A grófkisasszony, íme, táncol.
A füvön meztélláb viháncol.
A haja lángol, fel-fellobog,
ahogy pörög, ahogy forog,
ahogy nagykomolyan lépdel,
fülén piros cseresznyével,
s picit csücsörítve száját,
emelinti a ruháját,
megvillantja a bokáját,
s finomívû lábfejét,
térdig megmutatja lábát,
térdhajlata kék erét,
a térdkalácsa illatos,
kerek, meleg és hófehér,
a szoknyájára rátapos,
mert a szegélye földig ér,
a talpa macskamód puha,
s mint borjak orra, rózsaszín.
Suhog a szép selyemruha
az alsószoknya fodrain.