Korunk legnagyobb problémáit boncolgatja ez a könyv, melynek címe is sokat sejtet: Magyarország felszámolása. A szerző nem csak belföldi gazdasági és társadalmi nehézségeinket részletezi, hanem kitekint külföldre is. Ugyanis többről van szó a rengetegszer emlegetett, megszámlálhatatlan ökonomikus baj forrásaként számon tartott gazdasági válságnál. Emellett a világ valamennyi országában az erkölcsi, a morális és a spirituális válság is egyre csak gyűrűzik az ellehetetlenülés felé. A recesszió nem kímél senkit és semmit. Hatást gyakorol a roncstársadalomtól a kis- és középvállalkozásokon át egészen a fejlett Nyugat államainak rendszeréig minden egyes komolyabb szegmensre. A kötet kiválóan rámutat arra, hogy mennyire buta, könnyedén befolyásolható a ma embere. Persze ezen negatív tulajdonságok felvétele nem kizárólag a mi hibánk. Sőt, sokkal inkább a hatalmon lévőké, a felső vezetésé. ők azok, akik félrevezetik az általuk csak fogyasztóként aposztrofált egyént, és ezt saját meggazdagodásuk érdekében viszik véghez. Az alábbi, bővebben kifejtett példák jól érzékeltetik: sokan álomvilágban élünk. Több millió elvakult ábrándkergető vágyakozik az Amerikai Egyesült Államok eszméi, szenzációs lehetőségei iránt, vagy éppen utánozza az egyébként külsőségeiben nagyrészt gagyi nyugati világ normáit. Mindez főleg a mi térségünkben, Közép- Kelet-Európában figyelhető meg leginkább. Csak egy fontos entitás kerüli el a figyelmüket, nevezetesen az, ahogy ez a nagyra csodált gazdasági és manipuláló erő kifosztja, eladósítja és lerombolja a társadalmat. Pusztít közvetlen környezetében, Észak-Amerikában, illetve a teljes földkerekségen, hiszen olyan óriási hatalmi tényező, amely nemzetközi kapcsolatai révén bárkivel kiszúrhat.

A szerzőt, Bogár Lászlót több irányból is érte már olyan kritika, amely szerint elfogult a Magyar Polgári Szövetséggel szemben, miután rendre jobboldali médiumok meghívottjaként, külsőseként közli aktuális véleményét, leginkább elmarasztalva a szocialista, szociáldemokrata tábort. Nos, ezzel szemben éppen ő az a személy, aki sűrűn hangot ad annak a meglátásának, hogy napjainkban már nincsen bal- és jobboldal. Sem itthon, sem Európában, sem a nagyvilágban. Megszűntek a határ-, illetve törésvonalak, átmenet van az ideológiai elképzelések, mozgalmak között. Sajnos Magyarországon mégis a megosztottság, a kettészakadt társadalom képe körvonalazódik már jó ideje. Ma már jobboldali rendezvényről, baloldali televíziós társaságról, jobboldali futballcsapatról vagy „ballibes” állami díjátadóról szól a fáma. Nyilván ezek a szemléletmódbeli megközelítések nem a rendszerváltás óta eltelt húsz évben bontakoztak ki, mert az azt megelőző évtizedekben is hasonlóan, de jóval mérsékeltebben érvényesültek. Igen nagy az esély arra, hogy pusztán csak a nagy politikai pártok álharcainak korát éljük. A nyilvánosság előtt zajlik az adok-kapok, míg a háttérben korrupt módon alkut köt egyik fél a másikkal, csak hogy a saját érdekeiket szem előtt tartva kisemmizzék a köz emberét. Ezért nem létezik bal- és jobboldal. Illetve van még egy nem elhanyagolható ok. Ami nem más, mint a pártok ideológiai zavara. A ’90- es évek végétől a Fidesz ugyanúgy képvisel szocialista, kapitalista nézeteket, mint az MSZP, míg utóbbi egyre több, a jobboldali irányzatnak megfelelő programot fogalmaz meg, no persze nem csak azt. Ezzel még különösebb probléma nem is lenne, de ennek a hatalmas hatalomvágyért folytatott küzdelemnek, káosznak a társadalom látja a kárát, aminek folyamatos lezüllés, elszegényedés a következménye.

A szerző tehát abszolút középen foglal helyet, ugyanezt a magatartásmódot javasolja az olvasónak is. Bogár László ugyanúgy bírálja a jelenleg kormányon lévőket, mint az ellenzéket. Könyvében a konszenzus, a nagykoalíció lehetőségét vázolja fel, egyetlen kivezető útként a világosságra. Itt már lehet kételkedni. Állításai túlzottan naivak, éppen annyira, mint a korábban említett USA-ról alkotott kép, amire viszont épp a szerző utal hiú ábrándok netovábbjaként. Itt tetten érhető az író ellentmondások közti ingadozása. Ténylegesen felvállalt egyezségre – bármennyire is ez lehetne a megoldás kulcsa – nincs esély. Ahhoz teljesen új rendszer és vérfrissítés szükségeltetik a politikai elitben. Új erőként nem a radikális Jobbikra kell gondolni, hiszen ők bár azt a látszatot keltik, hogy a korrekt, az ország jobb sorsáért tenni akaró eszmei irányzat mentén akarnak jövőre az Országgyűlésbe jutni, mégsem tesznek mást, mint feszültségeket keltenek, utcai harcokat provokálnak. A szerzővel vitatkozva tehát most inkább az a kérdés, hogy oktatási rendszerünk ki tud-e egyáltalán termelni hiteles politikusokat a jövő Magyarországának.

Bogár László részletes leírást közöl a 21. század legnagyobb gondjairól, a kiváltó okokról, alternatívákat vázol fel a válság kezelésére, amik nem feltétlenül egyenlők a jelenlegi kormánynak a visszaesést megakadályozó intézkedéseivel. A külföldi gazdaságot is aprólékosan szemügyre veszi, ezért sem a leghelytállóbb kötetének címadása: Magyarország felszámolása. Mintha ezzel a kishitű elnevezéssel a saját könyvét becsülné alá vagy tartaná kevesebbre. Globális problémaköröket ír körül, amelyek természetesen nem kizárólagosan Magyarországra koncentrálódnak. A könyv a Gyáva népnek nincs hazája – És mégis élünk című sorozat ötödik kötete. Szerepel benne a szerzővel készített interjú, valamint jegyzetek, a Magyar Nemzetben és a Magyar Hírlapban megjelent értekezések, egyetemi előadások írásos anyaga is. Ebben a kötetsorozatban jelent meg azóta az Idegrendszerváltás című műve is, amely a most tárgyalt könyvre épülő, azzal szoros kapcsolatban lévő újabb opus.

A könyvben először kisebb hangsúlyt kap Magyarország helyzetértékelése. Az író ebben a részben úgy fogalmazza meg saját nemzetstratégiáját, mintha nem volnának ennek korlátjai. Ezzel kezdetben felhívja a figyelmet az értelmezési keretekre, a válság terére. Kisegítő elemeket, programokat fejt ki, és csak később tér rá arra, hogy mennyi a valós esélye a projekt megvalósulásának. Bogár László a sorok között a rendszerváltás szót rendre idézőjelek közé teszi, mert szerinte ez a folyamat korántsem ment végbe, vagy nem úgy ment végbe, mint ahogy kellett volna. Szerinte hazánkban (és a világban sok helyütt) nem honosodott meg a demokrácia. Történelmünk első nagyobb sokkja a török megszállás volt. Az oszmánok százötven éves uralma óta pedig sohasem érezhettük azt, milyen szabadnak, függetlennek lenni. Még ma sem, legalábbis az író szerint. A törököt sorjában követte a Habsburgok, a Harmadik Birodalom és a szovjet rendszer. Bogár László szerint ma is a diktatúra korát éljük. Véleménye szerint 1989-től a szuverenitásunkat legfeljebb csak procedurálisan nyertük el, mert napjainkban egy szimbolikus térben felépült birodalom sanyargathat bennünket kénye-kedve szerint. A nyugati globalitás hatalmi rendszeréről van szó. Ennek a struktúrának a részei a kényszerítő hatalmi, a fegyelmező hatalmi és a véleményhatalmi szimbolikus erőszak. Nevezetesen a multinacionális vállalatok, a Világbank, a hitelminősítők, a média és a mostanában aktuálisan rendszeres résztvevő, az IMF. ők a hatalomgyakorlók. A magyar politikusok is úgy táncolnak, ahogy ők fütyülnek, mindeközben pedig szétroncsolják a társadalmat. A fenti hatalmak a magyar gazdaságban megtermelődő profitok 90%-át nyerik el, míg a növekedési ütem 23%. Összehasonlításképpen Magyarországon az elmúlt húsz évben mindössze 0,7%-ot nőtt a reálbérek értéke. Ezek a multik szívják a vérünket, mi pedig asszisztálunk hozzá, sőt egyre többet fogyasztunk. A szerző élesen kritizálja Antall Józsefet is, pedig korábban maga is tagja volt az MDF-nek. Nem értett egyet azzal, amikor az egykori miniszterelnök új, szabadabb eszméket ígérve mégis azt a politikát folytatta, amit 1982 és 1988 között az előző rendszer belső ellenzéke már megalapozott. Úgy gondolja, cinikus, lefizethető jogászok, közgazdászok, reform-médiamágusok kerültek a hatalmi pozícióba, akik serényen szolgálták ki a multinacionális cégek és más nyugati szervezetek igényeit. Ez a megállapítása teljesen igaz, a gond inkább a gondolati megközelítéssel van, hasonló figyelhető meg a szerző eszmefuttatásaiban, mint a nagyobbik ellenzéki pártnál. Vagyis főleg kritizál, de kevésbé tud felvázolni más, jobb alternatívát. Bogár László több problémát is jól magyaráz el, bizonyos esetekben megmutatja, mi a kiút, de nem ismertet a rendszerváltásnál hatékonyabb változatot. Ami az azóta eltelt húsz esztendőben történt itthon, azzal a mai politikusoknak kell, pontosabban kellene elszámolniuk.

A könyv nemzetközi kitekintésének legszemléletesebb példája az USA. Az Egyesült Államok százmilliós nagyságrendű középosztálya olyan illúzióra épít, amely szerint az ő teljesítményéből logikusan következik, hogy 300 négyzetméteres lakást és családonként három autót tulajdonolhat. Háromszor olyan magas szinten fogyaszt, mint amilyen a valóságos helyzetéből adódna. A nagy pénzintézetek mindeközben alacsony kamatlábakkal autóra, lakásra, bútorra adnak százszázalékos hitelt minimális garanciák mellett, tovább erősítve az eladósodás lehetőségét. Az USA roncstársadalma húszmillió főből áll. Ebben a rétegben a férfiak születéskor várható élettartama nem egészen 47 év. A szakadék pedig egyre csak nő a szegények és a szuperelit között. Bármilyen meglepő, bizonyos nagyobb cégek még jól is jártak a gazdasági világválsággal, hiszen ügyes pénzügyi politikával másokat, a konkurenciát megsemmisítve lefölözték a maguk hasznát. Ilyen szomorú tények közepette a politikus az utolsó, akiben megbízhat az ember. Nem véletlen a kezdetben világszerte kedvelt Barack Obama népszerűségi indexének gyors visszaesése sem, ő ugyanúgy részt vesz a nép kizsákmányolásában, mint a többiek.

A szerző azért sem mondható egyértelműen Fidesz-szimpatizánsnak, mert elutasítja a fejetlen adócsökkentési terveket. Az más kérdés, hogy valóban ezt tennék-e, ha 2010-ben átvennék a kormányzást. Alacsony adók mellett is lehet egy ország koldusszegény, mint jó néhány afrikai állam esetében, illetve nagyon magas adók tükrében is tartozhatnak a nemzetek a gazdagabbak közé, mint a skandinávok. A legfontosabb Magyarországon is a közérhetőbb, emberbarátibb politikai kommunikáció meghonosítása lenne. Ha ugyanis az adófizetőknek is nyilvánvaló lenne, hogy egyszerű tranzakció résztvevői, amelynek során nem elvesztik jövedelmük egy részét, hanem szolgáltatáscsomagot kapnak érte pénzért, akkor ennek az adónak nincs alacsony vagy magas szintje.

A könyvben szereplő nemzetstratégia legsarkalatosabb pontja a spirituális talapzat megromlása. Jelen esetben a lelki folyamatokra, az identitásra kell gondolni. Ebben az értelmezésben pedig igaza van a szerzőnek, itt tényleg nagy bakot lőtt a rendszerváltás. Ennek tekintetében a magyarok hiába érzik, látják, tapasztalják, rossz irányba vezet az az út, amin járnak, képtelenek nekikezdeni a felemelkedésnek, az újjászületésnek. A politikai elit lemásolja a Nyugat fosztogató, társadalmat romboló rendszereit, ahelyett, hogy szelektálna a jobb eshetőségek között. Ehhez hozzájárul még azon történelmi traumák sora is (Trianon, holokauszt, 1956), amelyeket lélektanilag a mai napig nem tudunk feldolgozni. A magyar közösség küldetéstudata, önazonossága, nemzetegysége eltűnt a süllyesztőbe.

Létfontosságú témákat jár körül ez a tanulmánykötet, amelyben bár több ellentmondás is szerepel, a célja nemes: keresi Magyarország számára a lejtőről való felfelé vezető utat.

(Bogár László: Magyarország felszámolása. Kairosz Kiadó, Budapest, 2008, 228 p.)