A világ megváltozott az elmúlt 3 hónapban. A pénzügyi válság átcsapott gazdasági válságba, a részvények jelentős része 50%-ot veszített értékéből. Nemcsak a bizalom veszett el egyes bankok iránt (melyik banknál, milyen instrumentumba fektetem be megtakarított pénzemet), hanem a bankok bizalma is megrendült az ügyfelekben (szűkülő forrásokkal melyik vállalkozást finanszírozzák a legalacsonyabb kockázat mellett).

A nemzeti és regionális központi bankok feladata is megváltozóban van, már nem az infláció, hanem a deflációs hatások ellen küzdenek.

Az állami segélyprogramok és gazdaságélénkítő intézkedések árát minden állampolgár globálisan fizeti meg az elkövetkezendő években adóemelések és költségvetési megszorítások formájában.

Az utóbbi másfél évben a kőolaj ára megduplázódott, majd a harmadára esett vissza. Közép- és Kelet-Európát az orosz–ukrán árvita miatt leállt gázszállítások, a csökkentett kapacitással működő termelőüzemek, termeléskiesések sújtják, mindehhez a rendkívüli hideg és fagy is megérkezett.

A gazdasági válság kísérőjelenségeként tapasztalható keresletcsökkenés miatt a globális, ennek következtében pedig a hazai vállalkozások sem látják előre a gazdasági folyamatokat, üzleti, pénzügyi tervezésük többféle variációt tartalmaz (ismerek olyan multinacionális céget, amely már 8. variációban tervez 2009-re a premisszák változása miatt!).

Több olyan nemzetközileg ismert közgazdásztól lehet hallani, hogy ő előre látta, megjósolta, mi vár ránk. Az a baj, hogy egyikük sem volt döntéshelyzetben, nem befolyásolhatta az elkerülhetetlent. Váratlanul szakadt az egész világra a nem kellően ellenőrzött amerikai banki hitelezési politika válsága és annak következménye.

A pénzügyi válság leglátványosabb szakaszán (amerikai befektetési bankok és biztosítók csődje és ennek európai hatása) szakértőink szerint túl vagyunk, azonban az elkövetkezendő időszakban tovább fog romlani a bankok hitel- és eszközportfóliója (lakáshitel, autóhitel, fogyasztási hitel, hitelkártyához kapcsolódó konstrukciók, romló vállalati beruházási és forgóeszköz-finanszírozási hitelek). Az általános forrásszűke hosszú távon is befolyásolja a bankok jövedelmezőségét, illetve növekvő kamatfelár formájában szétterül a gazdaság szereplőire. A gazdasági válság miatt minden ország kormányára, az államra fokozott felelősség, válságmenedzselés és keresletélénkítő intézkedéssorozat hárul. Azok a kormányok képesek ezzel a feladattal sikeresen megbirkózni, amelyek széles társadalmi támogatottsággal, meghatározó parlamenti többséggel, megfelelő államigazgatási tudással, végrehajtó-képességgel rendelkeznek.

Magyarország lehetőségei az adósságcsapda, a konvergenciaprogram és az IMF-hitelszerződésben vállalt kötelezettségek által meghatározottak és korlátozott mozgásteret engednek, de sajnos ez az 1970-es évek óta így van, csak akkor a kereteket másképpen hívtuk. A világban tapasztalt financiális válság Magyarországon is reálgazdasági recesszióba csapott át. Ezt a tényt hónapos késéssel már a magyar kormány is felismerte.

A gazdálkodó szervezetek konjunktúramutatója 20%-kal csökkent a tavalyi év 3. negyedévéhez képest. Mindez a külföldi és belföldi piacok pangásával, a termelés lassulásával, a hitelkamatok drágulásával és a munkalehetőségek szűkülésével magyarázható. A GFK Hungária és a Budapesti Corvinus Egyetem közös fogyasztói bizalmi indexe 15%-kal esett az elmúlt negyedévben. A magyar export tavalyi 15%-os növekedése mellett a magyar gazdaságnak 1%-os növekedést sikerült elérnie. Mostanra a kivitel csak novemberben 12,2%-ot zuhant, és a következő fél évben is kétszámjegyű csökkenés prognosztizálható. A mérséklődő importnak három oka van: a zuhanó exporthoz köthető importigény, a beruházások mérséklődése és a háztartások fogyasztásának visszafogása.

Az elmúlt negyedévben 3400 cég ellen indult felszámolási eljárás, ráadásul a dominóelv-effektus még el sem kezdődött, a bebukó vállalkozások a partnereiket is magukkal ránthatják. Ez a veszély elsősorban a közép- és kisvállalkozásokat sújtja, mivel csekély tőkeerejük nem bírja ki néhány fontosabb vevőjük tartozásának leírását. Nehezen találni mértékadó szakértőt, aki meg tudná mondani, hogyan alakul az euró/forint árfolyam. Hogyan tervezzen az a vállalatvezető, aki importalapanyagból exportál vagy csak magyar alapanyagból exportál árut vagy szolgáltatást, vagy teljes egészében importál? Az euró/forint árfolyam 250 és 300 között is mozoghat. Ez a különbség 20%, annyi, amennyi egy gazdaságos termelésben megképződő profit, illetve egy átlagos commodity kereskedelmi haszon négyszerese!

Euróbevezetés

Szlovákia 2005 novemberében belépett az ERM II-be, azaz az euró „előszobájába”, és 2009. január 1-jétől bevezette az eurót. Magyarország annak ellenére késlekedett az euróra való felkészüléssel, hogy a magyar kicsi és nyitott gazdaság, amely erősen integrálódott az EU-ba, a magyar termékek exportjának 80%-a az Unióba irányul, és nagy az onnan származó import aránya is. Ezzel bizonyos értelemben feladta szuverenitását is, hiszen a külkereskedelem túlsúlyából eredő árfolyamkockázatot viselnie kell. Sokkal egyszerűbb lenne csökkenteni ezt a rizikót, vagyis mielőbb belépni a közös európai pénzrendszerbe. Az MNB elemzői kiszámolták (Figyelő, január 7.) még 2003-ban, hogy az euróövezeti tagság – hosszabb távon, 20 év átlagában – 0,6–0,9 százalékponttal emelheti a GDP növekedési ütemét. Az elérhető nyereség a következő területeken mutatkozhat leginkább: lejjebb mennek a tranzakciós költségek, bővül a külkereskedelem, mérséklődik a reálkamat szintje, csökken a folyó fizetési mérleg felborulásának a veszélye. Ha egy ország saját valutát tart fenn, annak költségei vannak, ilyen például az átváltási költség, amelyet a bankok számolnak fel, ha az eurót forintra, illetve a forintot euróra váltjuk. További költség a külkereskedelemben részt vevő cégeknek az is, hogy a devizaügyletek árfolyamkockázatát kezelniük, adminisztrálniuk kell, ehhez pótlólagos munkaerő kell. Az MNB becslései szerint a tranzakciós költségek megszűntével a magyar GDP 0,2–0,3%-kal emelkedhetne. Ennél nagyobb 0,5–0,7 százalékpontos GDP-növelő hatása lenne az eurónak annak köszönhetően, hogy megszűnne az árfolyamkockázat a külkereskedelemben. A közös európai fizetőeszköz bevezetésével csökkenne a reálkamatszint is. Jelenleg a magyar kamatszint kockázati prémiumot tartalmaz. Egy külföldi befektető mérlegeli az ország gazdasági helyzetét, lényegében azt, hogy a forint kamatszintje megfelelő kompenzációt tartalmaz-e számára. Ha euró a hivatalos fizetőeszköz, eltűnik a kockázati prémium. Az alacsonyabb kamatszint, amely versenyképes a regionális konkurensekkel, kedvezővé válik a beruházások számára.

Néhány példa a kamatkülönbségeket illetően, amelyek miatt már alaphelyzetben versenyhátrányban vannak a magyar vállalkozók:

Jogos a felvetés, ilyen finanszírozási, beruházás költségű, árfolyamkockázatú gazdasági környezetben hogyan adjunk versenyképes ajánlatot árukra, szolgáltatásokra? Mennyi esélyünk marad a nyerésre? Az euró bevezetését illetően a gazdasági szereplők között konszenzus van, azonban az odavezető út még távolinak és kacskaringósnak tűnik, különösen, ha egyes politikusok foglalnak állást ezzel kapcsolatban.

Árfolyamkockázatok

Nézzük meg részletesebben, milyen árfolyamkockázatot is vállalunk egy külkereskedelmi ügylet kapcsán? A szállító számlájának esedékessége és a vevő számlájának esedékessége között fenyeget bennünket a pénzügyi árfolyamkockázat. A szállító áruszállításának teljesítési időpontja és a vevő áruátvételének teljesítési időpontja között pedig a számviteli árfolyamkockázatot futjuk. Az utóbbi időben gyakran fordul elő, hogy belföldi partnerünk (multinacionális cég vagy olyan vállalkozás, amelynek exportjából devizabevétele van) devizában fizet vagy devizaalapú árképzést alkalmaz, ezt olyannak kell tekintenünk, mintha exportálnánk. Ha nem tudjuk a kockázatot deviza terminügylettel fedezni, akkor törekednünk kell természetes deviza hedge-re.

Az elmúlt évben 230 és 275 Ft közötti euróárfolyam-differencia kockázata fenyegetett bennünket, amely 20%-os kitettséget jelentett. Ez is kiemelkedő magyar versenyhátrány a régióban. Bulgáriában például a leva árfolyamát 1:2 arányban fixálták az euróhoz, így árfolyamkockázata az ottani vállalkozóknak nincsen.

Fizetési fegyelem

Különbséget kell tennünk a szerződéseinkben szereplő vevőfizetési határidő és a tényleges fizetés időpontja között. A COFACE Hungary hitelminősítő és hitelbiztosító tájékoztatása szerint Magyarországon az átlagos, esedékes határidőn túli fizetési késedelem 80 nap. Ez azt jelenti, hogy 12%-os éves kamatot feltételezve 2,6%-kal a szállítók finanszírozzák a vevőket, amit nem feltétlenül kalkuláltak bele az árajánlatukba. A késedelmes fizetés miatti késedelmi kamatot pedig válságos időben nem egyszerű feladat behajtani, érvényesíteni. Talán megoldást jelent majd a most megjelent közjegyzői eljárás lehetősége.

Közismert a hipermarketek visszaélése erőfölényükkel, szerződéses fizetési kötelezettségeiket szándékosan késéssel teljesítik, ezáltal a beszállítói kör finanszírozza áttételesen beruházásaikat, üzletfejlesztéseiket. A kkv-k lobbiereje gyenge, a versenyhivatal pedig nem kellő hatékonysággal lép fel a jelenség ellen.

Jogsérelem

Érdemes-e ma késedelmes fizetés, késedelmi kamat miatt pert indítani? A várható bírósági átfutási idő és az ügyvédi költségek miatt érdemes inkább a vevővel kompromisszumos megoldást kötni. Akinek külföldi partnere fizet késedelemmel, és külföldön próbál késedelmi kamatot érvényesíteni, annak esélye és értelme gazdaságossági megfontolásokból minimális.

Jövedelmek megadóztatása

Az adó- és járulékterhek megállapításában Magyarország Európa vezető országai közé tartozik, ez azonban a törvénytisztelő magyar vállalkozások újabb komoly versenyhátránya régiós társaihoz képest ott, ahol az élőmunka- ráfordítás aránya jelentős.

Okos protekcionizmus – patrióta gazdaságpolitika – versenysemlegesség Evidens érdekünk, hogy olyan multinacionális cégek, mint az Audi, Suzuki, Siemens, Tesco, Auchan, Bombardier, Denso, Nokia, Raiffeisen, Unicredit stb. jelen legyenek Magyarországon, itt ruháznak be, új szemléletet hoznak, nemzetközi vérkeringésbe kapcsolnak be. Ha a hozam, profit egy magyar tulajdonú vállalkozásé, sokkal nagyobb eséllyel költik azt el a tulajdonosok itthon (fogyasztásként, beruházásként). Ebből jut mindenkinek itthon, még az államnak is. Jó lenne, ha a civil szervezetek, kamarák, pártok, kormány felismernék és támogatnák a magyar tulajdonú cégek beszállítási lehetőségeit a multik részére, netán százalékos mértékben előírnák és mindezt számon is kérnék az adókedvezmények fejében. Milyen jó lenne, ha egy multinacionális cég fiatal beszerzője dicsekedne azzal, hogy egy magyar céget sikerült a beszállítói körbe bevonnia, helyettesítve ezzel egy külföldi beszállítót. Sokszor az is segítene, ha esélyegyenlőséget kapnának a magyar gyártók (netán központi bevásárlás esetén is). Ha az 50 km-ről beszerzett áru ugyanannyiba kerül, mint az 500 km-re gyártott, az előbbi magyar munkaerőt tart el. Ha a magyar beszállító is megkapná azokat az ötleteket, mitől sikeres a külföldi beszállító, ha a döntéshozó nem a bombabiztos utat választja azzal, hogy már eleve csak a multik által teljesíthető paramétereket ír elő. Lehet, hogy munka- és kockázattöbbletet okoz magának, de a magyar gazdaságot erősíti. Számos informatikai közbeszerzést nyernek el multinacionális cégek, de alvállalkozóik magyarok. Az informális segítség nem protekcionizmus, a hazai vállalkozások EU-konform támogatása a patrióta gazdaságpolitika lényege. (Részleges hivatkozás Lakatos Péter népszabadságbeli cikkéből.)

Ha a fenti kihíváshalmaz még nem vette el a magyar tulajdonú vállalatvezető kedvét attól, hogy 2009-ben is vezető maradjon, elhitesse magával, hogy minden hátrányos körülmény ellenére vállalkozzon, itthon maradjon Magyarországon és honfitársainak munkahelyet teremtsen, akkor képes lesz arra, hogy a megfelelő válaszokat megtalálja. Megérti azt is, miért keresettek a magyar vezetők külföldön is, hiszen, aki Magyarországon ennyi változás és versenyhátrány ellenére sikeres vállalkozást vezet, azt külföldön az idegen nyelv finomságait kivéve nagy meglepetés már nem érheti.

A tisztelt Olvasóval néhány gyakorlati tanácsot osztok meg a teljesség igénye nélkül, azt remélve, hogy a gyakorló vezetők néhányat hasznosítani tudnak a javaslatok közül: