Mi ez?
Három a válasz erre.
Először a külalakról.
Ez egy dupla szám, valamivel még több is. Reméljük: a vastag ragasztott gerinc kibírja a lapozgatást, és a Posta kíméletesen fogja számlázni a túlsúlyt. A megjelenés másfél hetes késése az extra méret miatt van, bocsánatot kérünk miatta. E lapszám külsőségei közé tartozik továbbá, hogy a címlap egyáltalán nem, a tartalomjegyzék pedig alig részletezi a januári szám írásait, valamint hogy a Mozgó Lexikon hagyományos helyén egy hosszú szerzőlista található, amely nem az ábécét, hanem az előfordulás sorrendjét követi. Ne okozzon mindez gondot: használat közben valamennyi elem a helyére fog kerülni!
Másodszor az alkalomról.
Ez egy évfordulós szám, kétszeresen is az. Ezzel leptük meg magunkat. Szerkesztési gyakorlatunkból ugyanis hiányoztak a naptár diktálta penzumok, és csak azt a „múlt időt" engedtük a lapok közé, amely szezontól függetlenül volt érvényes. A számmisztikát hanyagoltuk: tudatosan kerültük a centenáriumok, a millenniumok és a millecentenáriumok emlékező írásait. Néhány ritka kivételt leszámítva tartózkodtunk a szerzők nullára vagy ötre végződő születésnapi sorszámainak írásbeli ünneplésétől is. A kettős jubileum csábításának azonban nem tudtunk, de nem is akartunk ellenállni: a Mozgó Világ jelenlegi szerkesztősége húsz éve dolgozik együtt, a rendszerváltás óta eltelt idő pedig éppen tizenöt év.
Harmadszor a tartalomról.
Előbb a dupla szám második feléről, tehát a folyóirat két évtizedét bemutató „modell" belső szerkezetéről. E „modell", azaz a mostani „kövér" lapszám zöme kétszáznegyven korábban megjelent lapszámért felelős. A megjelentetett kétszáznegyven szám sorának elején, azaz a két évtized startpontján a „létező" rendszer sokak számára még menthetőnek és megmenthetőnek látszott, a végén, azaz ma, valamennyi „rendszer" (kapitalizmus, szociáldemokrácia, föderalizmus stb.) kiürüléséről, netán föltámasztható belső tartalékairól folynak az igazán ádáz viták. A kezdetekben a cenzúra és az öncenzúra látszott a lap legnagyobb ellenségének, a végén, azaz ma, a kulturális közöny és a lappangó diszlexia. Az elején nem volt gond hadra fogható interjúalanyt találni, viszont két és fél hónap volt a lap leadásától a megjelenésig tartó átfutás ideje. A végén, azaz ma, hiánycikk a szókimondó interjúalany, az átfutásra viszont tíz nap elegendő.
Nincsenek illúzióink: a kétszáznegyvenet tömörítő-helyettesítő egyetlenegy szám csak úgy volt létrehozható, ha a „modell" lemond a Mozgó Világ című folyóirat természetes körülmények között létrejött és kikalkulált arányairól. Ha belenyugszik a nélkülözhetetlen csonkolásba. A jubileumi számban tehát nincsenek hosszú prózák, és gyakorlatilag hiányzik a képzőművészet. Lemaradt a hömpölygő szociográfia, és lényegében eltűnt a folytatásos regény. Nem menthettünk meg fontos kultúrkritikai esszéket, és el kellett búcsúzzunk a műfordításoktól. Továbbá a drámáktól, a laudációktól, a dokumentumoktól és a forrásközleményektől is.
Hogy mi maradt? Annyi, mint abból a gőzösből, amelyen Phileas Fogg utazott „80 napjának" végefelé. A Jokohamából. A puszta „vasszerkezet" és ami „a fölösleget" elégette, a puszta tűz. A változó „idő" és a maradandó „érték", konkrétabban a nyers közélet (nagyon zsugorítva) és a finom művészet (nagyon átválogatva). A hajótest és a kazán. Szép kis modell...
De milyen izgalmas utat járt be ez a modell! Az olvasó figyelmébe ajánlom hogy e „csupaszság" ellenére hagyja, hadd sodródjék kedvére a Nagy Történetben, valamennyiünk közös kalandjában. Merüljön el az alacsony ingerküszöbű „létező" utolsó éveiről szóló szemelvényekbe, és kapaszkodjék meg a mögéjük szerkesztett nagy versek sorában. Szédüljön bele a „váltott" rendszer első éveinek imbolygó írásaiba, és ragadja meg utánuk az érdesen klasszikus kisprózák kötelét. Veszítse el egyensúlyát a Fidesz-Magyarország viharkáraira emlékező dolgozatok örvényében, és nyomban nyerje is vissza azt a kecses ész művészetkritikai teljesítményei nyomán. „És most"? És most a mai dolgok még ködben úsznak, de valami azt súgja, hogy a kaland nem ér véget: a kikötő még messze, vagy talán nincsen is sehol.
Körülbelül ennyi várható a „húszéves utazás" programjától, a modell valamint a leharcolt Jokohama-hasonlat energiájától. Van nekünk azonban egy tizenöt éves évfordulónk is, a rendszerváltás jubileumáé. Kimeríthetetlen téma, nem is akarjuk az egészet egyetlen számban lestrapálni. Az „Ilyen volt - ilyen lett" terveink szerint rovattá terebélyesedik európai uniós belépésünktől innen és túl szándékaink szerint végigkíséri majd a Mozgó Világ egész idei évfolyamát.
Ami viszont ebbe a számba kívánkozott, az egy régi kerekasztal-beszélgetés revitalizációja, egy kísérlet, amelynek eredménye egyszerre lett siker és kudarc. Siker, mert a szereplők mind élnek, jól vannak, véleményük van (legföljebb titkolják előttünk). Kudarc, mert a beszélgetés résztvevői közt voltak, akik nemhogy kerekasztal-beszélgetésre, de szingli interjúra se voltak kaphatók. (Vagy ha mégis, akkor nagyon nehezen.)
Nézzük ezeket a becses, régi fölvételeket. A hálátlan intrikus szerepébe szorított Andics Jenőt. A rezonőr technikailag hibátlan jelmezében Baló Györgyöt. A forradalmi lázat csillapítani képtelen Bihari Mihályt. A hidegvérű racionalistát, Medgyessy Pétert. A sármosan csökönyös Miszlivetz Ferencet. A pengeagyú, küzdelemre kihegyezett Orbán Viktort. Így együtt olyanok, mint egy középfajú társadalmi színmű hősei. Sőt: olyanok, mint egy középfajú társadalmi színmű értelmiségi hősei.
Mi ez?
Letűnt világ...
P. Szűcs Julianna
Tisztelt...
A Mozgó Világ szerkesztősége 1988. október 21-én, pénteken 10 órakor kerekasztal-beszélgetést szervez, amelynek szövegét a lap 1989. januári száma közli. A beszélgetésre ezúton tisztelettel meghívjuk Önt. A beszélgetést Baló György vezeti, helyszíne a Mozgó Világ szerkesztősége: Budapest V., Münnich Ferenc u. 26. V. em.
A beszélgetés vezető témái:
Merre mentünk, mi történt az országban 1988-ban; merre megyünk; merre menjünk, ki hogyan szeretné látni Magyarország politikai jövőjét?
Figyelmébe ajánljuk, hogy a beszélgetést rögzítjük és az írásos, közlendő változaton minimális stiláris változtatásokat tervezünk. Ebben az értelemben mindazt, ami a beszélgetésen elhangzik, szinte élő rádióműsornak tekintjük, amelyet technikai okokból csak később tudunk nyilvánosságra hozni - nyomtatott formában. Ez azt jelenti, hogy - bár a beszélgetés szövegének nyomdai levonatából az Ön szavait közlés előtt rendelkezésére bocsátjuk - csupán minimális utólagos változtatásra lesz lehetősége.
A beszélgetés tervezett résztvevői: a Magyar Szocialista Munkáspárt, a kormány, a Magyar Demokrata Fórum,* a Hálózat és az Új Márciusi Front egy-egy képviselője.
* Az MDF nem fogadta el a meghívást, helyette a Fidesz képviselője vett részt a beszélgetésen.