Brazíliában a történelem ismételni látszik önmagát. Négy évvel ezelőtt a foci VB szakította meg az elnöki posztért folyó kampányt, ugyanez történt idén is. Októberben a 185 millió állampolgárnak el kell döntenie: az elnöklő Lula da Silvát vagy konzervatív beállítottságú ellenfelét, Geraldo Alckimet választja.

Az előjelek ezúttal teljesen mások: négy éve fizetésképtelenség és világgazdasági izoláció fenyegette az országot. A külföldi beruházók a legrosszabbra számítottak, felkészültek az államosításokra, árellenőrzésre és hiperinflációra. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 30 milliárd dolláros hitele mentette meg az országot a teljes csődtől.

Mindennek ma már nyomát sem látjuk. Brazília mára a térség egyik legstabilabb és legdinamikusabb gazdaságává nőtte ki magát. Az infláció csökken és hosszú évek óta először néhány alapvető élelmiszerár is csökkent, míg a bérek és jövedelmek nőttek. Ebben az évben 3,5 százalékos gazdasági növekedéssel számolnak. A legfontosabb: az elmúlt négy évben mintegy 5 millió új munkahelyet hoztak létre a brazil vállalatok. A külföldi beruházók is biztonságban érzik magukat, az egekbe röpítették a tőzsdét. Aki a brazil államnak kölcsön ad, csak tized annyi kamatot követel, mint négy évvel ezelőtt.

A gazdasági fellendülés szélárnyékában az ország politikai önbizalma is megnőtt. Brazília már deklarált célja, hogy az ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagja legyen. „Egy szinten akarunk tárgyalni a gazdag országokkal. Nem erőszakosan, de makacsul” – mondja Lula. Valóban: a WTO-ban Brazília a legfőbb kritizálója a déli országokkal szembeni igazságtalan agrárpolitikának. Indiával és Kínával olyan intenzív beruházási és kereskedelmi kapcsolatokat folytat, hogy a világgazdaság új tengelyéről beszélhetünk. Az export soha nem látott méreteket ölt: 2002 óta megduplázódott, így 120 milliárd dollárra nőtt a kivitel.

A gazdaság elsősorban a növekvő nyersanyagáraknak köszönheti mibenlétét. Brazília nemcsak agrárnyersanyagban (szója, szárnyas- és marhahús, cukor, narancslé-koncentrátum), hanem bányászati termékekben (bauxit, urán vagy vasérc) is igen gazdag. Ázsia különösen nyersanyagéhes vidékein az ország számára óriási piacok nyíltak meg. Már amúgy is igazi boomról lehet beszélni, pedig a Távol-Keletre irányuló exportlehetőségeket még messze nem aknázták ki. Cukorültetvényeinek és alkoholdesztillátorainak köszönhetően a környezetbarát alternatív üzemanyag, az ethanol legnagyobb előállítójává vált a latin-amerikai ország. A Goldman Sachs úgy számol, az elkövetkezendő 30 évben gazdaságilag Németországot is le fogja hagyni a feltörekvő nagyhatalom. A beruházási bank a négy legfontosabb feltörekvő piac (Brazília, Oroszország, India, Kína) számára különböző szerepet szánt. India lesz a „gondolkodóipar”, Kína a „szerelőműhely”, Oroszország a „kútoszlop” és Brazília a „nyersanyagraktár”. Ezzel a titulussal Brazília azonban messze nem boldog. Ellenkezőleg: éppen arra törekszik, hogy csökkent-se az ország függőségét a nyersanyag-konjunktúrától és diverzifikálja a gazdaságot.