A Holmi internetes változata | 2005. április
Mihent az Írók nyomtatásba egy egész nemzet elöt el kezdenek egymással vetélkedni, azonnal meg indul a szép elmélkedés...
Miklya Zsolt
A DALLAM NEM
In memoriam J. A.
Ars poetic, ád
Még nem avult el ars poeticád,
csak bonyolultabbá tevé világunk,
s míg belebonyolódottan világlunk,
vagy pislogunk csak, mint ki látni vágy,
de nem lelé a kellő optikát
a mindenséghez, mi azért barátunk
marad, s olykor megveregeti vállunk,
ha nem is vagyunk elég obligát,
kit két szülője laissez faire nevelget,
s magára hagyva tudja már a gyermek,
szabad csak úgy lehet, ha nem kötöz
magára holmi fölösleges terhet,
mely új meg új bukásra ösztönöz,
hát szertelen marad, és rögtönöz.
Tudom, nem is
Nem is tudom, ha meglelém hiányod,
magamra ismerék e percben én,
tudom, nem is vagyok, nem is levém,
csak az leszek, mit belőled találok.
Te kérdezéd, miért a nincs, ha van,
és válaszul a valót megidézted,
s hogy elpergett homokként, mind, a részlet,
egésszé váltál volna boldogan.
De tudtad, boldog az lehet csak itt,
ki ráadásul részesül a jóból,
mint nem való az érte nem valóból,
és nem tudtad, találsz-e valakit,
ki ráadásul úgy tesz, mintha volnál,
veled hallgat, veled beszél, ha szólnál.
