←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Szertár

Amit látunk, bármennyire szokatlan is, nem előzmények nélkül való. Éppúgy kapcsolódik a 20. század eleji kontrarelief talmi (és eredetileg másra szánt) anyagokat felhasználó műfajához, mint a század második felében dívó tárgykollázs különböző változataihoz, Daniel Spoerri delikát (?) preparátumegyütteseiig bezárólag. Bogdándy Szultán kizárólag nemtelen és többnyire másodlagosan felhasznált nyersanyagokból összeszerelt munkáiról túl sok minden juthat eszünkbe, akár a párhuzamokat kutatjuk, akár az értelmezés tágas tereit kívánjuk bejárni. Az e tárgyak által generált asszociációs hullámverés úgy működik, mintha egy minden oldalról tükrökkel bélelt szobába tévedtünk volna. Hogy ne vesszünk bele ebbe a szövevénybe, szilárd pontot kell keresnünk, ahol megvethetjük lábunkat. Ez a fogalmi sziget, honnét több-kevesebb bizonyossággal szemlélődhetünk, legyen ezúttal egy nagyon közismert idegen kifejezés, a demonstráció. Aki jó időben járt iskolába, még találkozhatott a fizikai és természetrajzi szertárak féltve őrzött kincseinek számító demonstrációs dobozokkal, szekrényekkel, melyek az élővilág, a mechanika, a hidraulika, az elektromosság stb. jelenségeinek és törvényeinek modellezésére szolgáltak. Ma úgy érezzük, hogy az a "keret", ami e szerkezeteket, maketteket és preparátumokat befoglalta, a külvilág nemkívánatos hatásaitól megóvta, egyúttal muzealizálta, mű-tárggyá is tette őket. Bogdándy bizonyára tudatosan idézi ezt a hatást, amikor kissé archaikus, műszaki karakterű számjegyekkel nyilvántartási kódot pingál a doboz hátfalára. A Bogdándy-mű tehát (pszeudo)szemléltető ábraként is működik. A szemléltetés célja sohasem üres prezentáció, hanem a dolgok megértetése. Ahhoz, hogy egy célszerűen és harmonikusan működő zárt rendszer titkát megfejtsük, meg kell bontanunk azt. Ebben a kifordítási, kibelezési kényszerben ugyanaz a furor vezérli a játékát kéjjel tönkretevő gyermeket (a kifogástalan Skodát újra és újra szétszedő Francint), mint a strukturalista verselemzőt vagy mint néhanapján e sorok íróját. A boncolás köztudottan tudományos, megismerő célzatú tevékenység. Tiltották is sokáig mint illetéktelen beavatkozást a teremtés magasztos művébe. Amikor a titkos boncolásokat végre fölváltotta a nyilvános demonstráció, az anatómiai lecke, a bűn baljós árnyéka még mindig rávetült e hátborzongató aktusokra. Rembrandt mindkét csoportképén (Dr. Tulp, ill. Dr. Deyman anatómiáján) kivégzett bűnöző teteme fekszik a boncasztalon. Az esztétika történetének egyik fölöttébb tekintélyes vonulata a művészi tevékenységet megismerési folyamatként fogta fel, amiből azután sok félreértés származott. Az a művészet, ami intakt egészet darabol fel annak érdekében, hogy a feltáruló fragmentumokat új összefüggésbe rendezve új jelentést hozzon létre (kubista kollázs, szürrealista montázs, Barabás Márton szétműtött zongorái), akarva-akaratlanul is ezt a tézist taglalja. A tárgyhoz való viszony speciális esete, amikor nem a tárgy képe - mint, mondjuk, Max Ernst vagy Bálint Endre kollázsain -, hanem maga a tárgy lesz e darabolás áldozata. Bogdándy munkáin darabolt testek és darabolt csontok egyaránt föllelhetők. Csakhogy e csontoknak nincs közük a testhez, abban az akadémiai értelemben, ahogy a művész analitikus pillantása a felöltözött figurában az aktot, az aktban pedig végső soron a csontvázat látja. (Ezért lett a csontváz az akadémiai művészképzés legfontosabb szertári kelléke.) Különös módon még funerális művészeti vagy általában vett "memento mori" képzetek sem fűződnek a Bogdándy által beépített csontokhoz, annál inkább gasztronómiaiak. "Velős" csontok ezek, a dolog mindkét értelmében. Danse macabre, lerágott állati csontokkal, melyekről alig képzelhető el, hogy valaha ilyesmiből konzuli diptychonokat vagy kéziratos imakönyvek kötéstábláit is készítették. A haláltánc-motívum viszont egészen közeli kapcsolatban van a vizuális művészet bizonyos máig fennmaradt populáris ágaival: a bábszínházzal (Vitéz László és a halál), a vásári látványossággal, a cirkusszal. Ez a kontinuitás - a játékként felfogott művészeté - lehel életet Bogdándy demonstrációiba.

Várkonyi György

© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk