A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság a magyar nemzeti vállalatok fejlődési kilátásainak szentelt vitaestjén – 2008. február 18-án – Dr. Béres József, Miklóssy Ferenc, Dr. Tolnay Lajos cégtulajdonos, valamint Dr. Matolcsy György országgyűlési képviselő tartott bevezető előadást a magyar tulajdonú vállalatok helyzetéről, a fejlődés feltételeiről. Hazánkban a rendszerváltozást követően a magyar tulajdonú vállalatok nagy hátránnyal indultak a piaci versenyben. Kezdetben a kormányzati politika a hazai polgárosodást és tulajdonszerzést támogatta. Később a gazdaságpolitika a külföldi nagyvállalatok és befektetők irányába fordult, és mára már a magyar gazdaságban erőteljes választóvonal alakult ki a többségi külföldi tulajdonban álló (gyakran multinacionális hátterű, nagy tőkeerejű, s a foglalkoztatás csaknem felét adó) cégek és a tőkehiány ellenére (a munkahelyek nagyobb felét adó) hazai tulajdonú vállalatok között.

A magyar tulajdonú cégek különösen a megszorító gazdaságpolitika idején érzik a tőkehiány káros következményeit. Ez visszahat a foglalkoztatási viszonyok romlására, a magyar, illetve a nemzeti gazdaság teljesítménycsökkenésére. A hazai vállalatok állapotromlásának is komoly szerepe van a gazdasági növekedés mostani elakadásában.

A magyar tulajdonú vállalatok életét nehezítő fontos gazdaságpolitikai tényező az állami és az önkormányzati megrendelésekhez való hozzáférés gondja is. A fejlett országok feltűnés nélkül gyakorolt gazdasági patriotizmusától eltérően a hazai tulajdonú cégek köre nem kap támogatást a magyar közszektortól. Emellett a versenytársakéhoz képest gyakorta drágább energia, a kiszámíthatatlan törvények és a korrupció, valamint a gyenge külpiaci állami képviselet húzza vissza leginkább a magyar vállalatokat.

A tőkehiány és a hibás gazdaságpolitika mellett belső strukturális bajok is hátráltatják a hazai vállalatok fejlődését. Ezek között a leglényegesebb a K+F tevékenység elhanyagolása, a gyenge innovációs képesség, a szakképzett munkaerő egyre súlyosabb hiánya, az idegennyelv-tudás és a külföldi piacismeret hiánya. Rossz a hazai gazdasági szereplők együttműködési képessége is.

A Társaság felhívja a figyelmet arra, hogy a felsorolt és a gazdasági szereplők által világosan felismert hátrányok leküzdésében fontos szerepe lenne a patrióta szellemű, fejlődést ösztönző gazdaságpolitikának. Ennek főbb eszközei: a középfokú és felsőfokú oktatás piackonform alakítása, a tömegképzés mellett az elitképzés presztízsének visszaállítása, jelentős támogatása, a K+F politika folyamatos kiigazítása és következetes végrehajtása. A nagyarányú élőmunkát terhelő adók fejlődés-visszafogó hatása már régen bebizonyosodott, ezen a téren is cselekednie kellene a kormánynak.

Újabb privatizációs kísérletezéseknek sincs helye a magyar gazdaságban, mivel az állami tulajdon aránya már így is egyike a legalacsonyabb Európában.

Külföldi „multi” cégek költséges idecsábítása helyett (mellett) jóval költséghatékonyabban lehetne munkahelyeket teremteni a fejlődőképes hazai vállalatok növekedési és hitelfelvételi feltételeinek javításával, egyszerűbb adórendszerrel, valamint a hazai cégekre nézve kedvezőbb – az EU-normákat betartó – állami közbeszerzéssel.

Budapest, 2008. február 25.