Már húsz éve tart,
Hogy Maga után,
Vagy Maga alatt
Találom magam.
Még hull a hó,
Már zöld a fű,
Bizony, odafönt
Jól mutat!
Régen a kendő,
Ma a kalap.
Vasárnap? Hétfő?
Egyremegy!
Mit szólna ehhő
Sylvia Plath?
Tudomisén.
Majd írja meg.
Emlékszik, hogy a
Tettamanti
Béla egy-
Kor mily képeket
Rajzolt nékünk
Karácsonykor?
És a Jeszenyin-
fordítás?
S mit látok megin:
Két rotesz g-et
Biggyesztett fölém!
Még mi kő?
Megszoktam Magát.
Nekem nem nyóc,
Hogy szilva van,
Vagy szilvásgombóc,
Hús után jön-e
Meggybefőtt!
Hát dűtse, dűtse
A betűt!
I.
Egyik fortélyos, mint a róka:
Körülszaglászik, majd lecsap.
A nyílászáró jött kapóra.
Pereg a máz! Jön a huzat!
Az ajtórácshoz nincs lakat!
Csóválja fejét, s megy tovább.
Az ember, hidd el, nem mulat,
Ha el kell adni egy lakást.
Másik csacsog, akár a csóka.
Sört iszik, pogácsát bekap.
A gyermekekről van fotója!
Családi képekért kutat,
Oly közvetlen, mindent kiad,
Mert nálunk jól érzi magát.
A szükség nagy úr, visszatart,
Ha el kell adni egy lakást.
Beront, karján arany az óra,
Falakat, szekrényt tapogat.
Feje búbján sötét paróka.
Ott lepereg a vakolat!
Lépte döng, vén medve szalad,
A fürdőben szól: rossz a kád.
A hangulat elég vacak,
Ha el kell adni egy lakást.
A sírás gyakran fojtogat,
Ne csodálkozz! Egy jó tanács:
Bízd másokra a kulcsodat,
Ha el kell adni egy lakást.