Tandori Dezső
Az élet-kedv variációi 1
Evő eszköztelenség
Hogy rosszul fordítottam, „koplalóművész" lenne
Kafka éhezőművésze, mondta
régi időket jól ismerő barátom,
mondta, hogy „te ezt már nem tudod:
voltak a cirkuszokban ezek a koplalók,
éjt-nap nem ettek, s felléptek naponta,
s titokban sem zabáltak, hajnaltájon,
tényleg koplaltak". „Koplaltak, és
meghaltak?" kérdeztem. A beszélgetés
itt véget is ért. Visszagondolok rá
sok évtizeddel később, ahogy
az évből a spárgaidény kifogy,
a hajdan spárgai fény, s nem spártai
jellemem mutatja, hogy mondom a spárgai
fény számomra közömbös, mint Girej
kánnak a bajadérok, végül. S az is röhej,
hogy a gombával együtt évelek,
tavaszt, őszt, nyarat, telet
gombátlan állok, s állnom se kell e vártán,
és csalamádé, uborka hiába vár rám,
csak Totykának megyek salátáért a csarnokba,
Totyka utolsó szóló verebünk,
és a krumplin és zsömlén kívül minden letünt
a vásárlási listámról,
s kihalt a fantáziámból
is. Majd az italokról
elmondom ugyanezt, csak türelem, no,
pogácsát kár venni kiköpködöm! ,
akkor már a barna kenyér így nagyobb öröm,
mert gazdaságosabb, beléből le is nyelek sokat,
és minden, minden elment, ami anno
vonzott, a retek, maximum nyaklóm
az, hogy bár nem nyakló nélkül mosakszom.
Nem eszem tejfölt, túrót,
pedig a körözött is milyen jó vót,
nem próbálkozom padlizsánnal
bár ha én rántom, csak arra van, hogy ne kívánjam! ,
egyáltalán, sokszor megesik az is még,
hogy lemegyek, de piacozás nélkül térek meg ismét,
ami kell, majd holnap ráér,
hozok, erről is lesz szó, neszkávét,
ja, nem veszek májat, nem sütöm „Marsall",
hagymát nem hajigálok rá bő olajjal,
nem készítek rántottát paprikával,
ismétlem, póréhagymával
mellé, se gombával, se mással,
nem sütök rósejbnit, a burgonyát,
mint a salátát, csak Totykának hozom enni.
Kafka éhezőművésze óta sokat változott a világ!
Az éhezőművészt Kafka megírta,
de most én, az éhezőművész, akinek nem ízlik semmi étel,
maga írja magát, bár nem éri el Kafkát, írja, ahogy bírja,
s ez a nem-vevő-evő evő eszköztelenség
semminek nem a sírja, nem is gyógyírja,
mert az én fogyasztóm, nagyobb rendem: az emberevő világ,
mely csak téblábol, evő eszközös, de engem meg se lát.
Hát így fordultam bele csónakommal az életembe,
rá se korduló gyomor ő bennem, gyomor én benne.
Közbevetés
Minél többszerű az életed,
annál sivárabbnak vélheted:
annál több az olyan felület,
mely nem talál érintkező helyet.