Aletta Vid
Csepp
"A természet a természetnek örül"
Nem lobbant többé haragot az érdek,
és karthauzi néma lesz a rend.
Azt is tudom, hogy semmit nem ígértek,
akik előttem: üdvöz-, üdvtelen;
s hogy felfelé kell lélegezni mégis,
mint hogyha könnyű volna lenn.
A figyelemmel takarózom én is.
Van ágyam, székem, asztalom, helyem.
Van zúgni, súgni, rám sziszegni gépem,
a monitorról kékes villogás:
Bergson nevet - le rire, oh, le rire! Nézem.
Természetünkben kipp-kopp, szorgos ács
munkálkodik: a természet. Ügyes.
Uralkodik. Legyőz. Örül. ("Aki másnak...")
Áldhatom még a fákat! Vizes
hajukat, térdüket. A karcos málnaágat.
"A természet a természetet legyőzi"
bevallom nem lettem mélyebb vagy emberibb a verseimben taligák hordók egyebek gurulnak le a hegyről csakhogy lehetőleg* üresek mert a mártírok vérző szenvedő testétől lelkétől agyvelő stb. erősen irtózom még mindig nekem nem magyarázhatják meg a duna vízcseppjei hogy halhatatlan ami él mert volt iskolatársam akit tizennyolc évesen engedett el ámde végleg a betegség és vele mindaz ami
egyáltalán
fájdíthat
eszméletemen vagyok aligha képtelenül
rímtelenül ritmustalanul posztolok szigeti megálló
.
"A természet a természeten uralkodik"
1 db rubáí**
"De ama nyomorúlt eszelősnek rongyolt Lyrája, tsak azt vágynám hallnom." (W. S.)
Akik a holdról is lejöttek egyszer,
most tovamennek, tudod-e?
Ülj csak idegenben, járj tövisek között, a határban,
házadban az ágyon
fekszenek melléd majd -
s te nem érzed, mondd? Te nem érzed?
Leheletükkel százezer éves bolyongásuk története libben az ablak elé.
Ott vannak mindenütt, körülötted, s mondd, te nem érzed?
Hatalmasra tágul szeme egynek - kezedért nyúl,
elvisz a hegyre, hol nincsenek mások, senki, csak a zászlók csapkodnak egyre;
lehanyatlani-elégni-újjászületni, mint a tűzmadár, ki szeretne?
Körbetekernek a nagyszerű selymek.
Itt ér az az este is: menni tovább, menni muszáj - elhasználtan
körbe hevernek a szépkezü bábok; sírokat ültet az isten, de tovább már
nem nyílhat a föld, elfogytak: a Por meg a Sár köpenyében
tétova Nagytermetű Vágyak...
S akik a holdról is lejöttek egyszer,
most tovamennek, tudod-e.