Bánki Éva
Gaucelm Faidit a szerelemről
Máltától Helgolandig
ismerem a királyok útjait,
a sovány gályákat, a hazugság,
a beszéd, az ének titkos
kacskaringóit. Utaztam Tuniszban
tevékkel, vadásztam Lengyelföldön
medvére, citeráztam a citeráslánnyal,
aztán háborúztam, kiköptem, feltöröltem,
mert minden tett hasonló Máltától
Helgolandig, igen, minden háború.
De a jelent nem gyógyítja a medve,
a citera, a tegnap lomja, a csontos gálya.
Hadd menjek be Hozzád, hölgyem!
Mert hiába tanultam, jártam-keltem,
a bűnbánat grammatikáját nem ismerem,
a bűnbánatot se, csak a szerelem nyelvét,
a jelent, ha nyílik valamelyik ajtó.
Vidd el ezt a dalt, apród,
Máltától Helgolandig, de ne énekeld el,
csak vidd, s mondj a Nőnek valamit,
hogy el ne bízza magát...
Bernart de Ventadorn a pacsirtáról
(három változat)
I.
Felrobban az öröm a pacsirtában,
mikor repül a fény felé.
Vidám kis test! Most még élsz,
ám holnap szétmarcangol a lelkesedés.
Figyellek téged lélek- és örömtelen:
a gondolatnak majd el kell rontania
engem. Állok a sugárzó nyárban
boldogtalan, lehajtott fejjel. Ha nincs
lélek, nincs többé félelem.
II.
Ha hölgyemen kitör
a durca, ha holtfehér homloka
némán elfordul, ha szememre hány
(ezt szinte szó szerint értem),
sért, harcol, fúl, dúl, hallgat, némít,
majd némán elvonul, mutatva széles
durcáját hátul, akkor eszembe jut,
mert eszembe jut, hogy haldoklik
a gyönyörtől a pacsirta, ahogy szárnyait
mozgatja a boldogság
fent a magasban.
Összezárt a véletlen egy hölggyel.
Ám holnap indulok
III.
Nézz a magasba, Trisztán!
Hogy repdes, hogy mozgatja
a gyönyörtől szárnyait
a pacsirta! Ha alábukik,
a levegő is beleborzong
a csapkodásba.
A tavaszi, édes levegő.
Hát tudd: addig jár a korsó...,
a nyár nem örök..., kutyára dér jön
ám hölgyem nem enged
a Kúthoz, durcázik, dúl-fúl,
hátat fordít, másokkal jár
a kútra, és nem törik el,
óh, Trisztán, ő nem törik,
el nem törik soha.
Vers 3M törd. lev. 02. 20.
* esetleg: vélhetőleg
** Volt-nincs. Ki a bűvész? Konokul lépsz. Követed. / Kellékei közt túrsz, de a por száll - szemedet / vakká teszi. Aztán? Csak előrébb! Makacsul! / Ismétled igéjét. Keze int és - követed.