonyít. A társadalom működését nemcsak az olyan ellentétek, divergenciák határozzák meg, mint a filozófiák, világnézetek, pártok szembenállása. Vannak olyan magatartásbeli eltérések is, amelyek a társadalom kialakult szféráihoz kötődnek, és olykor nehezen áthágható ellentmondássá nőnek. Ilyen a HIVATAL és a KULTÚRA évszázados - vagy inkább évezredes - kutya-macska viszonya.
- De hát a Hivatal is emberekből áll...
- Nem embereken múlik ez: a hivatalt viselők szeretik a kultúrát, a kultúrával foglalkozók szükségesnek tartják a hivatalt (sőt gyakran vállalnak maguk is tisztséget, akár a kulturális apparátusban). A két szféra azonban másként viselkedik, más a beidegződése, más az érték- és szokásrendszere. Ha a kultúra, a „szellem napvilága egyaránt ragyogna minden ház ablakán", akkor nemcsak a Kánaán volna itt, hanem nem lenne szükség hivatalra sem. Érdekeik ezen a ponton ellentétesek. Itt is ilyesmi történt. A műemlékek ápolására rendelt HIVATAL végezte a maga dolgát. Egyebek között kastélyok hoszszú sorát kell renoválni, jó állapotba hozni és a mai társadalom érdekében felhasználni. Harcolni kell az ehhez szükséges költségvetésért, és meg kell találni a felhasználás módját. Ebből a szempontból tekintve Fertőd-Eszterháza egy a sok közül. A helyreállítás még nem fejeződött be, de közben gondoskodni kell a felhasználásról is. Adva van a lehetőség: kulturális műsorokat kell rendezni. Lehetőleg persze olyat, ami nem viszi, hanem hozza a pénzt. Miért ne rendeznénk táncos bemutatókat valamely népszerű, de nívós együttes bevonásával. Ide sok ember jön. És rendezzük ezt mi magunk, hiszen a mi munkánk kínja tapad az épület és kert szegletéhez. Aztán, ha jól megy, adunk hozzá egy-két Haydn-műsort is.
- Ezzel mi áll szemben, mit kíván a nagybetűkkel írt KULTÚRA logikája?
- A KULTÚRA logikája egészen más. Eszterháza nem egy kastély a sok közül. Mássá teszik az Esterházy család történelmi szerepe, a kastély különleges értékei és földrajzi helye (a „magyar Versailles") és nem utolsósorban Haydn itteni munkálkodása. Ezért nekünk a fertődi zenei Haydn-programokat nem a többi kastély kulturális tevékenységének listájába kell helyezni, hanem a nagy külföldi magyar kulturális hetek rangja szerint kell vele foglalkozni. Tartozzon az egész világon nyilvántartott, a legnívósabb műsort kínáló és a legnívósabb közönséget vonzó nagy művészeti rendezvények sorába! Annál inkább, mert vetélytársunk is van: Ausztria. Ott is van Esterházy-kastély, ott is dolgozott Haydn. Ott mindent megadnak a Haydn-kultuszért. Voltam ott koncerten: már húsz kilométerre a várostól a közúti táblára is az van felírva: Eisenstadt - Haydnstadt. Nem feledhetjük, hogy történelmi pillanat volt, amikor ha nem is az egész Magyarország, de legalább a felső része egálban volt Európával. És ezt ma megint a magunkénak valljuk. Ezért tartozunk felelősséggel Eszterháza-Fertőd jövőjéért.
- Mi lenne a helyes gondolkodás ön szerint, ha a KULTÚRA elvárásainak akarnának megfelelni a kastélyért felelős szakemberek és hivatalvezetők?
- Akkor a kultúra belső logikájával kellene eljárni. Ez nem a pompát jelenti, hanem egy belső értékrendszert. Hogy a műsor ne legyen esetleges, hanem egy nagyvonalú, sok évre terjedő koncepcióba illeszkedjen bele. Itt kéne eljátszani Haydn összes szimfóniáját, fel kéne újra építeni az elpusztult operaszínházat, hogy itt lehessen a barokk opera világközpontja stb. Mindezt a legmagasabb színvonalon, a legjobb magyar és külföldi előadókkal. Nem nagyon nagy, de az egész világról toborzott hozzáértő közönséggel. Ha még nincs minden kész a kastélyban, ha még nem tökéletes az infrastruktúra, ez a közönség nem fog megsértődni, de látnia kell az igyekezetet. Mert az építkezés közben is biztosítani lehet azt a viselkedést, amit a KULTÚRA emberei megértenek.
- Tudomásom szerint pontosan ebben a szellemben indult el a fertődi koncertek sorozata.
- Igen, de valahol mindig megakadt. A HIVATAL nem fogta fel, hogy mindez mit jelent. Nem értették meg, hogy az ilyenfajta rendezvényeket évtizedes makacssággal egyvégtében kell megrendezni, és lehetőleg évekkel előtte meg kell hirdetni. Nem fogták fel, hogy az évek óta bejáratott, szakmailag jól képzett, a zenei életben jártas hangversenyrendező tudja csak ezeket a koncertsorozatokat jól megrendezni. Aki vállalja, hogy a jelenlegi még kialakulatlan körülmények miatt nem lesz belőle nyeresége, rá fog fizetni. Ugyanakkor feltétel az is, hogy az állam vagy akár a tőke támogassa, s hogy a saját személyes összeköttetései és ismeretségei révén meg tudja szerezni a művészek támogatását is. Ezért mindazok a vádak, amelyek a rendező „nyereségvágyáról" szóban és írásban megjelentek, egyszerre nevetségesek és felháborítóak. Ha valaki összehasonlítja, mondjuk, a legutóbbi koncertsorozat fellépő művészeinek nemzetközileg kialakult tiszteletdíját, utazási és szállásköltségeit, a koncertzongora szállítását és a teltház esetén várható jövedelmet, azonnal láthatja a különbséget. Pedig a művészek az ügy érdekében és a barátság fejében kevesebbért jönnek, és hajlandók az adott panzióban fagyoskodni, holott Londonban kijár nekik az ötcsillagos. Az államnak el kell tehát döntenie, hogy akarja-e ezt a fajta sikert, vagy nem. Sajnos ez esetben az állam (a minisztérium) is HIVATAL-ként viselkedett, ugyanis szóban akarta, a gyakorlatban azonban nem igazán tette, vagy nem biztosította, hogy tehesse.
- Ön is részt vett azon a tavasszal folytatott minisztériumi vitán, ahol kiderült, hogy mennyi akadály merült fel a Haydn-koncertekkel kapcsolatban. Ott mi történt pontosan?
- Az érdekelt felek addigi vitáikat is folytatták, megegyeztek abban, hogy nyáron nem lesz koncert a Haydn-teremben, de szeptemberben megtartják a Schiff András - Esterházy Péter - Kertész Imre-sorozatot. Nem mondták azt, hogy fel lesz állványozva, nem mondták, hogy statikai problémák vannak. A koncertrendezés nem játék, utolsó pillanat volt arra, hogy a koncerteket meghirdessék. Ha valami mégis közbejön, a kárt meg kell fizetni. Ezzel mindenki tisztában volt. Azután eljött a szeptemberi koncerthét, és ott egyértelműen kiderült, hogy mi a különbség a HIVATAL és a KULTÚRA viselkedése között. Egy nappal a koncert előtt jött a verdikt: a hivatal vezetője személyesen közölte, hogy csak száz ember ülhet be a terembe. Azonnal kivitték a székeket. A hivatalvezető a másnapi hangversenyen is ott állt a terem sarkában, és komoran figyelte, nem szegi-e meg valaki a határozatot. Nem ezt kellett volna tennie (ezt egyébként neki is megmondtam). Egy ilyen beavatkozás ugyanis nemcsak - sőt nem feltétlenül - a koncert rendezőjét dezavuálja, hanem magát a magyar kulturális életet is.
- Hogyan kellett volna?
- Ha a bejelentés valóban elkerülhetetlen volt (amit mindmáig kétlek), akkor a HIVATAL emberének kellett volna odaállnia a közönség elé, sötét ruhában, és ha lehet, könnyekkel a szemében. Így kellett volna szólnia: „Igen tisztelt és nagyra becsült közönség, hölgyeim, és uraim, akik eljöttek ide, hogy az egykor Eszterházán alkotó és éppen ebben a teremben személyesen koncertező Joseph Haydn emlékét megtiszteljék. Nekem a legfájdalmasabb, amit most közölnöm kell önökkel. Sajnos a legújabb ilyen meg olyan vizsgálatok azzal a következtetéssel járnak, hogy a zeneteremben száz nézőnél többen nem tartózkodhatnak. Iszonyatos hír ez, amikor tudom, hogy két és félszer többen jöttek el. Bocsánatukért esedezem, a helyreállítás munkájának közepén tartunk, hogy aztán újabb évszázadokon át méltóképpen lehessen az ünnepségeket megrendezni. Előre is nagyon köszönöm megértésüket. Hogy enyhíteni lehessen az ügy kínosságán, engedjék meg, hogy átadjam a szót Schiff Andrásnak, várva várt vendégünknek, aki a helyzet megoldására grandiózus felajánlást tesz. Neki meghatottan külön köszönöm. Fogadják őt szeretettel, és kívánok mindenkinek igazi műélvezetet." Ez a beszéd nem hangzott el. Schiff András beszéde azonban igen. Mint tudjuk, bejelentette, hogy a hivatalos műsor után zenésztársaival együtt még egy hangversenyt adnak, más művekkel. Akik addig az előszobában voltak, jöjjenek a zeneterembe. Így kívánják kárpótolni az ő kedves közönségüket a rajtuk esett méltatlanságért. Mindenki „vette a lapot". A termet mély meghatottság öntötte el. Mindenki fellélegzett. És ezek után olyan csodálatos hangversenyt hallottunk, olyan élményben részesültünk, amire tapasztalt zenerajongók is ritkán emlékeznek. Ez hát a különbség a HIVATAL és a KULTÚRA magatartásában.
- Mit gondol, a mostanra kialakult helyzetben mit lehet még tenni?
- Én a békét ajánlom a „harcoló" feleknek. A megegyezésnek az lehet az alapja, hogy az örökségvédő védje az örökséget, a hangversenyrendező rendezze a hangversenyt. A feltételekben azonban komolyan és nem félig kell megegyezni.
Függelék
„45. Édesapám betütükélt. Komolyan javasolta Haydnnak, hogy vonóshármas. De Haydn nem alkudott, valamiért kötötte az ebet a karóhoz."
Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
Összkulturális világcsoda, avagy a magyar Versailles
Annak szánták és azzá is vált ez az Esterházy Fényes Miklós herceg idején, a 18. század második felében kiépült óriási kastélyegyüttes, amely kevesebb mint egy órányi autóútra van Pozsonytól s csak valamivel többre Bécstől, és bizonyságul szolgált, hogy a magas kultúra minden korábbi híreszteléssel szemben Magyarországra is behozható.
Bessenyei, akit íróként és Mária Terézia testőrkapitányaként hívott ide Esterházy Miklós, 1772-ben azt írta: „...lám, Magyarországon is megvalósulhat a világcsoda". Azt is hozzátette, hogy Eszterháza igazi „királyi pompa", mely jelzőnek Mária Terézia korában politikai jelentősége volt.
A fertődi Esterházy-kastély, a hozzá tartozó épületek, kertek és erdőterület Magyarország legjelentősebb 18. századi épületkomplexuma, amelyet Joseph Haydn ottani működése az összeurópai kultúra központi emlékei közé emel. Az évszázadok viharai azután nehezen gyógyítható sebeket ejtettek a különleges épületegyüttesen és a környezetén. A 20. század háborúiban az összes épületet kirabolták, a hozzájuk tartozó kerteket tönkretették. Az üres, mennyezet nélküli termek és helyiségek helyreállítása az ötvenes évek végén kezdődött újra. 1959-ben politikai meggondolásból, a konszolidáció egyik első elemeként Haydn halálának 150. évfordulóját „a pingpong-diplomácia jegyében" az európai kapcsolatok felmelegítésére lehetett fölhasználni. Persze pénz, idő és szakértelem híján csak felületes, kulisszaszerű helyreállításról volt szó, mégis elkezdődhetett valami, s a hetvenes évekig folyamatosan tartott. A hely muzeális értékének helyreállítása volt érvényben 1990-ig. Ekkor rövid ideig Eszterháza sorsa a kastély felügyeleti szerve, a Soproni Egyetem kezébe került. Ennek az intézménynek azonban igen korlátozottak voltak mind financiális és szakmai lehetőségei. Az irányítást 2001-ben a kilencvenes évek elején megalakult Műemlékek Állami Gondnoksága (MÁG) vette át.
Már nyomdába küldtük a lapot, amikor értesültünk a tragikus hírről: Strém Kálmán 71 éves korában, rövid betegség után váratlanul elhunyt. Súlyos veszteség érte a magyar zenei életet. Strém Kálmán öt évtizede vett részt benne mint zenei író, mint kutató, mint zenepolitikus és mint hangversenyrendező - az utóbbi tíz évben a saját vállalata élén. Éleslátásával, egyenességével és tisztességével sok barátot szerzett, olykor ellenséget is. Azok közé tartozott, akik a legtöbbet, akik a legtöbbet tették a mai magyar zenéért.