IGOR TERŠAR

A NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS TOVÁBBI FEJLŐDÉSÉNEK SZEMPONTJAI

Az amatőr kulturális tevékenységet definiálhatjuk úgy is, mint tömegesen szervezett szabadidős kulturális tevékenység.* A népi kultúrától és a kortárs tömegkultúrától elsősorban abban különbözik, hogy visszaállítja a kommunikáció folytonos formáit, a szervezettség és a strukturáltság szintjén.

Az amatőr kulturális tevékenység a kulturális tevékenységek különböző formáinak széles spektrumát foglalja magába, a hagyományok megőrzésétől, elsősorban a folklór és népdaléneklés területein, egészen a művészi kifejezésmód mai modern formájáig, mint például a film-, video- vagy táncprodukciók. Éppen a helyszínek különbözősége illetve a tartalom sokszínűsége miatt a “fogyasztók” struktúrája is nagyon színes, az életkor, a képzettség, vagy a személyes értékek tekintetében...

Az amatőr tevékenységek funkcióit sematikusan szociális, illetve a szó szűkebb értelmében véve kulturális funkciókra oszthatjuk fel.

A szociális funkciók esetében elsősorban

– a szabadidő eltöltésének minőségére, illetve

– a kulturális nevelésre és képzésre gondolunk;

A kulturális funkciók esetében pedig:

– a kulturális alkotótevékenységre és előadó tevékenységre valamint

– a kulturális értékek hozzáférhetőségére.

Természetesen ezek a funkciók összefonódnak, egyes időszakokban vagy specifikus körülmények között pedig valamelyik funkció jobban előtérbe helyeződik.

Az amatőr kulturális tevékenység legfontosabb funkciója bizonyára a szabadidő minőségi eltöltése, tehát a társasági élet fejlesztése a kulturális tevékenység során. Ebben az értelemben a kulturális csoportba való bekapcsolódásnak nagy a szocializációs jelentősége, lehetővé teszi a megerősítést azon társadalmi csoportok, illetve egyének számára is, akik mindennapi életükben a munkájuk során, vagy családi környezetükben nem jutnak el a személyes megelégedettségig és nem kapnak elég megerősítést, vagy pedig biológiai vagy egyéb okból perifériára kerültek (fiatalság, idősebb korosztály, fogyatékosság miatt).

A kulturális nevelésnek és képzésnek is megvan a maga szerepe. Mind az aktív mind pedig a passzív kulturális tevékenység megkövetel egy bizonyos tudást, amelyet a műkedvelő kultúremberek vagy a művészetet kedvelők nagy többsége nem szerzett meg az általános alapképzés során. A kulturális egyesületek és társulataik alaptevékenységei között mindig szerepelnek különböző alacsonyabb vagy magasabb szintű képzési, illetve nevelési programok. Az utóbbi időben pedig az informális és kiegészítő-nevelési, valamint képzési programok jelentőssé váltak az emberek széles köre számára, a fiataloktól a felnőttekig.

Ugyanígy fontos szerepet játszik a kulturális alkotótevékenység és előadó tevékenység. Sok kulturális csoport próbálja meg felhasználni nem intézményesített, illetve nem hivatásszerű helyzetét az alkotás és kísérletezés teljes szabadsága javára. Ilyen csoportok jelennek meg elsősorban a színház, a bábszínház vagy a kortárs táncművészet területén; gyakran fiatal, még kezdő szerzők első lépéseiről van szó, akik a kulturális műkedvelés fázisából gyakran eljutnak a hivatásszerűen folytatott kulturális tevékenységig. A klasszikus egyesületi formák keretében (énekkarok, fúvószenekarok, folklórcsoportok) működő élvonalbeli együttesek, társulatok teljesítménye – a kitűnő szakmai vezetőknek köszönhetően és a munkához való hozzáállás jellegzetessége miatt – egyenértékű párhuzamba állíthatók a hivatásszerűen működő társulatokkal illetve intézményekkel.

 

A kulturális értékek hozzáférhetősége szempontjából az amatőr kulturális egyesületek és társulataik fontos tényezők. Az elektronikus médiák korát megelőzően illetve a korlátozott kommunikációs lehetőségek idején (pl. rossz közlekedési infrastruktúra, alacsony személyi standardok vagy a szabad mozgás korlátozása) egy bizonyos környezetben ezek a produkciók jelentették a kulturális kínálatot. Manapság már persze más szinten töltik be szerepüket, elsősorban a kulturális közvetítésben és a nemzetközi cserékben, amivel is hozzájárulnak a kulturális élet sokszínűségéhez, egy bizonyos – általában kulturálisan kevésbé fejlett környezetben – és hozzájárulnak más vidékek és nemzetek kulturális tradícióinak megismeréséhez.

Mindezen funkciók valamiféle szintézise a kulturális sokszínűség, az alkotótevékenység pluralizmusa és a kulturális értékek előtérbe helyezése, úgy egy országon belül, mint a nemzetközi együttműködés során.

Az amatőr kulturális alkotótevékenységre jellemző a formák, zsánerek, esztétikai és etikai hozzáállások széles skálája, továbbá nagyon különböző publikum jellemzi őket, és mindig nagy hangsúlyt fektetnek az etnikai és szociális kisebbségekre és a háttérbe szorult vagy veszélyeztetett társadalmi csoportokra.

 

Ezzel pedig az amatőr kulturális tevékenységek szerepe teljesen megegyezik azzal, ami a 1997-es Amszterdami szerződés nevezetes 151-es cikkelyében szerepel, ami kimondja: hogy az Európai Unió hozzájárul a tagországok kultúrájának felvirágzásához, emellett figyelembe veszi a regionális és nemzeti sokszínűséget és egyúttal ápolja az közös kulturális örökséget. 

Ezért ösztönözni fogja:

– az európai nemzetek kultúrájáról és történelméről szóló ismeretek szélesítését és egymás közötti megismerését,

– az európai jelentőségű kulturális örökség megőrzését

– nem kereskedelmi jellegű kulturális cseréket

– kulturális alkotótevékenységet.

 

A tagországoknak is ösztönözniük kell a harmadik országokkal történő együttműködést kulturális területen, elsősorban az Európa Tanács országaival.

Ebből világosan következik, hogy az EU-nak érdeke a regionális illetve az összeurópai szintű nemzetközi kapcsolatok létrehozása az amatőr területen, habár eddig még nem részesültünk különösebb ösztönzésben.

Valószínűleg az EU azon alapelve miatt is, mely érinti a kulturális területet, ez a szubszidiaritás elve, ami azt jelenti, hogy az alapvető kulturális tevékenységért, alkotásért, a kulturális javak átadásáért és megőrzéséért a tagországok saját maguk felelősek, ehhez az európai törvénykezés csupán segítséget és támogatást nyújt.

Az EU alapjaival és programjaival, mint például a “Kultúra 2000” és az “Európa kulturális fővárosa” elsődlegesen az kulturális téren tevékenykedők közötti együttműködést próbálja ösztönözni Európában, és ezzel hozzájárulni a közös európai kulturális környezet kialakításához. Ebből a célból a program európai dimenziók között közösen finanszírozza azon nemzetközi kulturális-művészeti projekteket, amelyek általában legalább három olyan ország együttműködését jelentik, akik tagjai a programnak.

Ezzel az EU támogatja az újítást, alkotótevékenységet és mobilitást a kultúra területén, a nyitottságot és a művészet és a kultúra transznacionális terjesztését, a kultúrák közötti párbeszédet, valamint az európai népek kultúrájának és történelmének kölcsönös megismerését. Ez esetben a program a kultúrát úgy tekinti, mint a társadalmi integráció és a társadalmi-gazdasági fejlődés fontos tényezőjét.

 

Az EU biztosítja a színvonalas projektek finanszírozását és azon projektek finanszírozását, amelyek tényleges európai hozzáadott értéket képviselnek, ezek azok a projektek, amelyek céljukkal, metodikájukkal és az együttműködés természetével arra törekednek, hogy a helyi, regionális vagy nemzeti érdekeken túllépve elérjék a szinergiák fejlődését európai szinten.

Az “Európa kulturális fővárosa” program pedig megpróbálja népszerűsíteni az európai kultúrák gazdagságát és sokszínűségét és hozzájárulni ahhoz, hogy Európa állampolgárai jobban megismerhessék egymást.

Mindezek mellett a kultúra megjelenik még a többi területtel kapcsolatosan is, mint például az audiovizuális terület, a regionális fejlődés, emberi erőforrások, kutatási és technológiai fejlődés, mezőgazdaság, információs társadalom, környezet, vállalkozás, ami lehetővé teszi a strukturális alapok kimerítését, elsősorban a regionális fejlesztési alap és a szociális alap esetében.

E programok mindegyikére jellemző, hogy tárgyuk nem önmagában a kultúra, mint olyan, hanem mindig egy bizonyos funkciójában – az európai kohézió és az “európai állampolgárság” keletkezése szempontjából nézve – elsősorban szociális funkciót betöltő kultúra gondoskodik a perfériára szorult társadalmi csoportokról, egymás kultúráinak kölcsönös megismeréséről és hasonlókról.

Ezért így még kevésbé érthetővé az, hogy az amatőr kulturális tevékenységek kimaradnak az európai kulturális politikából.

Valószínűleg az következő okok miatt:

1. az amatőr kulturális szervezetek kevéssé hangsúlyozták tevékenységeik szociális szerepét, ezért nemzeti szinten nem eléggé ismertek és elismertek

2. az amatőr kulturális tevékenységeknek nincs megfelelő helyük a nemzeti kulturális politikákban

3. a nemzeti politikában való érvényesülés hiányában nem ismerhetők fel, mint az európai kohézió egyik jelentős tényezője, és ezért nagyon nehezen jutnak be a közösen finanszírozott programokba.

 

Két alapfeladat áll tehát előttünk:

1. ki kell harcolnunk a megfelelő elismerést és helyet a nemzeti kulturális politikákban, ezt mindenkinek meg kell valósítania a saját országában

2. tevékenységeinket össze kell kötni európai szinten, elsősorban a kulturális amatőrizmus szociális funkcióinak szempontjából, ezért Szlovéniában is javasoljuk, hogy erre használják a “szocio-kulturális tevékenység” kifejezést.

 

Európában volt már jónéhány kezdeményezés ezen a területen, mind regionális, mind összeurópai szinten.

2004-ben Utrechtben, a szocio-kulturális tevékenységgel foglalkozó szervezetek képviselőinek konferenciáján elfogadtak egy deklarációt, amely összefoglalja talán az összes törekvésünket az új európai kulturális környezetben. A legfontosabb határozatok között voltak a következők:

1. Az amatőr kulturális tevékenységek a kulturális sokszínűség legfontosabb bástyái, az alkotótevékenység ösztönzői és minden társadalom fejlődésének fontos tényezői.

2. Erejük a demokratikus értékeken és a függetlenségen alapszik.

3. A kulturális élet területén történő együttműködés alapvető emberi jog és ezért mindent meg kell tenni a megvalósulása érdekében. Ez a jog jelenti a kulturális nevelés és képzés folyamataiban történő együttműködést, a megfelelő berendezésekhez és helyiségekhez való hozzájutást és az aktív kulturális tevékenység lehetőségét.

4. Az amatőr szervezetek sikere függ a kulturális munka, tanulás és minőségbeli előrejutás feltételeinek kialakítása során történő együttműködéstől.

5. Az amatőr szervezetek sok tapasztalattal rendelkeznek, kutatási tapasztalatokkal és elméleti tudással is, ezért szükséges elérniük a kulturális politika alakításának szintjét helyi, nemzeti és európai szinten, és az EU-ban elérni azt őt megillető státuszt.

 

A Magyar Művelődési Intézet kezdeményezésére ezért találkoztunk 2004 októberében Budapesten a horvát kulturális tanács a szlovákiai nemzeti kulturális központ, a romániai nemzeti kulturális központ és a Cseh Köztársaság nemzeti információs és kulturális tanácsadó központja, valamint a szlovén kulturális közalapítvány képviselői. Aláírtunk egy közös nyilatkozatot, amelyben vállaltuk, hogy támogatjuk a nemzetközi kulturális együttműködést az Európai Unió céljaival összhangban. Az együttműködés alapvető célkitűzése a nemzeti kultúrák népszerűsítése, a kulturális értékek és a kulturális örökség egymással történő megismertetése, és az egyes országok kulturális alkotótevékenységének megismerése.

Ezért a nyilatkozat aláírói egyetértettünk abban, hogy képviselőink együtt fognak működni a partnerországok kulturális eseményein, közös kulturális programokat fogunk szervezni, és fejleszteni fogjuk a kulturális projekteket a két- vagy többoldalú együttműködések során.

Abban is megegyeztek, hogy minden évben megszervezik azon intézmények vezetőségének és munkatársainak találkozóját, amelyekben tárgyalni fognak a további együttműködésről. Az aláírók mindannyian megegyeztünk abban is, hogy országaink megfelelő szerveinél megpróbáljuk elérni az ezen célok megvalósításához szükséges támogatást.

2005 szeptemberében Szlovéniában, Portorožban volt az aláíró országok konferenciája “A szocio-kulturális tevékenységek szerepe a nemzetközi együttműködésben és a kulturális örökség megőrzésében” címmel, amelyen minden tagország részt vett. Megállapítottuk, hogy az együttes európai fellépés és az európai programokba történő bekapcsolódás illetve “európai kulturális politika” során hangsúlyozni kell munkánk szociális dimenzióit, mégpedig:

Az amatőr kulturális szervezeteknek helyi szinten a helyi kulturális politika szakmai támogatóivá kell válniuk, és különösen kiemelt szerepünk van a gyökereiktől elszakított emberek, kivándoroltak és etnikai kisebbségek bekapcsolódásánál a szűkebb és tágabb értelemben vett közösség kulturális életébe.

Nemzeti szinten túl kell lépnünk az amatőr kultúra hagyományos, vagy “folklór” megközelítésén, és fel kell ismernünk benne azokat a képességeket, amelyekre igényt tartanak az új idők. Ezek a szükségletek a társadalmi kapcsolatok, szociális elszigeteltség, kulturális elidegenedettség problematikájára, továbbá a kulturális sokszínűség megőrzésének, valamint a kulturális párbeszéd helyreállításának problematikájára vonatkoznak.

Európai szinten be kell kapcsolódnunk az új program kialakításába, amely az európai identitásról, európai állampolgárságról, európai tradícióról, röviden az Európai kulturális környezetről szól, és a 2007-2013-as új pénzügyi perspektívával kezd megvalósulni “Állampolgárság Európáért” címmel. E program céljai a következők:

– Lehetőséget teremteni az állampolgároknak az egymás közötti kapcsolatok és szorosabb együttműködés számára,

– A civil társadalom szervezetei közötti együttműködés

– A kultúra területén elért közös európai eredmények érvényesítése.

 

A konferencia végén az alábbi határozatokat hozták:

1. A Budapesti deklarációt aláíró országok hálózatának neve “Európai Kulturális Kooperáció” EkuKo/EcuCo

2. Minden aláíró ország részt fog venni a közös internet oldalak elkészítésénél.

3. Minden aláíró ország együtt fog működni az “Együtt Európában” című nemzetközi amatőr kulturális fesztiválon a Balatonnál

4. Minden aláíró ország együtt fog működni a szakemberek és egyes képzési formák résztvevőinek cseréjében

5. Minden aláíró ország együtt fog működni az európai programok és alapok keretében zajló közös társfinanszírozási projektek előkészítésében.

6. Az amatőr tevékenységet folytató európai szervezetek hálózatával (ENVAA) együttműködve elkészítik az európai szocio-kulturális tevékenységek helyzetéről és szerepéről szóló közös deklarációt és bemutatják az EU és az Európa Tanács szerveinek.

 

Ezen határozatok egy része már a megvalósítás szakaszában van, hiszen a konferenciáról szóló jelentés, a csatlakozott intézmények bemutatása és egyéb újdonságok már megtekinthetők a www.european-culture-coop.net internetes oldalon.

Horvátország és Szlovénia már közzétették a közreműködő országok képviselőinek szóló meghívásaikat különböző rendezvényekre és képzési formákra, melyek az idei évben zajlanak.

Szeretném megemlíteni, hogy a Szlovén kulturális közalapítvány különös figyelmet szentel a nemzetközi együttműködés különböző formáinak, hiszen felismertük, hogy azzal, hogy a legjobb szlovén amatőr csoportok kulturális-művészeti eredményeit szembesítjük más országok hasonló jellegű tevékenységével, egyrészről gondoskodunk a szlovén kultúra népszerűsítéséről, másrészről megismerjük más országok hagyományait és egyidejű alkotótevékenységét.

Ez pedig a kulturális sokszínűség fogalmának lényege, ahogy mi értelmezzük és ahogy rögzítve van az UNESCO 2001-es deklarációjában és a Kulturális kifejezés és sokszínűség védelméről és népszerűsítéséről szóló 2005. évi deklarációban.

Az ilyenfajta rendezvények közül nálunk a legjelentősebbek a kórusok versenye Mariborban, a fúvószenekarok versenye, a Folkart nemzetközi folklórfesztivál, számos külföldi előadó részt vesz szemináriumainkon, műhelyeinkben, tanfolyamainkon és nyári iskoláinkban.

Az utóbbi időkben közreműködünk az európai alapok által támogatott szocio-kulturális programokon is, mint például a Sokrates. Ezen együttműködés keretében nemrég zártuk le a TWISFER projektet (theater work in social fields) Ausztria, és magyarországi, olaszországi, nagy-britanniai és cseh köztársaságbeli intézmények együttműködésével. A projekt keretében gyakorlatban és elméletben, előadások során és műhelyekben valamint kulturális fellépések során vizsgáltuk a művészet, a képzés és a szociális ügyek határterületeit.

Európai szinten is tapasztalható valamiféle előremozdulás, hiszen 2005 novemberében Cardiffban “értékelj-csatlakozz-kötődj” címmel megrendezésre került egy nemzetközi konferencia az amatőr és önkéntes tevékenységekről, amelyet a brit Volutary Arts Network (amatőr kulturális hálózat) és a wales-i Voluntary Arts (Wales) szervezett.

A nemzetközi konferencia eredményezte az amatőr kulturális tevékenységek európai hálózata létrehozásának ötletét.

Az eseményről a www.voluntaryarts.org/europe/conference oldalon található több információ.

 

A zárórendelkezések közül a legfontosabbak talán, hogy a jelenlevők törekednek a következőkre:

– az európai amatőr kulturális mozgalmak felismerhetősége

– az amatőr kulturális szervezetek hatása az “európai kulturális politika” alakítására és

– ilyenfajta szervezetekkel való együttműködés nemzeti szinten, s ezzel megkönnyítve a kulturális csoportok közötti kapcsolatot.

 

Meggyőződésem, hogy az olyan regionális kapcsolatok, mint a EcuCo az egymás közötti együttműködés és az európai hálózatba való bekapcsolódás során már a közeljövőben, tehát a 2007-2013-as új pénzügyi perspektívában elérik azt őket megillető státuszt, és az ezzel járó megfelelő támogatást, nemcsak deklarációs szinten, hanem pénzügyi szinten is. Természetesen munkánkkal, közös projektekkel és programokkal kell bizonyítanunk, hogy figyelemre méltó partnerek vagyunk az európai kulturális közegben.