Tandori Dezső
Már örökké egyetlen
n
n Már örökké egyetlen verebem lesz,
n mindig csak egy, de aki most van,
n ó, élne hosszan
n bár! Lehessek közel hetvenesekhez,
n
n lehessek túl rajtuk, és ez az egy
n verebem éljen. Mint apja parancsa
n Hamletben. Még jobban. És a sors mancsa,
n azt lássam, ahogy se rémség, se kegy,
n
n nem is elegy, a sors mancsát, azt lássam,
n ahogy verebem álldogál magában,
n lábszáráról szarupikkelyeket
n szedeget;
n
n vagy két szobánkban egy asztal meg egy
n fiókos szekrény közt pendlizzek, és
n ugyanaz a vállamon, “a” veréb,
n és ez a sorstól semmiféle kegy,
n
n nem, és nem “akarásom”. Ez egy Harmadik,
n jegyében járok csak faltól falig,
n jegyében nem veszek jegyet már Bécsbe se,
n aztán végem. Az lesz a végese.
A véges végtelen jegyében
n A véges végtelen jegyében
n gyújtok rá egy cigarettára Bécsben:
n az esőben, a szélben.
n
n A lombos lombtalan alá
n nem állhatok, naná,
n nincsenek levelek a fán.
n
n Egy lépcsőn lépdelek fel,
n ahol a boltívekkel
n épp az borul fölébem, ami ott kell.
n Aztán már csak szaga, nem az eső maga,
n és mintha csak a széle lenne, ahogy a szélbe
n belépek, majd kilépek
n
n belőle. Ahogy utcák két fele:
n városok két külön kerülete.
n Mondom magamnak: ez vagy te… de “te”:
n
n másutt vagy. Ahova igyekszel.
n Csak az a bajom ezzel,
n hogy nem igyekszem sehova se.
n
n Marad: egyik fele, másik fele,
n szép ideje, rút ideje.
n S egy trafik. Elfogyott a cigarettám,
n na, térjünk ide be. S ez ismétül ezerszám.
A kocka hatosa
n A kocka hatosa, a kocka
n egyese, kettese,
n hármasa, négyese és ötöse:
n közegyezmény. Más forma szavatolna
n
n további számokat. Hetest?
n Ahhoz nagyon kivételes
n téralakzat kéne.
n Az ennyi fáradságot meg se érne
n
n talán.
n Vagy hát mit tudom én.
n A világ – mily alakzat? senki még azt
n nem mondta meg úgy igazán, na – megfoszt,
n
n megajándékoz (esőivel is,
n szelével is, rossz cigarettaíz,
n jó cigarettaíz, s kinek a veréb és kinek a csíz:
n ad mindenféle eszközt) –
n
n így henyélsz, így rontasz-javítasz,
n jót s jól, rosszat s rosszul, néma vagy, szólsz,
n s ennek kockája mi? Hamis vagy igaz,
n egy-kettő-három-négy-öt-hat-hét, vagy nyolc,
n igen, itt már nincs: “ha az ember tudná…”
n Csak az van, oly nyilvánvalóan, hogy “nekem emmá
n nyóc”.
n Gubanc, de csak kóc.
n
n S lehet talizmán,
n ahogy túl-túllátunk e mai kockán?
n Mond-e bizonyosabbat,
n mint akárhány vakablak?