Két portré
Sajtó-összeállítás
Grespik László
Április elsejétől új vezetője van Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának. Grespik László új ember a magyar közigazgatásban: mielőtt kinevezték volna, ügyvédként tevékenykedett. (…)
Grespik László 1964-ben született Sajószentpéteren.
1989-ben végzett Miskolcon, a jogi egyetemen.
1989-től a Matáv jogtanácsosjelöltje, majd ügyvédjelölt.
1992-től tagja az újpesti, 41-es számú ügyvédi irodának.
2000. április 1-jétől Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala vezetője. (…)
– Egyes vélemények szerint politikai okból váltották le az ország összes közigazgatásihivatal-vezetőjét, hogy párthű emberekkel váltsák fel őket.
– Valóban bizonyos mértékig átpolitizált poszt ez, hiszen beosztásomat tekintve helyettes államtitkár vagyok. A hivatal pedig a kormány helyi államigazgatási szerve. Én viszont semmilyen parlamenti pártnak nem vagyok tagja, mostani vezető politikusoknak sem voltam egyetemi évfolyamtársa. Tény viszont, hogy a hivatalt a jogszabályoknak és a kormány bizonyos utasításainak megfelelően kell majd irányítanom.
– Milyen változtatásokat tervez?
– Neuralgikus pontnak érzem a bevándorlást. Tavaly több mint hatezer kérelmet nyújtottak be hozzánk, a túlnyomó többség Budapesten akar letelepedni. A kormánynak viszont az a szándéka – legalábbis a sajtóból erről lehetett értesülni –, hogy a népességfogyást nem betelepítésekkel, hanem a gyarapodás ösztönzésével kell ellensúlyozni. (Schmidt Gábor: Több pénzt, paripát, fegyvert. Népszabadság, 2000. április 8.)
Július 1-jétől országonként húsz budapesti ingatlan vásárlását engedélyezi a fővárosi közigazgatási hivatal. Amelyik állam polgárai idén ezt a keretet már kimerítették, azok számára az év hátralévő időszakában nem hagynak jóvá több tulajdonszerzést. A döntés a már beadott, de még el nem bírált kérelmekre is vonatkozik. A hivatal vezetője, Grespik László a közérdek sérelmével indokolta ezt a lépést. Szerinte Budapesten a külföldiek arányukhoz képest túlságosan sok tulajdont szereztek, és ezzel soha nem látott mértékben felverték az árakat. Ugyancsak sérti a közérdeket, hogy számosan nem lakhatás céljára, hanem befektetésként vettek ingatlant. (Kevesebb ingatlan a külföldieknek. Népszabadság, 2000. július 3.)
1996-ban több mint hatszáz, 1997-ben ennek a duplája, 1998-ban csaknem kétezer, 1999-ben pedig 1550 budapesti ingatlan jutott külföldiek birtokába. (…) Az idei húszas kvótát már túllépte az USA, az Egyesült Királyság, Izrael, Jugoszlávia, Németország, Románia.
Nem fogja jelentősen befolyásolni az ingatlanárakat a döntés a Kárpát Ingatlancentrum vezetője, Gémesi András szerint. Az elmúlt két év áremelkedésének legfeljebb öt-tíz százaléka írható a külföldiek számlájára. Aki akarja, a jövőben is megtalálja a kiskaput – mondta –, például úgy, hogy cégalapításra hivatkozva nyújtja be vételi kérelmét. (Osztrákok és kínaiak a tiltólistán. Népszabadság, 2000. július 4.)
– Önéletrajzában írja, eminens tanulóként is mindig kilógott a sorból. Mégis csak most robbant be a közismertségbe. Tudatosan várt a pillanatra, vagy a sors hozta így?
– A magyarok Nagyboldogasszonyát kellene megkérdezni, miért így csinálta. De már gyerekkoromban is megvolt az identitástudatom, tisztában voltam képességeimmel. Később, ügyvédként is megvolt az egyéni “grespikes” stílusom: sajátos védőbeszédeket mondtam, tele szóviccekkel.
– Bemutatna néhány ilyen grespikiádát?
– Egyszer azzal jöttem, hogy “kérem megidézni a szakértőt, hogy négydimenziós valójában jelen lehessen”. Az értetlenkedő bírónőnek aztán megmagyaráztam, hogy a három tér- és egy idődimenzióra céloztam. De szeretem az olyan fordulatokat, hogy “ez az autó nagyon volkswagenisztikus”, “az ön öltönyének szövete olyan csikosisztikus”…
– Fantasztikus. Ezzel az ékesszólással melyik pártot erősíti?
– Nem vagyok tagja egyik parlamenti pártnak sem.
– És parlamenten kívülihez?
– A kérdéshez csak gratulálni tudok, mert ez eddig senkinek sem jutott eszébe. Szóval a KDNP-hez kerültem közel, személyes ismeretség révén. Igaz, Giczy elnök úrral eddig csak háromszor futottam össze. Ebből is látható, mennyire vagyok karrierista, hiszen még a hatalom közelében sincsenek. (Lindner András–Horváth Zoltán: Grespik László, fővárosi közigazgatási hivatalvezető. HVG, 2000. július 22.)
A Bánk bán több, mint egy irodalmi, zenei mű: egy nemzeti jelkép, egy mindig aktualitást hordozó hazafias himnusz, a nemzeti tragédiákról és létről. Tiborc panasza szállóige: jelképezi a mindenkori magyar nép saját, de tőle elidegenedett magyar uraihoz szóló jajszavait, és a pökhendi, lelketlen idegen elnyomók és kiszipolyozók iránti jogos haragot, de a szívós megmaradási képességet és a hősiességre való képességet is. Aki iskolázott, annak nem kell tovább részleteznem, miről van itt szó. (…)
Vigaszunk csak az, hogy az eset kiemelt figyelmet irányított a hazafias érzelmeket hordozó klasszikus művészet létére, ügyére és védelmének szükségességére. Ez olyasmi hatalmas, pozitív hozadék, mint a tiszai árvízé: az árvíz soha nem látott mennyiségű vízzel kimosta a Tiszát a ciánszennyezések után, betelepítette azt újra hallal, rákényszerítette az Államot a jövő érdekében való költségráfordításra, újjáépítésre, és a Tisza mellett élőket soha vagy rég nem látott igazi lelki egységbe kovácsolta. Így az árvíznek (is) több lett a haszna, mint a kára… (Dr. Grespik László, a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatal vezetőjének levele Demszky Gáborhoz az augusztus 20-i margitszigeti botrány kapcsán. Közli a Magyar Narancs Szüret rovata, 2000. augusztus 31.)
Hétfőn megtartották a tanévnyitót a fővárosi, XV. kerületi Meixner Iskolában, amelyet Grespik László, Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának vezetője aznap délben jogilag nem létező intézménynek nyilvánított. Az MSZP-s többségű helyi képviselő-testület még februárban döntött az egyebek mellett diszlexiával és más tanulási zavarokkal küzdő 133 gyereket oktató iskola alapítványi kézbe adásáról, ami ellen a kerületben működő egyes pártok és a szülők egy része tiltakozott. Az alapítványt a szcientológiai egyházzal való kapcsolattal is vádolták, amit mindkét fél cáfolt, például azzal, hogy a pszichológusok jelenléte nem is férne össze az egyház tanításaival. Bár a közigazgatási hivatal vezetője által kifogásolt önkormányzati határozatot a testület időközben “kijavította”, és a Grespik által kezdeményezett perben a bíróság megszüntette az eljárást, a hivatalvezető újabb keresetet adott be az önkormányzat ellen, a jegyző által kiadott működési engedélyt pedig érvénytelennek nyilvánította. A közigazgatási hivatal által a múlt héten megtartott “taneszköz-ellenőrző” vizsgálat sem tárt fel komoly hiányosságokat a nyáron ismeretlen vandálok által megrongált iskolában. Hajdu László polgármester a HVG-hez eljuttatott nyilatkozatában törvénysértőnek nevezte Grespik döntését, hivatkozva például arra, hogy a sajtó és a fax útján küldött értesítés nem jogforrás, a közoktatási törvény értelmében pedig megkezdett tanévben iskolát nem lehet megszüntetni. A tanévnyitó megtartásával egyébként Pintér Sándor belügyminiszter is egyetértett. (Iskolakezdési botrány. HVG, 2000. szeptember 2.)
A múlt héten végre megpillanthattuk őt magát. …három nap alatt háromszor ülte végig a stúdiókat. (Jó estét, Magyarország! – tv2, Naprakész – m1, Szauna – Nap Tv.)
[KÉP HIÁNY!]
[KÉP HIÁNY!]
[KÉP HIÁNY!]
[KÉP HIÁNY!]Vaskalapos, savanyú ábrázatú, halk szavú, gyomorbajos kis jogtudorra számítottunk. Inkognitójából kilépő Szentgyörgyvölgyi Pétert vártunk, aki a legendák ködébe vesző antalli időkben a főváros ezernél is több határozatát semmisítette meg egyetlen tollvonással, formai hiba miatt. De nem. Grespik zöldesszürke zakója, ezüstösen csillogó kravátlija mögött nemes magyar szív dobog. A vídia-fideszségű fiatalembert majd’ szétveti a mondanivaló. Igazi médiacézár veszett benne. Alkalomadtán szívesen átveszi a műsorvezetést is. (“Ne terheljük ezzel a nézőket.” “Most akkor érdemi dolgokról beszéljünk!” “Ne vigyük erre az irányt!”) Merre van az irány? Nehéz Grespiket megfékezni, ha irányt vesz. (…)
Kemény kis ember ez a Grespik, mondaná a tájékozatlan néző, aki nem ismeri a hivatalvezető hivatalvezetőség előtti (prehistóriai) irodalmi munkásságát. Pontosabban a történelmit. Mert, ahogy Illetékes Elvtárshoz egykoron a földrajz, Grespikhez a történelem tartozik. Erre akkor figyelhetett volna fel Stumpf István – Grespik kinevezésének Orbán elé terjesztője –, amikor a Demokratában megjelent az ügyvéd nagylélegzetű tanulmánya hamisított finnugor származástudatunk lealázó, mételyező voltáról. Érdemes bővebben idézni:
“Sajnos a többségi kisebbség által elnyomott kisebbségi többség ebben az országban a magyar. Befogadunk mi mindig minden fajtát. Szerintem jogos önvédelemből vissza kellene kissé fognunk egy időre, különben a turáni átok: a jószívűség önveszélyessége megöl bennünket.
Ezután – Werbőczy Hármaskönyvéből kiindulva – feltárja valós történetünk titkait. “A magyar érzelmű olvasóknak tudniuk kell, hogy a magyar őstörténetnek van más kutatási ága is, mint a finnugor… Az idegenszívűek, akik tudnak valódi történelmünkről, azért gyűlölnek minket, mert tudják, hogy a Föld első írott kultúrát hordozó, államalkotó népe vagyunk, minden műveltség tőlünk ered.”
Grespik legmegrázóbb állítása alább következik: “Baliny Jós Ferenc sumerológus, nyelvész-történész professzor kutatásai bizonyítják, hogy Jézus nem zsidó, hanem vérünkből való pártus (szkítahun) herceg volt, vagyis Jézus vérrokonai vagyunk, Isten kiválasztott népe tehát a magyar, hiszen közülünk való hercegnő lett Isten gyermekének anyja. Az Árpád-házi (Turul = Fényfiú) királyok Jézus családjából származnak. Titkos vatikáni iratokban megírják igaz történelmünket is, de azt előttünk, az egész világ előtt eltitkolják… A palesztínai Szkítia alapítói azok a galileai gojimok (goj = ellenség, idegen, nem zsidó), akiket a zsidók mindig üldöztek, öltek. A zsidók kényelmes, őseink állama alatti »fogságuk« idején beépítették saját vallásukba az ősi hitvilágunk, kultúránk kincseit, elemeit, onnantól sajátjuknak feltüntetve… Az Orion, az esztergomi oroszlánok és a gizai piramisok magyar vonatkozásúak, mondanivalójuk összefügg, a Szfinx eredeti neve: Hun.”
Elő a táltosokkal:
“Kovács András táltos-tanár… hirdeti… hogy a Csendes-óceán közepén létezett nagy kontinensről, Muról származunk, ahol már 70 000 éve íráson alapuló, fejlett civilizációnk volt. Mu azonban elsüllyedt, a túlélők szétrajzottak a mai Japán… felé, illetve Amerika felé, ahol is Maya (= Magya = Magyar) népként ismertek. (Néhány évtizede magyar utazók Közép-Amerikában az ottani indiánokkal magyarul beszélgettek.)”
Grespik könnyedén birkózik meg azzal a kérdéssel is, hol a világ közepe. “A Kárpát-medence megszentelt hely, a Földanya kisugárzása itt jelöli ki a világ közepét, a Pólust, mai nevén Pilist. Dobogókő közelében található meg a földgolyó legnagyobb földsugárzási keresztpontja. A Szent Koronával szellemi kapcsolat vehető fel, a Korona leginkább Visegrádon érezné jól magát… Az emberi faj DNS-ének adott hosszegységen 2–3 csavarodása van, míg a magyarnak (és a japánnak, akikkel távoli rokonok vagyunk) 9, ami megegyező a Szíriuszról a Földre jövő fény megcsavarodási számával. Ebből is származik a magyar elme, lélek, szellem kivételes volta, kozmikus származása… Az Orion csillagképből való származásunk misztériumára utal többek közt a három gizai nagy piramis és a Pilisben bizonyos helyek pozíciója, léte is.” (Buják Attila: Ő Budapest főispánja. 168 óra, 2000. szeptember 7.)
A Meixner Alapítvány azért kaphatta meg a Tóth István utcai iskolát, mert már évek óta közmegelégedésre alkalmazta a Meixner-módszert az épületben, amikor a kerületi iskolahálózat átalakítása során az önkormányzat kivonult onnan. Az épület iránt mások is érdeklődtek. Végül sem az iskola szülői közösségének képviselői és egyes pedagógusai által gründolni tervezett alapítvány, sem a református egyház elképzelése nem jutott olyan stádiumba, hogy versenyezhetett volna a Meixner Alapítványéval. (…) Ifj. Hegedűs Lóránt (MIÉP) májusban a parlamentben azt állította, hogy “az alapítvány kurátora, Damó Eszter és férje, az alapítványi iskola igazgatója, Csorba József közvetítő útján erősítette meg a szülőknek, hogy ők ketten szcientológusok”…
A református lelkész képviselő által “magát egyháznak nevező bűnszövetkezetnek” titulált szcientológusokat a lelkileg gyenge emberekre pszichológiai nyomást gyakorló, egyházként fellépő globális gazdasági vállalkozásnak tartják. (…) Magyarországon a szcientológiai egyház legális. Egyelőre. Felszólalásában ifj. Hegedűs Lóránt “Le a szcientológusokkal!” kiáltással követelte azonnali betiltását. (…)
(A Meixner MIÉP általi hírbehozásának persze lehet végtelenül egyszerű oka is: a református egyház mégsem mondott le arról, hogy kezdjen valamit az ingatlannal. És addig is, amíg kitalálják, mit is akarnak pontosan, bevetették “természetes szövetségesüket” a Meixner lejáratására. Ha így van, akkor ifj. Hegedűsék hecckampánya előre megfontolt rágalomhadjárat…) (Szőnyei Tamás: A MIÉP és a Mexiner iskola. Magyar Narancs, 2000. szeptember)
Panaszt nyújtott be két budapesti, XV. kerületi általános iskola szülői közössége és iskolaszéke az állampolgári jogok országgyűlési biztosához. Az egyik panasz az összevonásra ítélt Pattogós utcai általános iskola tanulóinak alkotmányos jogait, a másik az ugyancsak összevonásra szánt Tóth István Általános Iskolában évek óta sikerrel alkalmazott Meixner-módszer további sorsát látta veszélyben. A szülők feltételezték, hogy az alapítványi formában megszűnik a gyermekek ingyenes oktatása, továbbá összefüggésbe hozták a Meixner Alapítványt a szcientológiai egyházzal.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az önkormányzat eljárása alkotmányos jogokat nem sértett, úgy adta az alapítvány működtetésébe az iskolát, hogy garanciát vállalt az oktatási költségek további finanszírozására.
A fővárosi közigazgatási hivatal vezetője megvizsgálta ezt a határozatot, és augusztus 25-i dátummal megsemmisítette, mert nem tartalmazta az érintett tanulók létszámát. Az országgyűlési biztos szerint a közigazgatási hivatal vezetőjének a felügyeleti és a törvényességi ellenőrzés hatáskörében hozott döntései egymásnak ellentmondóak, eljárása az állampolgároknak a művelődéshez való alkotmányos jogát veszélyezteti.
– Ha már minden jogi alapom meg lesz rá, bezáratom a Meixner iskolát, amely szerintem jogilag nem is létezik – mondta a jelentés áttanulmányozása után Grespik László, a fővárosi közigazgatási hivatal vezetője. Az ombudsmani vizsgálat eredményéről az a véleménye, hogy kevés és félrevezető adatból született. Ő újabb adalékokat gyűjt a Meixner működésével kapcsolatban, és nagy leleplezésre készül. Erről egyelőre nem kívánt beszélni. (Német H. Erzsébet: Ombudsmani jelentés a Meixnerről. Népszabadság, 2000. szeptember 15.)
Tegnap a Nap TV Kereszttűzben című műsora – amelynek vendége Grespik László volt – rendhagyó közjátékkal fejeződött be. A hivatalvezető a záró kérdésekre adott választ be sem fejezve, zsebéből egy szelet kenyeret húzott elő. Az élő adásban a Bibliát idézve – ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel – három részre tépte a kenyeret, majd megdobta a műsorvezető Pallagi Ferencet, a Népszava rovatvezetőjét, Dési Jánost és lapunk munkatársát, Szendrei Lőrincet.
Az eset kapcsán a tárca több vezetőjét is megkerestük, Grespik szereplését azonban senki sem kívánta minősíteni. Azt viszont leszögezték: a hivatalvezető közszerepléseit átfogó ellenőrzés tárgyává kell tenni, és az értékelésnél nyomatékosan figyelembe kell venni. Grespik László kérdésünkre elmondta: tud az ellenőrzésről, ám egyelőre nem kíván nyilatkozni. (A tévében Grespik kenyérrel dobta meg az újságírókat. Népszabadság, 2000. szeptember 16.)
Szép ez az olimpia. Már a megnyitó napján Grespik László, a Közigazgatási Hivatal vezetője a Nap-kelte műsorában a vele készített beszélgetés végén a zsebébe nyúlt, jókora kenyérdarabot vett elő, majd igazságosan háromfelé törve a kérdező újságírókhoz hajigálta. Merész ívű, jól kivitelezett dobások voltak, érezni lehetett, hogy komoly edzésmunka van mögöttük, a versenyző dobás közben is ügyelt a helyes testtartásra, és ha ez olimpiai szám, már elordította volna magát a riporter, hogy de jó most magyarnak lenni.
A Közigazgatási Hivatal vezetője dobás közben szellemileg is egészen ott volt: felhívta a figyelmet arra, hogy az ő vallása szerint ha őtet megdobják kővel, márpedig a szerkesztő urak ezt tették a kérdéseikkel, akkor azt neki kenyérrel kell visszadobnia. Nem is nagyon tehetne mást, hiszen ezt mondja az Írás. Kik látták a produkciót, nyilván észrevették, hogy a hazai televíziózás történetében első ízben fordult elő, hogy a stúdióban egyidejűleg repked a levegőben egy spirituális és egy konkrét dolog: követ jelképező kérdések alkotmányossági köntösbe bújtatva (Grespik úr, ön milyen alapon akarja nyilvántartásba venni a külföldi lakásvásárlók vallási hovatartozását?), valamint egy kézzelfogható, s valószínűleg hajnali sütésű félbarna kenyér a Pajti Kft. pomázi sütödéjéből. Az eset óta azon folyik a vita, hogy Grespik hülye-e. És ha nem az, akkor mennyire. Meg az, aki ugyebár kinevezte, mert a közigazgatási hivatal vezetőjét a miniszterelnök nevezi ki. Orbánnak Stumpf kancelláriaminiszter ajánlotta Grespiket, előtte nyilván elbeszélgetett vele. Megengedem, sütőipari kérdésekről nem esett szó, viszont Grespik feltehetően kifejtette elképzeléseit a honi közigazgatás megreformálásáról, ami legelébb is abból az alapvetésből indul ki, s ezt tudományos könyvében is kifejtette, hogy míg az emberi faj DNS-ének a hossztengelyében 2–3 csavarodás van, addig a magyarnak és a japánnak (a magyarok köztudottan a japánok rokonai) egyenesen 9, ami épp megegyezik a Szíriuszról a Földre érkező fény megcsavarodási számával; innen aztán már csak egy lépés, hogy néhány alapítványi iskolát bezáratunk, az önkormányzati jegyzőket pedig felköttetjük.
Nem igaz, hogy ezt Stumpf nem tudta.
Mármost itt nem az a kérdés, amin a sajtó azóta is rágódik, nevezetesen, hogy Grespik tényleg hülye-e, hanem hogy nem előőrse-e véletlenül a fiúknak. Mert ha igen, akkor itt szép világ lesz: nemcsak a tévéstúdiókban, de az ország összes hivatalában, s egyáltalán, minden Fidesz közeli helyen célszerű lesz bukósisakban közlekedni. Mert létezik olyan hossztengelyi csavarodás a hatalomgyakorlásban, melynek nyomán a hatalomgyakorló kezd el ténylegesen követ dobálni, s lakossági részről nincs még spirituálisan se visszadobni mivel, tudniillik egyszerűen nincs kenyér, sőt, fogalmilag is rég elfelejtődött, hogy voltaképpen mi is az, búzából készül-e, vagy a tehén adja.
Néhány kollégám, így például Dési János a Népszavában a Grespik-féle dobószámot a polgári kormány tréfájának tudja be. A képlet rém egyszerű: a megfelelő helyre megfelelő elmebetegeket kell állítani, azok majd labilisan viselkednek, DNS-becsavarodásuk szemmel láthatóvá válik, elébb csak kromoszómát számolnak, majd őrjöngeni, törni-zúzni kezdenek, a sajtó és a közvélemény ezt benyalja, és senki se a lényegről beszél, hanem róluk. Innentől kezdve nincs gond, a hatalomgyakorlás az átépítés alatt is zavartalanul működik, a lakosság pedig az új helyzethez idomul, titokban japánul kezd tanulni és befizet egy Szíriusz körüli utazásra. (Megyesi Gusztáv: Dupla csavar. Élet és Irodalom, 2000. szeptember 22.)
A múlt hét végén Grespik terjedelmes “helyreigazításra” kötelezte – valójában közleménye gunyoros beolvasására ingerelte – az RTL Klub Heti Hetes című műsorát, amely állítólag tévesen idézett korábbi műveiből, összemosva a szerző saját gondolatait az általa idézettekével. (…) Grespik László áprilisban, egy sikertelen pályázati forduló után második menetben, hét másik pályázót maga mögé utasítva került hivatalába, a pályázat részleteiről, az elbírálás szempontjairól ma sem tudni semmit, a részleteket a BM-ben titoknak mondják. Grespik esetleges politikai támogatottságáról is mindössze annyi ismert, hogy 1988-ban, ügyvédjelöltként, a politikába akkor távozó Torgyán József megüresedett irodáját foglalhatta el. Tény, hogy a BFKH új vezetőjének egyszerűbb dolga volt, mint elődjének, hiszen a kinevezésről szóló törvényből tavaly novemberben törölték azt a feltételt, amely szerint a jelöltnek legyen legalább ötéves közigazgatási vezetői múltja. A “nyertest” Pintér Sándor belügyminiszter és Stumpf István kancelláriaminiszter közös javaslatára Orbán Viktor miniszterelnök nevezte ki, indoklás nélkül. Mint ahogyan – indokolás nélkül – ő dönthetne a kinevezés visszavonásáról is. (Vizsgálat a Fővárosi Közigazgatási Hivatalban. HVG, 2000. szeptember 30.)
A panaszbizottság megvizsgálta a Magyar ATV 2000. szeptember 15-én reggel 7 és 8 óra között sugárzott Kereszttűz című műsorát is. Megállapították: a programban az újságírók eljárása törvénysértő volt Grespik Lászlóval, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjével szemben. A közérdeklődésre számot tartó eseményekről ugyanis a tájékoztatásnak tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. Az újságírók többnyire saját véleményüket hangoztatták, kérdést nagyon ritkán tettek fel, és amikor az interjúalany válaszolni kívánt, néhány mondat után félbeszakították. (Büntetett az ORTT. Magyar Nemzet, 2000. október 14.)
Még egy kísérletet tesz a Meixner iskola működésének felfüggesztésére és végül megszüntetésére Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának vezetője. Grespik László korábban visszavonta az iskola működési engedélyét, ám a belügyminiszter a napokban határozatában megsemmisítette a hivatalvezető intézkedését, és utasította a hónapok óta visszatartott normatív támogatás átutalására is. Grespik azonban addig, amíg az iskola megalakulása körüli jogi problémák a bíróság előtt nem tisztázódnak – a tárgyalást jövő év elejére tűzték ki – korábbi határozatát tekinti érvényesnek. Ennek ellenére kész elfogadni a belügyminiszter döntését, de csak akkor, ha Pintér Sándor személyesen tanulmányozza azt a hatoldalas levelet, amelyet – húszoldalnyi melléklettel együtt – tegnap juttatott el a minisztériumba. (Grespik mégsem fizet. Népszabadság, 2000. október 27.)
Túl alacsony helyiségbérleti díjat kér a XV. kerületi önkormányzat a pártoktól és a civil szervezetektől – áll Grespik László, a fővárosi közigazgatási hivatal vezetője törvényességi kifogásában. (…)
Rákospalota szocialista polgármestere szerint Grespiket a kerületi ellenzéki képviselők politikai eszközként használják. Nem véletlen – hangsúlyozta Hajdu –, hogy a Meixner iskola ügye hónapok óta ekkora nyilvánosságot kap, és Grespik a belügyminiszter felszólítására sem adja fel az alapítvány ellen indított hadjáratot.
– A Meixner iskola ügyének hátterében a szcientológia egyház áll, amely az egész fővárost megpróbálja behálózni, és bizonyos önkormányzatok döntéshozói szintjén is megjelent már – mondta Liebmann Katalin, az FKGP budapesti szervezetének elnöke tegnapi tájékoztatóján.
Lapértesülések szerint Grespik azt is fontolgatja: az Alkotmánybírósághoz fordul, mert szerinte jogtalanul szednek parkolási díjat a fővárosban. Pócs Attila, a Városháza főtanácsadója jogi melléfogásnak minősítette Grespik állítását. A fizetőparkolás esetében nem szolgáltatásról van szó. Pócs rámutatott: ebben a kérdésben az Alkotmánybíróság korábban már igazat adott a fővárosnak. (Népszabadság, 2000. október 31.)
Tegnap reggel még úgy látszott, nyugvópontra juthat végre a Meixner iskola ügye. A belügyminiszter utasítására Grespik László, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője átutalta az oktatási intézménynek járó normatív támogatás első részletét, valamivel több mint kétmillió forintot. Az iskola igazgatója, Csorba József kedden délelőtt értesült arról, hogy akár három napon belül a számlájukon lehet a pénz. Nem sokkal ezt követően Grespik László hetedmagával rajtaütésszerűen megszállta a Meixner iskolát rutinellenőrzésre hivatkozva.
(…) Pillanatok alatt a tanári szobánál teremnek, és Grespik már irányítja is a hadműveletet, ki mit és hol ellenőrizzen. Csorba József erélyes fölszólítására rendeli csak vissza embereit a tantermekből, ahol még folyik a tanítás. A hivatalvezető állítja, rutinellenőrzésről van szó, az adófizetők pénzének fölhasználásáról kíván meggyőződni. Közli, a személyi és tárgyi feltételek meglétét vagy hiányát vizsgálja. Hivatkozik arra, hogy ez jogszabályban előírt kötelessége, nem kötelessége viszont az ellenőrzésről előzetesen értesíteni az iskolát. Többször is elmondja még, hogy a belügyminiszterrel egyeztetett, de arra már nem ad egyenes választ, hogy ki kezdeményezte a “rutinellenőrzést”. Arra a kérdésre, hogy ha rendellenességet tapasztal, visszakövetelheti-e a normatív támogatást, igennel válaszol, és el is szólja magát, amikor hozzáteszi, “erre megy ki a játék”.
A hivatali csapat szétszéled, egyenként számolják meg a tanulókat, egyeztetik a naplóban, egyéb iratokban szereplő nevekkel, mert egy korábbi feljelentés szerint a Meixner iskolába nem 124 gyerek jár, csak 60, és a többi után jogtalanul igénylik a támogatást. Nincs szerencséjük, minden gyerek megvan. Grespik lelkesedése nem lohad, a gondnoki lakás a következő állomás, mert úgy tudja, hogy azt nem rendeltetésszerűen használja az iskola. A gondnok beengedi. A hivatalvezető furcsállja, hogy a gondnok felesége román állampolgár, német neve van, dr. Sájter Laurának hívják, és magyart tanít. Ő még nem tudja, hogy Sájter tanárnő a kolozsvári egyetemen, Cs. Gyimesi Évánál tanult, és Szabó Zoltán professzornál doktorált egyebek mellett magyar nyelvből is. Munkavállalási engedélye azonban rendben van, nincs mit tenni, tovább ellenőriz. (Bihari Tamás: Grespik ellenőrzött a Meixner iskolában. Népszava, 2000. november 8.)
A 40. lapszámban megjelent Grespik-levélben az alábbi sorok kavartak fel:
“…egy fél szelet kenyér széttört darabjainak három kérdező újságírónak általam való odadobálása a Bibliából való Jézus általi képletes tanítás szelíd megvalósítása volt. Váljék egyértelművé a nézők számára – azok számára is, akik olyan szellemi szegények, hogy nem is ismerik ezt a bibliai idézetet –, hogy tehát ez egy Bibliabeli idézet megvalósítása volt…” Bár idekívánkozna néhány nyelvhelyességi észrevétel, szorítkozzunk mégis kizárólag a teológiára.
Jézus a neki tulajdonított mondatot sohasem ejtette ki a száján. Magam nem tudom, hogy a közismert idézet honnan származik, mindenesetre egyike azoknak a tradicionális motívumoknak, amelyeket a közvélemény tévesen a Bibliának tulajdonít. (Ilyenek még például: a “tudás almája”, “háromkirályok”, “Veronika kendője” stb.)
Ismétlem: az idézet forrása nem a Szentírás. Jézus ugyanis a következőt mondta: “Aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.” (Máté evangéliuma 5:39.) Kőről, kenyérről nem esett szó.
Természetesen Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala vezetőjének ezt nem kötelessége tudni. Ha azonban hivatali szerepéből kilép, hogy a Bibliára hivatkozva, keresztény öntudatának magasából kioktassa felebarátait, a “szellemi szegényeket” – nos, ebben az esetben baklövése már tényleg kínosnak mondható.
Várkonyi András bibliaoktató, Keszthely (Levélhullás – Grespik Bibliája. 168 óra, 2000. október 26.)
Válasz Várkonyi András keszthelyi bibliaoktató Grespik Bibliája cím alatti írására.
[KÉP HIÁNY!]A 168 óra 2000. okt. 26-i számában fenti címmel a Levélhullás rovatban megjelent írásra Várkonyi Andrásnak válaszolok. Egyáltalán nem bízom abban, hogy önök ezt megjelentetik, mivel ellenérzésűek, de legalább küldjék el annak a szerencsétlen Várkonyinak, mert én nem tudom a címét. Innentől kezdve Várkonyinak írok, néhol az ő szóhasználatában.
Nem ismerem önt, de ön sem engem. Azonban ön oktalanul támadott az írásával. Ha ismerne, nem tette volna, de ha helyes volna a gondolkodása, akkor sem. Amennyiben ön bibliaoktató, keresztény elvek és szellemiség várhatók el öntől, ami megérzésre is alapoz, nemcsak tárgyi tudásra. Elvárható öntől egy jó, pozitív irányultságú lelkület is. Elvárható öntől még bizonyos értelmi színvonal is, ami feltételezi, hogy a jelképekre fogékony, illetve érti azokat.
Ha mindezek oly mértékben hiányosak önnél, mint amennyire ezt írása mutatja, akkor inkább hallgasson. Ahelyett, hogy felfogná a kenyér visszadobásának jelképes, filozófiai értelmét ebben az erőszakkal terhelt világban, azzal jön, hogy a Biblia nem tartalmazza szó szerint a “ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” idézetet.
Nos, közlöm, hogy jó viszonyban vagyok a ferences rendiekkel, akiket megkértem, hogy nézzenek utána a mondás eredetének. Tudom, hogy a Biblia nem így tartalmazza ezt a jézusi tanítást, hanem más szavakkal, de több helyen. Kívánságra megadom a pontos Bibliahelyeket önnek. A népi szóhasználatban terjedt így el, ahogy fentebb idéztem. Ön lenézi a népi bölcsességet, ez az ön szégyene, mert népét tagadja meg ezzel. Ön lehet, hogy bibliaoktató, de a szellemtudományokkal nincs megfelelő viszonyban, ez látszik írásából számomra.
Idekívánkozik néhány lélek- és szellemhelyességi észrevétel. Kioktatása szégyen a keresztények számára, szégyellje magát azért, hogy egy keresztényi szellemű tanítás vonatkozásában úgy írt, ahogy írt egy sokszor keresztényellenes és magyarérzelműség-ellenes beállítottságú lapban. Természetesen egy keszthelyi bibliakutatónak nem kötelessége tudni, hogy a magyar (budapesti) sajtóban melyik lap milyen, de legalább ne ilyen buta módon támadná a saját vallása mellett kiállót.
Akkor cselekszik helyesen, ha engem közvetlenül írásban, telefonon vagy személyesen megkeres, és nem ellenséges nyilvánosság előtt, ellenséges beállítottságú lapban írogat. (Hivatali címem, telefonszámom a tudakozóból megtudható.) Testvéreknek egymás közt kellene rendezniük a félreértéseket, idegen “elbíráló” elé nem volna szabad vinniük. Többet ezért nem írok önnek nyilvánosság előtt.
Baklövése sajnos több mint kínosnak mondható, de könyörgök majd, hogy Isten bocsásson meg önnek, mert nem tudta, mit tesz. Önt eszközként használták… saját magunk ellen.
Budapest, 2000. november 7.
Tisztelettel: Dr. Grespik László (168 óra, 2000. november 16.)
Hatályon kívül helyezte a Fővárosi Bíróság a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatal vezetőjének, Grespik Lászlónak a határozatát, és új eljárásra kötelezte abban az ügyben, amelyet egy kínai állampolgár indított – tájékoztatott tegnap Sándor Zsuzsa, a Fővárosi Bíróság szóvivője. A külföldi állampolgárok azért fordultak keresettel a bírósághoz, mert a közigazgatási hivatal vezetője elutasította egy budapesti panellakás megvásárlása iránti kérelmüket. A bíróság rámutatott arra, hogy a közigazgatási hivatal vezetője nem megfelelően értelmezte a jogszabályokat, amikor a felperesek ingatlanszerzésének engedélyét azzal utasította el, hogy az sérti a közérdeket. Az ítélet ellen nem lehet fellebbezni. (Grespik veresége. Magyar Nemzet, 2000. december 5.)
Az azonnali kérdések órájában… Kóródi Mária (SZDSZ) azt kérdezte: meddig élvezi Grespik László a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője a belügyminiszter bizalmát? Grespik több eljárását megsemmisítette a bíróság. Kontrát Károly államtitkár elmondta, az említett ügyeket a bíróság döntése szerint újból el kell bírálni. A vizsgálat során feltárt hibákat és hiányosságokat meg kell szüntetni. Bíznak ugyanakkor abban, hogy Grespik jövőbeli tevékenysége szakmai lesz, és közszereplése háttérbe szorul. (Bednárik Imre–Kéri J. Tibor: A BM egyelőre kitart Grespik László mellett. Népszabadság, december 6.)
Grespik László tegnap ismét pert vesztett: a Fővárosi Bíróság újabb külföldi személy elutasított tulajdonszerzési kérelmében utasította ismételt eljárásra a közigazgatási hivatalt. A hivatal illetékese azonban hangsúlyozta, ha kell, a leendő szomszédokat is meghallgatják, hogy akarnak-e külföldiek szomszédságában élni, s ha nem, a kérelmet megint elutasítják. Úgy tudjuk, az arra illetékesek már kezdeményezték Grespik menesztését, a hivatalvezető mégis marad. (…)
A közigazgatási hivatal vezetőjének egyes döntéseit az EU-tagállamok budapesti nagykövetei is kifogásolták. Egyikük állítólag a miniszterelnöknek is jelezte aggályait, ám Orbán Viktor szerint Grespik igen jó jogász. Ha a kormányfő valóban ekként vélekedett, ez magyarázattal szolgál arra, hogy a hivatalvezetőt mind ez ideig miért nem menesztették. (Grespik vesztett, de marad. Népszabadság, december 7.)
…Úgy tudjuk, hogy ügyvédek az ombudsmanhoz fordultak Grespik miatt. Azt kifogásolják, hogy az egyes nemzetek tagjai között különbséget tesz, és bizonyos nációk esetén az eljárást szándékosan hátráltatja. Például a bevándorlási ügyeknél a kérelmek elbírálásának határideje 120 nap, ezzel szemben a kínai állampolgárok ügyeiben esetenként egy év alatt sem születik érdemi határozat. (Népszabadság, december 8.)
Lapzártakor (2000. december 8.) Grespik László hivatalban van.
Gordos Dénes
Kommandósokat is felvonultatva kezdődött a fegyelmi vizsgálat, amelyben a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója elleni “vádpontok” hetente mások. A jogszerűtlenségektől sem mentes eljárásban a legkevesebb szó a természetvédelemről esik, holott eddig jó esély volt arra, hogy a Hortobágy az idén felkerüljön az ENSZ kulturális szervezete, az UNESCO világörökség-listájára. (…)
“A vizsgálatok addig folytatódnak, amíg nem találunk »valamit« – közölte jó előre a vizsgálóbizottság egyik tagja, a magyar–ének szakos tanári végzettségű Gordos Dénes… A bizonyítékok hiányára látszik utalni, hogy Gordos négyszemközt megpróbálta rávenni Aradi egyik helyettesét: beszélje rá főnökét a lemondásra, cserébe ő kerülhet a helyére. Két napra rá pedig maga a miniszter próbálta az igazgatónál elérni ugyanezt, azzal kecsegtetve őt, hogy akkor megszüntetik ellene az eljárást – számolt be a beszélgetésen jelen volt Orosz János a Pepó Pál által utóbb cáfolt ajánlatról. (Szabó Gábor: Fegyelmi vizsgálat a Hortobágyi Nemzeti Parkban. HVG, 1999. szeptember 15.)
Pepó Pál miniszter… támogatói az utóbbi hetekben a környezetvédelem társadalmi részét próbálják maguk alá gyűrni, önvédelmi reflexből mintegy. Hatalmi politikával, a jól ismert népfrontos eszközökkel igyekeznek elhitetni, hogy ők az igazi zöldek, és a környezetvédelemmel semmi baj. Félő, hogy tartós elmebajról van szó, miszerint vannak politikailag jó meg politikailag rossz zöldek.
Az új igaziak vezére Gordos Dénes, a Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) főigazgató-helyettese, aki – ha nem Pepó Pál környezetét védi – kántor és orgonista Máriaremetén.
Február 1-jén (aznap indult útjára a cián) az SZDSZ Új Generáció (ÚG) szervezett fórumot az állatkertbe. A meghívó szerint: “A minisztérium elégtelen működése, a miniszter botrányos tevékenysége hatalmas károkat okoz a hazai környezetvédelemnek, gátolja az európai uniós csatlakozást, végletesen beszűkíti a civil szervezetek hatáskörét, és semmibe veszi a környezetvédelmi szakemberek tudását.”
A zsúfolásig telt teremben Fodor Gábor (SZDSZ), Vasali Zoltán (ÚG), Schmuck Erzsébet (Magyar Természetvédők Szövetsége, MTVSZ) előadásait hallgathatták az érdeklődők. Szünet után jött a meglepetés. Gordos Dénes 10 percig tartó kétperces hozzászólást intézett a publikumhoz. Olyan lehengerlő agitpropos Pepó-hozsannát adott elő, hogy a hallgatóság lélegzethez se jutott. Még egy Pepóval szembeni bizalmi szavazást is vezényelt a közönségnek; rögvest kiderült, hogy a teremben ülők kétharmada szervezett (fizetett?) közönség; ősz bácsikák és lelkes fiatalok egyaránt tapsoltak és csápoltak Pepó Pálért. E sorok írója előtt egy sor bőrkabátos kopasz ült. Az volt az érzésem, hogy itt a Fradi B-közép is. (Szilágyi László: Kísérlet a zöld mozgalom lenyúlására. Magyar Narancs, 2000. március 16.)
Egység helyett kétségek, politikai ellentétek jellemzik napjainkban a hazai zöldeket. Az ok: a Pepó Pál lemondását követelő jelentősebb hazai környezetvédő szervezetek ellenében február 10-én megalakult a Környezetvédelmi Társaság. Ez a kormány “kibontakozási programja” és a miniszter személye mellett szállt síkra. Kitalálója és elnöke egyben a minisztérium legfontosabb háttérintézetének vezetője, Gordos Dénes, a Környezetgazdálkodási Intézet főigazgatóhelyettese. Ő áll a Zöld Magyarország című, a napokban megjelent természet- és miniszterbarát orgánum mögött is.
Február 9-én a környezetgazdálkodási Intézetben váratlanul kapták a hírt a dolgozók: másnap állománygyűlést tartanak a Múzeum utcai Kossuth Klubban. (…) Kávássy Sándor politikai államtitkár köszöntő beszéde után Gordos Dénes lépett az emelvényre, és azt fejtegette, milyen fontos e ciánterhes nehéz napokban a társadalmi összefogás. Aztán már szavazhattunk is a környezetvédelmi Társaság megalakulásáról és Gordos elnökké választásáról – emlékezik a történtekre az egyik KGI-munkatárs. Egy másik szerint csak vattának rendelték oda őket:
– Mi úgy kellettünk az új szervezet kibéleléséhez, mint a veszprémi egyetemisták vagy a püspökladányi gimnazisták. Őket különbuszokkal hozatták pestre, minket kivezényeltek. (…)
Gordos a nagypolitikában a béke barátja:
– A nemzeti ökológiai konszenzus megteremtéséről tanulmányt írtam, majd pályázatot nyújtottam be a Környezetvédelmi Minisztériumba, hogy a KGI a cél érdekében saját lapot adhasson ki.
A minisztérium 50 millió forinttal honorálta a főigazgató-helyettes igyekezetét. Ennek gyümölcse a Zöld Magyarország című képes havi magazin…
Ki ez a Gordos Dénes? A nyájas mosolyú, választékosan és kántáló stílusban beszélő úriember a ZM szerint magyar–történelem szakos tanár, népművelő és rendszerszervező. …annak idején iskolaigazgató volt a Szív utcai általános iskolában, ahol nem elégedett meg a hittanoktatás egyszerű bevezetésével, hanem az iskola egész életét ennek rendelte alá. Összebalhézott a tanárok nagy részével, a szülői munkaközösség vezetőivel, gyerekeket félemlített meg, rágalmazásért perelt többeket, ügyvéddel jelent meg az önkormányzat oktatási bizottsága előtt, ahonnan ki akarta zárni a szülők képviselőit. Két év után sikerült csak kiutálni onnan. Miután felfüggesztették, rokonszenvtüntetést szervezett maga mellett, olyan táblákkal például, hogy “Elég az ateista terrorból!”
Bár a KGI szervezeti és működési szabályzata szerint szakirányú végzettség és öt év szakmai gyakorlat kell egy vezetői állás betöltésére, a fentiekkel Gordos kiérdemelte a főigazgató-helyettesi posztot, miután Pepó átvilágíttatta vele az intézményt. Átvilágításban Gordos amúgy is bajnok: az Aradi Csaba elleni többhetes vizsgálatot is ő vezette. Elhíresült mondása, hogy addig innen nem megyünk el, amíg nem találunk valamit. Nemzeti parki források szerint hatalmas telefonszámlát hagyott maga után, mert onnan egyengette frissen megjelent, karácsonyi dalocskákkal teli CD-je útját. (Meg nem erősített hírek szerint a TV 2-beli Pepó-párti telefondömping mögött is az ő szervezőmunkája sejlik föl.) Volt KGI-dolgozók szerint rafinált lehallgató rendszert üzemeltet a nem oda való káderek kiszűrésére. Ha vannak egyáltalán még ilyenek, mert Pepó első számú komisszárja már szinte mindenkit elhajtott, aki szakmailag számított. Ahogyan iskolaigazgatóként tette annak idején.
Ötvenmillió forint. Ennyit különített el Pepó Pál miniszter a lapalapításra.
Tényleg szükség lenne egy ütős környezetvédelmi magazinra, amelyből végre meg lehetne tudni, hogy mi az Istent csinálnak a Haza környezetével az egyes Családok. Amelyben kemény és tényszerű publikációk sorjáznak az ország valódi környezeti állapotáról. Amelyben hadat üzennek a veszélyes hulladékos maffiának és hatósági támogatóinak. Az olyan régóta tengődő, nagy hagyományú lapok, mint a Természet Világa, a Természetbúvár, a Természet (Süni) Magazin, évek óta nem tudnak lábra állni, állami támogatás híján. Ez változatlanul így van, de most lett végre egy Zöld Magyarország (ZM) fedőnevű lap. Igazi környezetbarát megoldással szép fényes, mártott papírra nyomják és praktikus nejloncsomagolásban postázzák (szél, eső, fagy ne érje).
Persze (után!) közlik benne Az évszázad manipulációja történt című Torgyáninterjút (Napi Magyarország, 2000. január 7.), amely szerint Aradi Csaba és az előző ciklus magas állású személyei közreműködtek félmillió ember kifosztásában. Olvasható továbbá Kávássy államtitkár szóbeli előadásának írásos változata is (“Következetesen törekszünk rá, hogy biztosítsuk a zöld szervezetek részvételét a döntéshozatalban.”)
Látható, a lap szigorúan szakmai és politikamentes. Ciánügyben a főszerkesztő-helyettes azt kérdi vezércikkében: “Ki lesz az első hiteles fő, aki megrendül?” Fogyasztóvédelem: “Ugye, találkoztak már a szupermarketek grandiózus gondolái között kétségbeesetten egérutat kereső fogyasztóval?” Megtudhatjuk a lapból azt is, hogy a vegetarianizmus mozgalommá vált; hogy kommunista pókok vannak az őserdőben; hogy a macska a legtitokzatosabb háziállat; hogy a ló, amikor nyerít, “társait, netán gazdáját hívja”, ha meg orrlyukait rezegteti, akkor “másik lótársát akarja impresszionálni”; hogy Amerika pazarol, de a gyilkos méhek inváziója elhozza majd nekik az apokalipszist.
És megtudhatjuk azt is, hogy “egyenes, merev farok jelzi a fontosságot”. (Pikó András: Zöld front. 168 óra, 2000. március 9.)
Pepó Pál távozása alighanem dominóeffektussal jár az általa alaposan átszervezett Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) vezetésében is. Két év alatt a KGI a miniszter személyes háttérintézményévé, kisgazda aktivisták számára jól fizető állásokat biztosító, mind kevésbé közhasznú szervezetté vált, amelynek nemrég még egy közpénzből finanszírozott, egymillió forintos halotti torra is futotta egy az intézetből korábban eltávolított munkatársa elhunyta alkalmából. A korábbi főigazgató, a fővárosi közgyűlés kereszténydemokrata frakcióját erősítő, de ezzel együtt a szocialista Baja Ferenc idején is pozíciójában tartott Endrédy István 1999 eleji eltávolítása után a… magyar–történelem–népművelő végzettségű Gordos Dénes lett az intézet főigazgató-helyettese. Ilyen beosztás a munkaköröket felsoroló miniszteri rendeletben nem szerepel, s szakirányú végzettségének hiányát nem pótolja Egerben szerzett kántor-karnagyi tudása. A KGI-rendezvények zenei rangját az intézmény 750 ezer forintjából vásárolt pianínóval emelő 57 éves Gordos, a most leköszönt miniszter politikai tanácsadójaként, a szakirányú végzettséggel ugyancsak nem rendelkező új főigazgató, Csocsán Balázs helyett a KGI tényleges vezetője lett. Az intézet további vezető posztjait szakmai háttérrel, illetve az előírt végzettséggel nem rendelkező fővárosi kerületi kisgazda aktivistákkal töltötték föl, általában legalább 200 ezer forintos fizetéssel.
Maga Gordos 270 ezer forintba került bőrfoteljét és közel 300 ezer forintos fizetését többek között az Aradi Csaba elleni tavalyi fegyelmi vizsgálat egyik lefolytatójaként igyekezett megszolgálni. Ő szervezte meg idén februárban – Pepó titkárságvezetőjének felkérésére – a Környezetvédelmi Társaság megalakítását. Magyarországon ezzel a rendszerváltás óta első ízben fordult elő, hogy civil szervezetek szövetségét miniszteri értekezleten határozzák el, s miniszteri ukázra hozzák létre. A spontaneitást biztosítandó, a KGI dolgozóinak egy részét egyszerűen kivezényelték a budapesti Kossuth Klubban tartott februári alakuló ülésre. (Környezet és gazdálkodás. HVG, 2000. június 24.)
A környezetvédelmi tárca háttérintézményeként működő Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) 32 kisgazdapárti munkatársa elbocsátásától félve a minisztérium politikai államtitkárához, Kávássy Sándorhoz fordult. Az ügyben közvetítőszerepet játszó Gordos Dénes, a KGI főigazgató-helyettese, egyben az FKGP VIII. kerületi szervezetének elnöke lapunknak elmondta: a kisgazdapárti szakemberek dolgozni szeretnének az új miniszter szolgálatában. Információink szerint lemondását követően Pepó több közvetlen munkatársának felajánlotta, kölcsönös megegyezéssel távozzon a tárcától. Az ajánlatot elfogadók – Wohner Zsolt helyettes államtitkár, Koller M. Gábor sajtófőnök, Sinka Iván megbízott kabinetfőnök, Friss Gábor protokollfőnök, Csocsán Balázs, a KGI főigazgatója, Takács Viktor személyi titkár – az őket törvényben megillető végkielégítésen túl többmilliós miniszteri jutalomban is részesültek.
Gordos Dénes érdeklődésünkre megerősítette a jutalmazások tényét. Hozzátette: számára is biztosították ezt a lehetőséget. Ő azonban – bízva, hogy Ligetvári módot biztosít az általa alapított környezetvédelmi szakkönyvtár vezetésére – nem fogadta el. A KGI főigazgatóhelyettese lapunknak elismerte: pártfeladatot teljesít a tárcánál. Az FKGP mindenkori környezetvédelmi miniszterét kell minden lehetséges eszközzel támogatnia.
Ligetvári Ferenc környezetvédelmi miniszter lapunkkal csak annyit közölt: azoktól kíván a vezetés megválni, akiknek nincs megfelelő szakirányú végzettsége, illetve eddigi nem kielégítő szakmai tevékenységükkel méltatlanná váltak bizalmára. (Szilágyi A. János: Aggódó kisgazda-apparátus. Magyar Hírlap 2000. június 27.)
Ligetvári Ferenc miniszter július 8-i hatállyal visszavonta Gordos Dénesnek, a Környezetgazdálkodási Intézet főigazgató-helyettesének vezetői megbízatását. Gordos az elmúlt két évben elsősorban a tárca korábbi vezetője, Pepó Pál melletti igen aktív kiállásáról vált ismertté. (Szilágyi A. János: Az új miniszter újraindítja a szigetközi monitoringot. Magyar Hírlap, 2000. július 11.)
Ligetvári Ferenc környezetvédelmi miniszter revíziót kezdeményezett a tárcájához tartozó Környezetgazdálkodási Intézetnél… Az intézményt jelenleg megbízott főigazgatóként Bácskay János irányítja. A minisztérium a napokban pályázatot írt ki a főigazgatói poszt betöltésére.
(…) A napokban az FKGP vállalkozói tagozata rendezvényen Gordos Dénes, a kisgazdák VIII. kerületi elnöke kiosztott egy listát, amely 32, a KGI alkalmazásában álló kisgazda-párttag nevét, beosztását tartalmazta. A lapunk birtokában lévő jegyzék azt igazolja, hogy a portástól az igazgatóig a legkülönfélébb beosztásban foglalkoztatták az intézetnél a kisgazdapárti embereket. (Szilágyi A. János: Főúri eleganciájú palota csak kisgazdák részére. Magyar Hírlap, 2000. július 17.)
A Magyar Nemzet értesülései szerint Turi-Kovács Béla, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának kisgazda alelnöke azért nem vett részt a Ligetvári Ferenc és Illés Zoltán bizottsági elnök által közösen rendezett szerdai balatonöszödi környezetvédelmi konferencián, mert helytelenítette a KGI-nél történteket. Bácskay János ezt követően döntött úgy, hogy távozik hivatalából. Lapunknak elmondta: személyzeti döntéseit minden esetben szakmai szempontok alapján hozta meg. Turi-Kovács Béla kérdésünkre hangsúlyozta: elfogadhatatlannak tartja, ha valakit a kisgazda kötődései miatt hátrányos megkülönböztetés ér. Hozzátette: információi szerint a KGI-nél erre utaló döntések születtek. Mint mondta, az FKGP-tagokkal szemben sem pozitív, sem negatív diszkriminációt nem szabad alkalmazni. Ha ez mégis bekövetkezik, az számára az 1950-es évek gyakorlatát idézi. Hangsúlyozta: Bácskay utódját pályázat útján kell kinevezni. Ligetvári Ferenc környezetvédelmi miniszter lapunk kérdésére cáfolta, hogy a KGI-nél politikai szempontok alapján történtek a személycserék. (Jezsó Ákos: Lemondott főigazgató. Kisgazda affér a zöldtárca háttérintézményénél. Magyar Nemzet, 2000. október 6.)
A Világgazdaság című napilap értesülései szerint a főigazgatói feladatokat ideiglenesen Mujzer János látja el. Információink szerint Mujzer János politikailag nem áll messze az FKGP-től, bár maga nem párttag. (Víg György: Kisgazda-szimpatizánsokat bocsátott el, távoznia kellett. Magyar Hírlap, 2000. október 6.)
Az eddigi adatok szerint összességében a félmilliárd forintot is elérhetik azok a károk, amelyek a Környezetgazdálkodási Intézet – Ligetvári Ferenc környezetvédelmi miniszter hivatalba lépésekor menesztett – vezetőinek pazarlása és hozzá nem értése miatt érték az államot. Az ügyre a múlt héten – akaratlanul – az FKGP vállalkozói tagozatának tagjai hívták fel a figyelmet, amikor a sajtóhoz fordultak azzal a panasszal: Ligetvári “sorra szórja ki a KGI-ből a kisgazda kötődésű” szakembereket. Mujzer János, az intézmény e héten kinevezett új igazgatója szerint ugyanakkor arról van szó: a KGI korábbi vezetői – Gordos Dénes főigazgató-helyettes vezetésével – gyakorlatilag kifosztották az intézetet, ezért menesztésük több mint indokolt volt. (…) – Ekkora luxus a Miniszterelnöki hivatalban is túlzásnak tűnne – hangsúlyozta Ligetvári Ferenc, hozzátéve: a vezetők – elsősorban a karvezetéshez értő Gordos és a korábban autószalonban dolgozó főigazgató, Csocsán Balázs – szakmai felkészültsége is komoly kívánnivalókat hagyott maga után.
– Ezek az emberek nem tudták megkülönböztetni a saját zsebüket az államétól – említi felháborodottan Mujzer János. – A lehető legelképesztőbb dolgokkal találkoztam. Van egy számla, amely szerint a KGI egy külső cég PRkiadásaira kifizetett egymillió forintot. Az egyik – azóta már elbocsátott – dolgozó egy hónap alatt 650 ezer forint jutalmat vett fel. A főigazgató a kézipénztárból saját magának kiutalt 3,5 millió forintot. Az intézmény vezetői több nagy értékű gépkocsit ripityára törtek, következmény nélkül. Gordos Dénes, aki betegállománya miatt nem vette át a felmondását, betegsége alatt 70 ezer forintos mobiltelefon-számlát csinált az intézet költségére. A KGI könyvtárában kéthárom naponta 50–60 fős lakomákat rendeztek, ahol libériás inasok szolgálták fel az ínyencfalatokat, a számla alkalmanként 200 ezer és egymillió forint között volt. Az egyik semmihez sem értő segédmunkást 95 ezer forintos fizetéssel alkalmazták. A főigazgató-helyettes havonta 350 ezer forintot és egy gépkocsit kapott, ezek szerint jogtalanul – sorolja a példákat az igazgató, aki szerint az eddigi, problémásnak tűnő számlák összege meghaladja a félmilliárd forintot. Lapunk minisztériumi forrásból úgy értesült: a KGI-t olyan megbízások elszalasztása miatt is jelentős károk érték, amelyeket – a háttérintézmény szakembereinek távozása miatt – külső cégekre bízott a KöM.
Mujzer elmondta: különösen nagy kárt okozó, bűnszövetségben elkövetett sikkasztás és hűtlen kezelés gyanúja miatt ügyészségi vizsgálatot kért a visszaéléseket elkövető öt-hat volt KGI-vezető ellen. (Kifosztották vezetői a KGI-t. Népszabadság, 2000. október 14.)
…Mujzer elképesztő korábbi szabálytalanságokról adott hírt a múlt héten. “Benyitottam a KGI egyik helyiségébe, ahol könyvek helyett a plafonig álltak az autógumik, amelyek az egyik könyvtári alkalmazott felvilágosítása szerint az előző főigazgató-helyettes, Pepó egykori politikai főtanácsadója, Gordos Dénes szerzeményei. Idehozatta az általa használt állami gépkocsik téli gumijait, de úgy látszik, már nem volt ideje elpasszolni őket.” …a Pepó–Gordos-féle “szervezetfejlesztés” alatt az intézmény felélte szakmai tartalékait. (Szabó Gábor: Kisgazda környezetgarázdálkodók. HVG, 2000. október 21.)
A Környezetgazdálkodási Intézetben (KGI) folyó korábbi pazarlás miatt az államkincstár ellen bűnszövetségben elkövetett, összesen mintegy 1,5 milliárd forintos kárt okozó sikkasztás alapos gyanúja miatt október 31-én feljelentést tettem az ügyészség előtt – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Mujzer János, a KGI új főigazgatója.
(…) Mint azt tegnap bejelentette: tapasztalatairól az ügyészséget, valamint a Környezetvédelmi Minisztérium, az Igazságügyi Minisztérium és a parlament illetékeseit is értesítette. Mujzer… nem árulta el, hogy a mintegy kétoldalas feljelentésben kiknek a nevei olvashatók. Csupán annyit mondott, hogy köztük “többen ott ülnek a parlamentben”. A Magyar Nemzet úgy tudja, hogy a KGI korábbi főigazgatójának és helyettesének, Csocsán Balázsnak és Gordos Dénesnek a neve is szerepel a feljelentettek között. (Jezsó Ákos: Milliárdos sikkasztás a KGI-nél. Feljelentették a Környezetgazdálkodási Intézet volt vezetőit. Magyar Nemzet, 2000. november 3.)
Hivatali hatalommal való visszaélés miatt tett bejelentést a Nemzetbiztonsági Hivatalnál Gordos Dénes, a Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) nemrég felmentett főigazgató-helyettese a jelenlegi főigazgató, Mujzer János ellen. A leváltása után is állományban lévő helyettes főigazgató közölte lapunkkal: Mujzer János személyesen megfenyegette, benne félelmet ébresztett. Mujzer arra hivatkozott, hogy “ő nem akárki, mivel a fia a Nemzetbiztonsági Hivatal magas beosztású munkatársa”.
Gordos Dénes, a Környezetgazdálkodási Intézet felmentett főigazgató-helyettese szerint nem kétséges, hogy a Fidesz–kisgazda-koalíció idején nem kell megijednie semmitől, annál is inkább, mivel kinevezése előtt elvégezték a beosztásához szükséges legszigorúbb C típusú átvilágítási eljárást. Gordos Dénes közölte lapunkkal, hogy mindezek ellenére felébredt benne a félelem, mivel a történtek felidézték benne kisgyermekkori élményét, amikor az államvédelmis katonák – az akkori NBH-sok – szeme láttára verték össze édesapját, majd kitelepítették a családot a Hortobágyra. Természetesen teljes vagyonukat is elkobozták. Édesapját az ötvenhatos forradalom után is összeverték, akkor szerzett sérüléseiből sohasem gyógyult fel igazán.
Gordos Dénes közölte lapunkkal, hogy az NBH-nál tett bejelentés mellett bírósági eljárást is kezdeményezett Mujzer János ellen a televízióban tett nyilatkozatai miatt.
Gordos Dénes véleménye szerint minden kisgazda számára megalázó, hogy Mujzer János Torgyán József nevére hivatkozva “rendcsinálás” gyanánt kisgazdákat dobat ki, mentet fel, helyez át a környezetvédelmi tárcától.
Véleménye szerint a KGI dolgozóit és korábbi vezetőit ért meghurcoltatások egyértelműen arra vallanak, hogy összefogott támadás kezdődött el az FKGP tagjai és vezetői ellen. A megtorlások a hűséges pártkatonákat sem kímélik – közölte Gordos Dénes. A felmentett KGIvezető a méltánytalanságot elszenvedett “pártkatonák” között elsősorban magát és Pozsgay András egyetemi oktatót említette meg, de véleménye szerint tizenhét embert érintenek az általa méltánytalannak ítélt intézkedések. Arra a kérdésünkre, miért próbálta volna Mujzer János megfenyegetni őt, Gordos Dénes azt válaszolta, hogy mivel a régiek közül ő maradt egyedül állományban, ő az egyetlen, aki az intézet működése során lezajlott folyamatokat pontosan ismeri. (Titkosszolgálati befolyással fenyegetett az új főigazgató? Magyar Hírlap, 2000. november 4.)
[KÉP HIÁNY!]Számosan gondolhatták 1993-ban, hogy Gordos Dénes “lerágott sajtócsont”. A VI. kerületi Szív utcai iskola igazgatójaként 1991–92-ben hónapokig húzódó botrányt generált azzal, hogy órarendbe iktatta a vallásoktatást. Kizárólag a katolikus vallásét. “Nem voltam tisztában a tanulók felekezeti megoszlásával.” Hiába tiltakozott a szülők egy része, hiába vizsgálódott az önkormányzat, ágált a sajtó, Gordos nem engedett. (…)
[KÉP HIÁNY!]Persze, ha hozzátesszük: az akkori kormánypárt szervezte a tüntetést, így Gordos valóban méltó arra, hogy megőrizze nevét a történelem. A huzavona végén a szülők szerint az asztal tetején állva, átszellemülten énekelt. Aztán a háborúság megtörte egészségét, kórházban kötött ki.
De Gordos összeszedte magát, a legcélravezetőbb terápiát választotta: belépett a kisgazdapártba.
– Jász-Nagykun-Szolnok megyében születtem, az alföldi ember nyitottságával, lényegmegragadásával, szívósságával élek – indokolja tettét. Ő lett az izmos józsefvárosi szervezet elnöke. (…)
Rapid önelemzés:
– Nem vagyok lakáj alkat. A szervilizmus nálam jó értelemben vett tulajdonság, aktívummal telített. Az ilyen emberek kiszámíthatóak. A feladatok megoldására a legalkalmasabbak. (…) Azért támadnak, mert a kisgazdapártnak olyan pártkatonája vagyok, akire Torgyán József mindenben számíthat, éjjel-nappal – magyarázza Gordos, aki most betegállományban van. – Bevittek az erdőbe – mondja.
Majd félig önmagától kérdi:
– Mikor mondja már valaki, hogy elnézést? (Sághy Erna: Napnyugta a KGIben. 168 óra – 2000. november 9.)
[KÉP HIÁNY!]Mujzer nem titokban, hanem szinte a kamerák kereszttüzében jelentette be, hogy “25–30 centiméter vastagságú” büntetőfeljelentést tesz a Fővárosi Ügyészségen “különösen nagy kárt okozó, bűnszövetségben elkövetett csalás, sikkasztás, illetve hűtlen kezelés miatt”. Péntek reggel a főigazgató még elmondta a Tv2 adásában, hogy a korábbi vezetők nem értettek semmihez, és 72 tudós embert rúgtak ki, majd – Torgyán hívásának eleget téve – délelőtt Ligetvárival együtt megjelent a kisgazda elnöknél. A rövid vizitről azzal távozott, hogy tudja, megbízatása véget ért. (Szabó Gábor: Környezetgazdálkodók jövése-menése. HVG, 2000. november 11.)
Gordosék költekezései közt akad olyan is, amelynek papíron nincs nyoma. A KGI Sas utcai könyvtára műemléki épületének felújítására 12 milliót kaptak. Mujzer egyik korábbi sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy Gordosék ötmillióért konyhát, fürdőszobát építettek be. Magára a könyvtárra sajnos nem jutott pénz, mert időközben négymilliónak nyoma veszett. Történetesen Gordos ugyanekkor újíttatta föl pártmunkahelyét, az FKGP VIII. kerületi központját. A könyvtárfelújításkor is alkalmazott műszaki ellenőrrel itt már több szerencséje volt: a székház látványosan megszépült.
A KGI Gordos-korszaka példázza: a szorgalom meghozza gyümölcsét. Egy háromdiplomás kertész (+ féregirtó és targoncavezető) kereshet 115 ezret. (Miközben a két nyelvvizsgával rendelkező biológus fizetése nem több 65 ezernél.) (…) A Buci-Maci béték, a 95 ezret zsebre rakó segédmunkások napja azonban ismét fölvirradni látszik. A derék klientúrát kiseprűző Mujzer főigazgató ugyanis múlt pénteken föltette horgászkalapját, és zsebre dugott kézzel távozott.
(…) Mellesleg épp egy nappal azelőtt, hogy a pártelnök raportra rendelte Ligetvárit, Mujzert és Tímárt, a KGI megbízott főigazgatójának száján furcsa kis mondat csúszott ki az intézet botrányos gazdálkodásáról szóló sajtótájékoztatón. Nyilatkozatát, melyet egy kereskedelmi televíziós csatorna refrénszerűen visszajátszott, szó szerint idézzük:
“Jobb helyeken, ott fönt ugye, a Rózsadomb felső csúcsán pedig úgy épülnek ezek a beruházások, hogy az állampolgár adófilléreiből jött államkincstárt megcsapolják, épül a csatorna. Világosan beszéltem? Megérti, hogy mire gondolok? Nem mondunk nevet. Nem mondunk nevet. De a lényeg az, hogy nem oda épül a csatorna, ahova kell, hanem valakinek a villájához. Ami lehet egy villa is, lehet kettő is, de uram, még azt is tudom, hogy hat villa van. Az újság csak kettőről ír, legyen neki meg az öröme.” (Mihalicz Csilla: A csendes ember távozása. Ligetvárit a zöldbe vitték. 168 óra, 2000. november 16.)
Tüntetéssel búcsúznak ma a zöldek Ligetvári Ferenc környezetvédelmi minisztertől. Szomorú demonstrációra, a közélet megtisztíthatóságába vetett remény elsiratására készülnek a Kossuth téren. A tiltakozó akció szervezői attól tartanak, hogy Ligetvári eltávolítása után ismét a zavaros korrupciós ügyek jellemzik majd a tárca és háttérintézményeinek működését.
A Környezetvédelmi Minisztérium tegnapi közleménye azt sejteti, sajnos nem alaptalanok ezek az aggodalmak. A még hivatalban lévő miniszter tudta nélkül kiadott nyilatkozat cáfolja, hogy a KGI-ben nem működött a belső ellenőrzés. Sőt: az utóbbi időben szinte minden erre jogosult hivatalos szerv vizsgálta, s rendben találta az intézet tevékenységét. (…)
Ijesztő, szomorú események kavarognak a környezetvédelem körül. A miniszternek – aki a nemzetközi megítélés szerint is jó irányba indította el tárcáját – mennie kell. (…) Mennie kell mindenkinek, aki zavarja a kisgazdák által elképzelt környezetpolitikát. Visszatér viszont a KGI hoppmestere, Gordos Dénes; úgy hírlik, ő folytathatja áldásos tevékenységét az ország javára. (Szilágyi A. János: Távozók és érkezők. Magyar Hírlap, 2000. november 16.)