Molnár Gál Péter

„Egy testvér lesz minden ember"-

de nem egyazon színházban

Lángolj fel a lelkünkben szép

Égi szikra szent öröm,

Térj be hozzánk drága vendég,

Tündökölj ránk fényözön.

Provó színház

1968 tavaszán az elégedetlen fiatalok kísértete járta be Kelet- és Nyugat-Európát, valamint az Egyesült Államokat. A megmerevedett burzsoá színházzal elégedetlenek levizelték, beszennyezték, szekálták, megsértették, megbotránkoztatták az úri közönséget. Ne bámulják annyi áhítatos restséggel a színpadot! Megszentségtelenítették a Művészet Oltárát. Úgy rémlett, a nagyközönség elviselt már minden sértést. Jöhet az új színház! Az Úristennek se jött el. Törökmézből és bécsi operettből rockosított, ragacsos dajkamesékhez tódulnak a szórakozni vágyók. Békességre vágynak a nézők. Reményt adó kibonyolódásra. Védelmezik színházi szélvédettségüket. Fukaron a legkisebb szellemi erőfeszítéssel szeretnék a legmagasabb élvezetet. A színházművészet forradalmi megújulásainak fölemlegetése közben szemérmesen nem beszélünk a színházművészet ellenforradalmának tömegeiről.

Schilling Krétaköre Szentendrén dolgavégzett, szovjet tiszti panelház ablakaiban, kapujában adta elő turnédarabját, a Feketeországot. Eredetileg a Millenniumi művelődési silóban volt hazai bemutatója. Kimaradást pótolok. (Okokról máshol, máskor.)

A díszlet valóságfölöttien valóságos épület. Kibelezett lakóház. Ipari hulladékként otthagyott politikai múlt. A történelem eltakarítatlan kutyaürüléke. Hazavonatozott szovjet katonaság hátrafelejtett nyoma. Az itt hagyottak trehányan romladozó kísértetpanelja. Kevésbé szép a török hódoltság építészeti maradványainál. De nem érett múlt, mint a közeli aquincumi romok. Kivert szemű ablakaival, lepusztult elhanyagoltságával beszédes „talált tárgy": nemcsak ázsiai lelet, hanem a lekoszolódott új-európai főváros jelenről beszélő meghosszabbítása. Gúnyos játéktér. Egyszerre múlt és jelen. A koszos romház ablakaiban nagyestélyis alakok jelennek meg. Frakkos proletárok. Koncertre öltözött lumpenelemek. Fenyegetően előkelőek.

Láng Annamária nagyestélyiben trágáran szétvetett lábakkal hokedlire ül hangversenyt adni az előadás legelején. Orális változatokat nyal a klarinétra. Miután leszopta a hangszert, megszólaltatja Beethoven-Schiller Örömódáját (egyben az EU himnuszát). Zárójelben megjegyzendő, hogy Richard Lester a Beatles-fiúk végigbohóckodta Helpben (1964) már gúnyt űzött az Örömódából: a vérengző oroszlánt is megszelídítette az emelkedett szellemű, humanista induló.

Amikor hárman bénázva villanyt szerelnek, közben meglehetősen színes erudícióval mocskos szavak kalárisát tekergetik elállíthatatlan füzérbe: a nézőtér közepéről felkél egy fizető műélvező, majd még egy, még kettő oldalról. Nem tüntetően, csupán nem kívánják hallgatni mindazt, amit utóbb meg is mutatnak a játszók. Nem távoznak: elmennek. (Vö.: „Keszler úr, Ön távozik?" - kérdezte Szomory Emil a Pester Lloyd tekintélyes, agg ítészét, Keszler Józsefet. „Én nem távozom, én elmegyek!" Nem tüntetően hagyja el helyét, csak nincs kedve tovább nézni.) Más dolog családi körben gyönyörködni a televízió Gold csatornáján a női végbelekbe becsúsztatott polgári örömszerzések mutatványain, megint más közösségben szembesülni cselekvésekkel, amiken a kamasznézők többsége már unásig túlesett.

Színházi előadás nyitányaként puccos színésznőtől fellációs magánszám: nézőtámadó erkölcsi provokáció.

A nadrágletolás humora a könnyű műfaj utolsó évszázadának bevett eszköze. A Vígszínház 19. század végi megnyitásakor még a képviselőházban is valláserkölcsi kifogásokat keltett a fehérneműben szaladgáló francia körúti komédiák szereplőgárdája. Mára a televízióban rendes szombat esti antikvitás alsónadrágban a szekrénybe bebúvó szerető vagy a valóságadások zuhanyozóban, illemhelyen leskelődő kamerája.

A Feketeország kabaré.

Cabaret noir.

Komor humor.

Kézikamerát nyomnak az első sor egyik nézőjének markába: vegye filmre a három férfi kierőszakolt gruppenszexét, a letolt nadrágok és a frakkingek alól kivillanó ivarszervek nagyközeliben láthatóak a vetítővásznon. Három megalázott és megszomorított tekintetű férfit szodómiára kényszerít a brutálisan érzéketlen negyedik: Nagy Zsolt. Ő a Krétakör élvetkőzője. Szégyen nélkül közlekedik pucéran a nyilvánosság előtt, megszégyenítve a társadalmat képviselő nézőket. A brutális jelenet - mint mindegyik drámai mozaik - végén: brechti feliratot vetítenek. Itt az amerikai katonák iraki perverz kegyetlenkedéseinek napi hírét olvashatjuk slusszpoénként.

Valódi sms-gyűjtemény szerkeszti meg az előadás vázát. Látszólag lazán összefüggő, mégis koherens, borzadályos világot rajzol ki a játék.

Drámairodalmi puzzle

A Parnasszus kiürült. Thália ledőlt. Összetörtek az összefüggő drámák. Nincs mese. Megszűnt a színpadi anekdotázás. Snittekből montírozzák össze az előadásokat. A régi darabokat kilökik tengelyükből. Csehovot mind többen állítják bele aranyhalas medencébe, úgy érzi magát a vízzel feltöltött színpadon, mint Nemecsek Ernő a Füvészkert akváriumában. Paolo Magellitől láttam vízbe aprított Anton Pavlovicsot először, aztán a Szent István körúton állt műtó közepén Hernádi Judit, és mondta-mondta Nyina monológját, ügyelve, hogy meg ne csússzék lába a stégen. Magas szárú hócipőkben, ipari gumicsizmákban tocsogtak a színészek Alföldi Asbóth utcai Sirályában. Vizesmedencébe merült Csehov. Csizmadia Tibor fölszedette a deszkákat, és Móricz Nem élhetek muzsikaszó nélküljét sárban dagonyázva állította sártengerre a Nemzetiben.

Mohácsi János Bánk bánjában bevásárolt ajándékokkal megjön jeruzsálemi keresztes túrájáról II. Endre egy erkölcsileg szétzüllött magyar udvarba, ahol a békétlenek részegen elégedetlenkednek a politikai vezetéssel. A Tévedések vígjátéka legsúlyosabb jeleneteként egyenként keresztülmennek a szereplők a syracusai útlevélvizsgálaton. Fontosabb a shakespeare-i mese egyenes vonalú lebonyolításánál a bizalmatlan állambiztonságiak működése. Mohácsi valamennyi előadása egy-két órával hosszabb a kellemesnél, s ha a rendező megrövidíti Goldoni Kávéházát: hoszszabb lesz másfél órával a keménykezű húzások után a rögtönzéssorozat. A világosan fölrajzolt színpadi mese helyett a színészek és a rendező glosszái, világról megbizonyosodott különvéleményei szervülnek színpadi szövetté. A Kaukázusi krétakör Mohácsi nyíregyházi megvalósításában az orosz forradalom története lesz a jóság példázata helyett. Elmenekül a kormányzat. Fejvesztetten ottfelejtik a trónutódot. Terroristák hajszolják a kisdedet és az őt menekítő szolgálót. Az átdolgozás nem a Grósz-kormány után történik, de az Arnold Schwarzenegger utáni ízlés szerinti kegyetlenkedésekkel, nyílt színi mészárlásokkal, terrorcselekményekkel teli. Nem csak az akciófilmekhez szokott szemeket elégíti ki. Egy szabadfogású társadalmi interregnumot ábrázol az előadás.

Halász Péter legjobb előadásai újságcikkekből születtek meg. „P" avagy egy várost izgatja a gyilkos címmel négynapos Pándy András-fesztivált rendezett a Merlinben a brüsszeli sorozatgyilkosról. Egy teljes hónapon át estéről estére a Népszabadság aznapi anyagából rögtönöztek színházi előadásokat a Kamrában. Vasziljev Szolnokon Osztrovszkij Ártatlan bűnösök színházi színdarabjából antiteátrális teatralitást csikart: a meghajszolt tempó-ritmus helyett a lassúságot választotta, a szöveg átértelmezése helyett a gondolatok megszületését, működését állította előtérbe, a modernizált kellékek helyett a helyhez szögezett, mai ember pulzusszámát vitte színre.

Alföldi Róbert a Budapesti Kamaraszínház nyitóelőadásaként A velencei kalmárt videobejátszásokkal szabdalta szeletekre, így megszabadította kuliszszakliséitől. A Macbeth ugyanott mozaikokra tördelt cserepekből állt. László Zsolt Duncan király legyilkolása után jobbról visszajön a színre, cigarettára gyújt, és oly mohón szívja a füstöt, mint aki nagy feszültségű munka után megpihen. Az orv királygyilkosság elmesélése helyett a gyilkos feszültségének rajza kap nyomatékot. A modernizálás helyetti modern Shakespeare-ekben a színpadi hangsúlyok máshova kerülnek. Ugyanezt a drámát Monori Lili és Székely B. Laca frivolizálja M II. emelet 6. címmel, krumplifőző felsőproletár-közegbe helyezve a skót tragédiát.

Kuna Károly hevederrel fölfüggesztetten monológja közben körülrepülte a miskolci szerelőcsarnokot, mint a chicagói vágóhidak Szent Johannája, Börcsök Enikő angol tündére ugyanígy repdeste körbe a játékteret a Víg padlásán Az igricek előadásában, ugyanebben a szűk térben Király Attila cirkuszi trapézszámot mutatott be Goethe Faustjánál, Mészáros Tamás reichstadti hercegként lengő hintáról szavalta Szegeden Rostand-t abban az időben, amikor Zsótér mozgási bravúrokkal igyekezett színészeitől elvenni a kincstári pátoszt. A szavaló szövegmondásokat artistaszámokkal felváltva.

Gyúlj ki, égi szikra lángja,

szent öröm, te drága, szép!

Bűvkörödbe, ég leánya,

ittas szívünk vágyva lép.

Újra fonjuk szent kötésed,

mit szokásunk szétszabott,

egy testvér lesz minden ember,

hol te szárnyad nyugtatod.

Milliók ti, kart a karba!

Gyúljon csók az ajkakon!

Túl a csillagsátoron

él mindnyájunk édesatyja!

Meztelenség

A felöltözöttség színpadon mindig érzékibb a meztelenségnél.

A női meztelenség a szórakoztatóipar kereskedelmi ajánlata. A színpadon lemeztelenített férfitest sosem esztétikai vagy erotikus megfontolású: kezdetektől politikai kérdés. (Tom O'Horgan: Hair, 1967.) Az utolsó tabu színházi megtörése.

Mózes I. könyvében áll: Nóé (...) egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kintlevő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. (9.23)

Kovalik Balázs az Örkény Színházban szemtelen kihívással odafekteti Dömötör András rendezőnövendéket a kamaraszínpad előterébe, rövid, fehér nadrágjából kicsapja az elöl ülőknek is jól kivehetően ivarszervét, minek következtében a hagyományosan édes összebékélésre egybegyűlt műélvezőknek torkán akad az öröm (Odüsszeusz Tours). Zsótér a Kamrabeli Bacchánsnők bemutatóján toldalékélvezetet kínált: a szűk játéktérben fanszőrre vetkezetten Nagy Ervin egy labdával dekázgatott. Az első sorban ülő, méltóságteljesen megkövült Zimányi Zsófia orra előtt illetlenül lóbálózott fölszerelése.

A publikum nem tört meg teljesen az elmúlt negyven év színpadi ízlés sértéseitől, menetrendszerű megbotránkoztatásaitól. Megfrissülten visszaöltötte magára álszentségét.

A rendezői középnemzedék színpadi írásmódjában a meztelenség diszkréten folytatja Jancsó Miklósnak a társadalmi megaláztatásokat mezítelen női testekkel jelképező kiszolgáltatottságát.

Brutális eszközként működik a meztelenség a W - munkáscirkusz Woyzeck-változatában is. A Thália Régi Stúdiójának tülekedést szervező szűk előteréből bejutva egy japán vendég keresztülmegy a szín fenekére, ahol a színház egyetlen illemhelye van, ajtót nyit, bemegy, visszajön; kezdődhet a játék. A szín közepén Sárosdi Lilla pucéran, eltorzult arccal, figyelmesen, torzan, akár egy Caspar Hauser, a vad gyerek összefoglalja az előadást testi mottóként: vadállatok cirkuszi ketrecrácsa fogja körbe a homokkal felszórt porondot. Fenn, a karzaton cirkuszi zenekar, mint a Fényes Cirkuszban hajdan Heinemann Sándor és dzsessz-zenekara.

A meztelen lány cirkuszi mutatvány. Parade: némajátékos előversengés. Megalázott szörny, beszélni kezdvén - A hetedik te magad lész -, szájából illetlenül fröcsköl a nyál, a vér, az életnedv. A homokrakás alól, fémhordóból, nejlonzacskókból, rongyok alól másznak elő a szereplők. Két lány, egy fiú teljesen meztelenül robotol. Betonkeverő gépet működtet, vizet locsol, kádat hurcol, körülbástyázza földhányással.

Goethe weimari színháza előtt nem volt szokás a drámafelújítás. Újdonatúj darabok premierjeit tartották az ókortól kezdődően. Csupán a beléptijegyes polgári színház tette lehetővé a régi művek újrajátszását. A mai új színház rendezői nem halhatatlan remekeket celebrálnak színre. Elfogulatlan alkotói tiszteletlenséggel nyersanyagként nyúlnak unalmassá tisztelt klasszikusokhoz. Nem engedik a nézőket elterpeszkedni tartós kulturális fogyasztási cikkekben, ahol a Made by W. Shakespeare védjegy szavatol a műélvezés rangjáért. Nyers, sértő, vad színpadi írásmóddal érik el, hogy nézőik akkor is első döbbenettel nézzék a halhatatlan drámák új színrevitelét, ha kollokváltak belőle egykoron. A Krétakör W-je mai magyar dráma. Zsótér szegedi IV. Henrik-előadása mai árulások zűrzavarát vitte színre, sőt a nézőtérre és a páholyokba: fölforgatva a Fellner-Helmer-színház pompázó késő barokk rendjét. Minden eszköz alkalmas a klasszikusok maivá tételére - kivéve az unalmasat.

A Krétakör-Woyzeck és Marie szerelmi jelenete irrealitásában valóságos szerelmi küzdelem. Amikor Nagy Zsolt ölében tartja a fölkarolt leányt: tekintete kifényesedik, vad, halálra szántan gyilkos pillantású lesz a rabsorban tartott, engedelmes fiú. Mindvégig szárazon közöl. Középhangon. Terhes Sándor Kapitányát borotválás helyett alapos szolgálatként lemosdatja. A cselekvések igaziak. A díszlet valódi. Semmi festés, semmi regényes színházi álfal. Vasak, kötelek, homok, munkaeszközök. Feloldja a színházban az eleven, háromdimenziós színész és a síkban ábrázolt, holt díszlet örök ellentmondását.

Fekete országot álmodtam én,

ahol minden fekete volt,

minden fekete, de nem csak kívül:

csontig, velőig fekete, fekete,

fekete, fekete, fekete.

(Babits Mihály: Fekete ország)

FEKETEország

Meztelen színpadot használnak festett vásznak helyett. A díszlet nem olyan, mintha, hanem az, ami. Egybevágón azzal, hogy a meztelen színészek nem úgy tesznek, mintha mások volnának, hanem önmagukat képviselik. Érzéseiket, gondolataikat, személyiségüket, nézeteiket az adott világról.

A Krétakör tagjai a hátrahagyott szovjet panel ablakaiból frakkban-nagyestélyiben nem színészként tekintenek a Feketeország előadásán közönségükre, hanem állampolgárként. Csakis Ljubimov Tagankáján, ott is kizárólag a hatvanas évek közepén, kezdetekben, láttam hasonló, a társadalmat tetemre hívó, megvesztegethetetlen tekinteteket. Frontális szembefordulásuk a nézővel nem ripacskacérság. Szemrehányó kihívás. Peckes világnézet-kivallás. Nem pártpropagandisták a Krétakör színészei, szabad emberek félelem és lámpaláz nélkül szembemondják hitt igazukat a nagyérdeműnek.

Tilo Werner német nyelvű epilógusként komoly iróniával villámsebesen képes négyszemközt szólni minden egyes nézőhöz. Láng Annamária, Péterfy Borbála, Sárosdi Lilla tud ragyogni, ha szükséges: kioltani fényeiket közös támadásnál. Terhes Sándort hajléktalanként levetkőzteti a színészileg működő Csákányi Eszter a tárgyilagosan tevékeny Gyabronkával. Humanista megfontolásból felöltöztetik a mezítelent. Second hand ruhákat húznak rá. Pulóverbe kényszerítik. Kabátokat-köpönyegeket terítenek rá. Beletekerik egy teherautónyi ajándék használt ruhába, amíg csak el nem veszti emberi formáját, bele nem fullad az emberszeretet rohamába. Rába titkait zárva tartó, fegyelmezett szigora vezeti Katona László, Tóth Attila célszerű szekundálását. Bánki Gergely rajzfilmfigura. Mucsi Zoltán tekinteténél beszédesebb sors marta arca, életrajzának haditérképét viselik vonásai. Gyabronka kenetesen szeretetteli pedofil pedagógus, az „engedjétek hozzám a kisdedeket" krisztusi mondatának kínos paródiájaként. Nagy Zsoltból a hideg kegyetlenség, erőszak, kíméletlen hatalmaskodás vulkánkitörése lopakodik elő, miközben csak kötelességét teljesíti.

Nemcserék

A Vidám Színpad emeletére befogadott Krétakör-Mizantróp Célimčnjét, a kacér fiatal özvegyet Rába Roland játszotta. Nem pipiskedett szoknyaszerepében. Elfelejtette az álöltözetű színpadi nemcserék melligazgató, riszálós, álhangon kényeskedő klisénevettetéseit. A francia klasszicizmus szalondrámájából gay-előadás született. Nem volt sok veleje azonkívül, hogy kilendítette Moličre-t petyhüdt megcsudálásából. Béres Ilona Sumszkij bojárt játszotta a Borisz Godunovban, Békés Itala pedig az egyik kiskorú cárgyereket.

„Én egy boldogtalan asszony vagyok! - állítja magáról egy derékig pucér férfi szembefordulva a miskolci Kamaraszínház nézőterével. - Almási Mihályné, akit Nagykanizsán szilveszter éjszakáján lökött ki az utcára az ura." Örkény István tragikomédiájának Egérkéjét Miskolcon férfiszínésznő játszotta Macskajáték helyett Macskajátékok címmel. Zsótér az író kisregényéből hűséges hűtlenséggel színpadi változatot készített, hogy megcsapolhassa a főszerepet elborító önmeghatott színészeti könnyeket, kiseprűzhesse a komikus kliséket, érzelmi sokadik levonatokat.

Egérke: Kuna Károly. Ő a magányos szomszédasszony, miként Örkény, elsuttoghatta magának flaubert-ien: Orbánné én vagyok! A hetedik évtizedében járó Orbán Béláné (a Csatárka utcából) elfakult karneváli kultúránkból jött színre, a diákos, farsangi vénasszonycsúfolók felől, Dorottya és Karnyóné forrásvidékéről. (Utóbbit Csurgón Horváth József deák testesítette meg először.) Sulyok Mária berlini Orbánnéja mellett a Volksbühne rendezője, Helmuth Strassburger komor traveszti számként adta Cs. Bruckner Adelaidát. Kuna nem a másodlagos vonásokra pazarolta megjelenítő tehetségét. Megmutatta az elhagyott asszony büszke magányát. A kínból kiharcolt életerőt.

Kirké varázslónőt kiskosztümben megjeleníti Mácsai Pál az Odüsszeusz toursban. Transzvesztita-mórikálás nélkül, a nemcsere komikumától mentesen: belső tragikai erővel. A nemcsere, az életkori fölváltás egyaránt az elfogulatlan, friss nézőtekintetet célozza meg. Zavartalan ismétlések, közmegegyezéses matricák nélkül elutasítják azt a színházat, amelyik kikapcsolódással kecsegtet, bekapcsolnak az ismert vagy tudomásul venni nem akart jelenkori valóságba.

Kínos színházak. Kellemetlen előadások. Fölkavarnak. Aggok gyermekeket játszanak. Kisfiúk seregeknek parancsoló hadvezért. Nők férfiszerepben hősködnek. Férfiak leányokat alakítanak, mint egykor a karácsonyi pantomimekben.

„Ilyen fuvolázó békekorban" hírt adnak az összefogott európai létről, ahol az sem biztos, fiúk vagyunk vagy lányok.

W - munkáscirkusz

Bemutatva: 2001. október 5. - szeptember 27. MC 93 Bobigny (Párizs); 2001. szeptember 20. Berliner Festspiele (Sophiensaele). Az előadás a Sophiensaele (Berlin), Berliner Festpiel GmbH, Monostori Erőd Hadkultúra Kht. (Komárom), Zsámbéki Szombatok, MC93 Bobigny (Párizs) és a Theater Remscheid koprodukciójaként jött létre.

Thália Színház, Régi Stúdió.

Georg Büchner (Thurzó Gábor fordította) Woyzeck-jeleneteinek és József Attila verseinek felhasználásával.

Szereplők Nagy Zsolt (Woyzeck), Láng Annamária (Marie), Terhes Sándor (Kapitány), Bánki Gergely (Doktor), Viola Gábor (Tamburmajor), Katona László (Andres), Péterfy Borbála (Margret), Sárosdi Lilla (Bolond).

Zenészek Fenyő Katalin/Szentkirályi Aladár, Agnecz Katalin/Szokolai Zoltán, Vámos István/Simai László. Díszlet Ágh Márton. Jelmez Varga Klára.

Fény Bányai Tamás. Zene Rusznyák Gábor. Dramaturg Veress Anna. Produkciós vezető Gáspár Máté. Rendező Schilling Árpád.

Feketeország

A Művészetek Völgyével és a Millenáris Kht.-vel közös produkcióban. Millenáris 2004. december 27.; Szentendrén, a volt szovjet laktanyában, 2005. július 1.

Játszók Bánki Gergely, Csákányi Eszter, Gyabronka József, Katona László, Láng Annamária, Mucsi Zoltán, Nagy Zsolt, Péterfy Borbála, Rába Roland, Sárosdi Lilla, Terhes Sándor, Tóth Attila mv., Tilo Werner.

Írták Bánki Gergely, Csákányi Eszter, Gyabronka József, Katona László, Jeli András, Láng Annamária, Moldvai Márk, Mucsi Zoltán, Nagy Zsolt, Péterfy Borbála, Rába Roland, Sárosdi Lilla, Schilling Árpád, Tasnádi István, Terhes Sándor, Tóth Attila, Veress Anna, Tilo Werner.

Dramaturg Ari-Nagy Barbara. Díszlet Ágh Márton. Jelmez Kiss Julcsi. Fény Bányai Tamás. Zene Jeli András és Moldvai Márk. Produkciós vezető Erős Balázs, Gáspár Máté. Rendező Schilling Árpád.