A Holmi internetes változata | 2005. július
Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...
Kovács Mikó Edina
AUGUSZTUS, ÉJSZAKA
Sok szó koptatta lila indigó
– ennyi a nyári ég, a tó, a part.
Lámpafüzért és csillagsort ütöttek
a betűk apró kalapácsai;
amíg leírtak minden részeg tücsköt,
gömbhéjjá zárult horizontokat,
átlangyosodott tenyereket és
az álmos borzongást hajnal felé;
hársat, akácot, rózsát, gesztenyét,
a távolról szűrődő dallamot,
s vele ismerős mozdonyfüttyöket –
hiszen a történet végén mindenki
hazautazik... Ami itt marad:
sok szó koptatta lila indigó.
OKTÓBER
Ez a kortalan, ernyedt napsütés,
az ökörnyálként tapadó meleg,
a zsongó naplemente-nyárutó –
bárcsak sokáig itt maradna még.
Ez volt tegnap. De reggelre a varjak
megérkeztek. S hozták a hajnali
csípős ködöt. A parkban trafikáltak,
vizslatták a füvet. Úgy álltak ott,
mint az otthoni klinika előtt
a kórboncnokoknak csúfolt szobor.
Azt gondoltam, várhattak volna még –
most végleges a tél. És nincs idő
eltenni szabad, nyári önmagunkat,
mint édes, gömbölyű befőtteket.
