Az étteremben gyertyafény lobog,
esznek a szîke, büszke asszonyok,
s egy-egy fiúval mindkét oldalán
a sarokban egy vöröshajú lány.
A nyaka fehér, hosszú és kecses,
csuklóján vékony aranykarperec,
felemeli a pezsgîspoharat,
és hátravetett fejjel felkacag.
Én kintrîl nézem, függönyrésen át,
derékig érî, zuhatag haját,
tenyerem a hûs üvegnek nyomom,
és melléhajtom forró homlokom.
Akváriumba néznek így bele:
úszik a vízmély sok nyugodt hala,
pincérek, dámák, bajuszos urak,
billentyûk úsznak, hegedûnyakak.
Aki csak ezt a vizet ismeri,
hogy hozhatnám a szárazföldre ki?
Vagy én is éji vízbe szálljak-é,
otromba búvár, gyors halak közé?