←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Dobai Péter

Metafizikus meztelenség

n       Jan Savua, Recent Nudes – Új aktok

n        

n       A sugaras, szikrázó, gyöngyöző víztérben,

n       tengerszem-tiszta víz vonja, borítja

n       a hullámokban úszó, lebegő, mezítelen

n       női testet, a delejes, démoni jelenést,

n       mintha nem is nő lenne, mintha volna fiú:

n       az elcserélt nemiség, az “egybevett” nemi szervek vonzása,

n       varázsa oly kihívó, csábító, oly állati-emberi élettől-erős,

n       hogy láttán Platón dialógusán tűnődök el…

n       Platón szerint a legősibb időkben: egyek voltak férfiak és nők

n       s csak erre az önkívülettel határos erőre féltékeny istenek

n       választották ketté az addig-egy férfinőket,

n       fiúleányokat, leányfiúkat, és tették riasztóan különbözővé nemüket,

n       nemi szerveiket, szenvedélyeiket, szemérmüket, szerelmüket.

n       Víz áramlása meg nem ijeszt, de megijeszt a vízen alvó női test.

n       Minden bátorságot meztelennek képzelek, a kivégző osztag sortüzet

n       lövő puskái előtt is, a morfium végső mámorában is, egy búcsú mosolyában

n       is. Úszd meg a végtelen vizeket ősi női erő, mélységek termékenyítsenek

n       meg, első szerelmek ajzzák, hevítsék temető Édenét édes engedésednek!

n       Ó! Gerjedő meztelenség… szebbek a magányos genitáliák,

n       mint a szapora párosulás… Néha, augusztusi éjszakákon: nőnek álmodom

n       magam, hogy aztán hajnalán a kísértő káprázatnak, kegyelemnek:

n       arra, hogy férfi vagyok: álmomtól, önmagamtól magamra ráriadjak.

n       Ó! Megnyílni nem lehet teljesebben a világnak, futó, földi napoknak,

n       mint bezártan, fogadalmasan, szűzen megmaradni, önmagunk helyett,

n       valaki másnak, önmagunkat tékozló: “hovatovábbnak”, úttalan, társtalan.

n       Ezen a Savua-fotón, csak a szeméremszőrzet kihívó, sötét

n       háromszöge – töretlen triangulum – és a mellbimbók, a bimbóudvarok

n       figyelmeztetnek, emlékeztetnek arra, hogy önkívületét

n       uralni tovább, többé képtelen nő, női test, maga a nőiség

n       hever, széttárt combokkal, hosszú lábszárakkal

n       hanyatt a temető torkolat felé futó vízen,

n       örökre igézőn, mégis senkinek meztelen,

n       önkéntelen, önfeledten, névtelen és nevezhetetlen,

n       a bölcsőként még egyszer ringató, védelmező vizektől is idegen.

n       Minden bölcsességet lefegyverez a nagyságos női meztelenség,

n       amikor látjuk: egyetlen egy, ingák ütötte órákból, kalendáriumi napokból,

n       egymást hirtelen váltó évszakokból, sebes és sebző évekből:

n       egy bátor, boldog, szép pillanatra kiszárnyalva, menekülne hiába,

múlás, pusztulás, halálok elől

© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk