Idén június és szeptember között öt állam – az Egyesült Államok, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Új-Zéland – jelentette be, hogy kínai hackerek támadásának célpontjává vált. Egyetlen kormány sem merészkedett el azonban addig, hogy a kínai kormányt hivatalosan is meggyanúsítsa a támadás megbízásával, noha a nyugati titkosszolgálatok félhivatalosan hangot adtak gyanújuknak, miszerint feltehetően a Kínai Néphadsereg áll a dolog mögött. Annak is az elektronikus hadviseléssel foglalkozó ún. „hármas osztálya”, melynek többek között a külföldi kormányok informatikai rendszereibe való behatolás tartozik a feladatai közé.

A kínai titkosszolgálat egyébként egy hatalmas és homály által fedett apparátus, mely mintegy kétmillió állandó és átmeneti ügynökkel dolgozik. Ezek közé tartozik mintegy 20 ezer ún. „hazafias hacker”,vagyis állami megbízásra dolgozó internetes kalóz. A nyugati titkosszolgálatok szerint a „hármas osztály” és a „hazafias hackerek” között rendkívül összetett és bonyolult, s ezért nehezen feltérképezhető kapcsolat van, mely különböző egyetemeken és – civil és katonai – kutatóintézeteken keresztül áttételesen áll fenn. Az elkövetett kibertámadások – melyek fertőzött fájlok e-mail üzenetben való eljuttatásából álltak – visszakövetése után azonban kiderült, hogy azok kínai területről indultak ki.

A nyugati titkosszolgálatok szerint a támadás összehangolt és központilag elrendelt kellett legyen, melynek célja a nyugati informatikai oldalak tesztelése, vagy az azokra való behatolás volt. A kínai központi kormány szerepe annál valószínűbb, mivel Kínában az internetezés a kezdetektől fogva szigorú állami ellenőrzés alatt áll. Az ázsiai óriás 1995-ben még csak ötezer, 2002-ben már 46 millió, 2004-ben 87 millió, 2007-ben pedig már 137 millió internethasználót számlált, s ezzel a második helyre lépett elő az Egyesült Államok után. Az internet térhódításával szemben kezdetben ellenséges Peking később felhagyott a világméretű folyamattal szembeni ellenállással, ám a webszolgáltatást szigorú kontroll alatt tartja. Ebben a rendszerben minden pontosan beazonosítható és lekövethető, s a szabályszegőkkel szemben külön erre szakosodott „webrendőrség” lép fel.

Mi állhat hát a kínai támadás hátterében? Szakértők úgy vélik, Peking az amerikai katonai szuperhatalom ellenében az „aszimmetrikus elrettentés” doktrínáját alkalmazza, ami néhány kiemelt high-tech területen való specializációt jelenti, amely potenciális fenyegetést jelenthet az ellenfél számára. Ennek demonstrálására szolgált, amikor 2006-ban egy kínai lézerfegyverrel „célba vettek” egy amerikai műholdat, vagy amikor Kína ez év elején egy elavult műholdját megsemmisítette. Ugyanebbe a logikába illeszkedik az internetes hackelés is, s a támadók minden bizonnyal azért nem tüntettek el minden nyomot, mert éppen az volt a céljuk, hogy a nyugati titkosszolgálatok visszakövessék a támadás forrását. Ezzel Kína hitelessé tette potenciális fenyegetését. A kiberhadviselés olyan terület, mely egyre jobban foglalkoztatja az Egyesült Államokat és a fejlett nyugati államokat is. A szakértők elismerik ugyanakkor, hogy a kiberterrorizmus egyelőre nem jelent akkora fenyegetést, hiszen jóval hatékonyabb mondjuk egy öngyilkos merénylet végrehajtása, mint egy jól védett kormányszerv honlapjára való betörés. Mégis tény, hogy ez a fajta támadás sok kellemetlenséget okozhat, s végső soron nehezen beazonosítható. Az idén nyáron orosz hackerek támadásának áldozatul esett Észtország például nem tudta bizonyítani, hogy Moszkva állna a támadások mögött, vagy csak „lelkes” oroszországi és észtországi illetőségű orosz hackerek.