A Szkítiában

“Legyen úgy, mint régen volt, hogy ne legyen a magyarnak se dolmányán, se csizmáján soha folt, legyen úgy, mint régen volt!”

Diszkréten szól a nótaszó a Ménesi út elején, a Magyar Ház Szkítia könyvesboltban. S odabent meg is valósul az óhaj. Mintha csak a harmincas években járnánk. A rovásírással, a magyarok szkíta származásával s a turulimádó táltosokkal foglalkozó ártatlanabb munkák mellett a főfalon ott büszkélkedik a kőkemény fasiszta irodalom: Henry Ford: A nemzetközi Zsidó; Szálasi Ferenc: Hungarizmus; Vitéz Kolosváry Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma; Mónus Áron: Összeesküvés: A nietzschei birodalom – A szabadkőműves bűnszövetkezet; Benito Mussolini: A fasizmus doktrínája. Míg a címeket böngészem tovább szól a nóta:

“Koldus szegénységről, ha mesél a szánk, nem hisz majd nékünk a kis unokánk, lesz paripánk, új dolmányunk és nagy áldomás, leszünk mi még régi urak, kenyeres pajtás!”

Úrnak, sőt régi úrnak lenni, ez a mindenkori házmesterek és altisztek nagy álma. De most, itt, kétezerben a tizenegyedik kerület szívében ki tudja, hogy a családostól vagy magányosan érdeklődve böngésző polgároknak mi a foglalkozása?! Aztán a véletlen segít, a bűbájosan készséges eladóhölgy is meglepődik, amikor egy másik hölgy egyszerre harmincnégy Nagy-Magyarország térképet vásárol.

– Kiknek lesz ez? – kérdezi lelkesen.

– Hát az osztályomnak, itt tanítok a Bocskaiban – feleli a vevő. – Eddig mindenféle marhaságot vettek egymásnak a gyerekek karácsonyra, most a szülői munkaközösség előre beszedte a pénzt, s mind ugyanazt kapják. Hadd tudják meg végre, mi a magyar igazság.

– Milyen igaza van a tanárnőnek – mondja az eladónő. Közben meg búg a nóta:

“Nem kell nekünk más folyója, nem kell nekünk mások bérce, csak magyar hegy és magyar róna, ahogy az Isten rég kimérte. Nem kell nekünk idegen égbolt, egy porszeme se a világnak, csak az kell, ami a miénk volt: igazságot Magyarországnak!”

Egy férfi, a nyakában turulmadárral összefogott bőrzsinór “nyakkendővel” Waffen-SS-indulókat megszólaltató kazettát vesz, potom ezerért. Egy apuka a tízévesforma kisfiával kézen fogva érkezik. Kérdik az eladónőtől, van-e kedvezmény a Demokrata olvasóinak. Van. Nagy csomag könyvvel elégedetten távoznak. Ahogy láttam, főleg antiszemita irodalmat vásároltak.

A bolt dizájnja egyszerű és megnyugtató, az egyik sarokból Jézus néz le ránk, szólnak a szép irredenta nóták. Mai kormánypárti szerzők kötetei is itt díszelegnek, Bayer Zsolt, Elek István, Lovas István könyvei, sőt van Kopátsy Sándor, Fábián László, Ágh István és Márai is, minden mennyiségben. Parancs János barátom Tőletek távolodóban című posztumusz kötetét csak centiméterek választják el az antiszemita polctól. Karinthy Tanár úr kéremének hasonmás kiadása éppen szembenéz Bosnyák István Magyarország elzsidósodása című művével. Aztán meglátom a szép ismerős arcot. Kezembe veszem a könyvet. In memoriam sorozat, Radnóti Miklós: Az erőltetett menet. Válogatta és szerkesztette: Réz Pál. Hogy az indulataimat leplezzem és levezessem, halkan dobogok a lábammal az indulóra:

“Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz, miénk lesz még Kassa, Pozsony, Eperjes! Akárhogy is berzenkednek, acsarkodnak, hetvenkednek, erről majd a magyar virtus tesz, tesz, tesz! Ez az ország újra csak a miénk lesz!”

[KÉP HIÁNY!]

Egész jó nótája van, lehet rá dobogni. Közben meg mit nem találok! Bíró Lajos A magyar Jézus című könyvében ékesen bebizonyítja, hogy Jézus Krisztus színmagyar volt. Ami teljesen logikus, mert ugyanez a szerző A magyar régmúlt titkai című opusában eredeti szófejtésekkel, kreatív mitológiamagyarázatokkal alátámasztva kifejti, hogy a magyarok ősei és a rokon népek már Kr. e. 7000 körül ott voltak Kánaán területén. És “Kr. e. 4000 körül: Egyiptom (Maganország, Keme) első uralkodója: Mén (v. Ménes)”. Ez itt a Ménesi úton nagyon is meggyőzően hangzik. Priczkai István Magyar az Isten című művét csak azért nem mertem alaposabban tanulmányozni, mert féltem szembenézni azzal a teológiai problémával, hogy a magyarság már megvolt azelőtt, hogy Isten megteremtette volna az Eget és a Földet. A folyóiratok közül a Pannon Frontot választom, amely elegáns külsejével – a címlapról Szálasi elszánt arca néz biztatóan rám – kitűnik a többi közül. S nem is csalódom. Valódi intellektuális élmény Virág László beszélgetése dr. László Andrással: “V. L.: …mi az összeesküvés-elmélet lényege, és mi a tulajdonképpeni mechanizmusa? L. A.: “…Ezt a hatalmasabb erőegyüttest a törekvés értelmében szkotazmokratizmusnak nevezzük, mely a sötétség uralmának igenlése, megerősítése és érvényre juttatása. Tehát a szkotazmokratizmuson belül… két erő fonódik össze. Az egyik az úgynevezett latomokratisztikus erő, ez a szabadkőművesség törekvéseivel kapcsolatos. A másik a judeokratizmus, ez a világzsidóság hatalmi, uralmi törekvéseivel, azok igenlésével függ össze… A konspiráció valószínűleg egy zsidószabadkőműves világuralomra, esetleg valamilyen világköztársaságra vagy ezen keresztül egy világot uraló ellenmonarchia megteremtésére irányul. Tehát ezt erőteljesen fel lehet tételezni, és bár nem bizonyítható, a legélesebben, legegyértelműbben és legplasztikusabban megmutatkozik. A világban bárki, ha körülnéz, ezt tapasztalhatja…” Őrült beszéd, de van benne antiszemitizmus, s aki ezt kedveli, annak biztosan nagyon tudományosan hangzik. Dr. László a baloldalról s a mai politikai helyzetről már sokkal lakonikusabban fogalmaz: “Aki baloldali, az degenerált…” Találtam még a lapban egy Ku-Klux-Klanról szóló cikket, mely szerint a szervezet valójában “egy titkos, testvéri, jótékony célú és patrióta Rend”. Ezek után a pálos szerzetesek pilisi csodáiról szóló meg a zsidó matematikusok sikerein irigykedő cikket már nem is tudtam kellő figyelemmel tanulmányozni. Eltűnődtem itt Szkítiában ebben a családias, decens, budai kis könyvesboltban, hogy milyen is itt és most az igazi szkíta gyökerű magyar. Biztosan hisz a sumér–magyar rokonságon alapuló ősvallásban, a világ legelső népének tartja a magyart, tudományosan és mélyen átélten antiszemita, gyűlöl és megvet minden idegent, különösen a szomszéd népeket, nemzetmentő hősnek véli Szálasit; aki baloldali, azt árulónak és ellenségnek tartja, van három gyereke, három szobája, négy kereke vagy legalábbis szeretné, hogy legyen. Kint az utcán még egyre ott visszhangzott a fülemben: “Lesz, lesz, lesz, csakazértis lesz, ez az ország újra csak a miénk lesz!” Álltam a bolt előtt; ha jobbra indulok, három percre van innen a Bibó István Kollégium, talán ötre az Eötvös Collegium. Balra a Bartók Béla út, nem messze a Móricz Zsigmond körtér. Középen Szkítia.

[KÉP HIÁNY!]