Falcsik Mari
LILA DOLGOK
mi volt lila
varázshatalmú ametisztkövem
a legszebb ezüstgyűrűmben
amiért egy Mahábharátát adtam
három garbóm egy csizmám egy kabátom
egy vad ragacsos kátrányszagú rúzs
minősíthetetlen lengyel áru
amivel hullaszínt kentem a számra
félvak presszóneon a Rózsadomb aljában
zsadom dadogta megcsonkult nevét
mint kicsivel arrébb a moziportál
hogy ott az ÍTÁS című film megy
a NAGY mögött kipukkant égők
nem volt aki betekerjen újat
papírtrombita szétázott rojtjai
parki medencébe befagyott szemét
holdfény a meztelen merengő bronznőn
a sál amit a nő nyakába raktunk
kedvesem kesztyűtlen kezén az ujjak
azon a ká hideg hajnali órán
s maga a ká hideg hajnali óra
a jéghordalékos Duna fölött
kezdőfénye egy hideg évtizednek
ritkán felszikrázó kocsilámpafények
a hó nélküli fagyfoltos körúton
hónunk alatt a pispeklila könyv
új módszertanunk a levegővételhez
alcímében magát kisssnek nevezve
pedig egyedül ez: épp ellenkezőleg
NAGYON GAZDAG ÓRÁK
libbenő pillanat a szépség
kitépett naptárlapokon
készülő hajnal konyhaablak
derengő kék az ablakon
bársony kis árnyékok a szépség
két éhes meztelen alak
bőrén a lusta babra reggel
hajnali pihés aranyak
konyhai csupasz fény a szépség
tojás héjában csillanó
nedv – a felhabzó fehérség
ahogy köpi a forraló
illanó gőzfelhő a szépség
konyhai csupasz fény alatt
hajnali boldog farkaséhség
tucatnyi fényes pillanat