Manapság mindenki a nyugdíjakról beszél, és arról, hogy ideje lenne megreformálni egy olyan rendszert, amely sokak szerint nem képes sokáig fennmaradni. Arról beszélnek, hogy az átlagéletkor folyamatosan nő, ahogy a nyugdíjasok száma is, ezzel pedig az aktívak és a nyugdíjasok aránya csökken és egyenlőtlenedik a nyugdíjrendszer, amelyben az aktívak fizetik a nyugdíjasokat. Ezt szeretnék átalakítani, méghozzá tőkésítéssel: a fiatal generációktól várják el, hogy ne sajnálják fizetni a saját nyugdíjukat, mikor eljön annak ideje. Ez a hozzáállás azonban teljes mértékben nélkülözi azt a modern gazdasági működést, amely a pénzen és a szolgáltatásokon alapul. Nem más, mint egy merev és téves látomás.

Egyrészt a nyugdíjasok is fogyasztók, így a nyugdíjak nagyrészt visszaforgatódnak a gazdaságba. Vagyis a növekedést szolgálják. Másrészt hogyha az átlagéletkor növekszik, az azt jelenti, hogy egy adott korban a fiziológiai öregedés csökken. Ezt a biológiai tényt figyelembe véve azt mondhatjuk tehát, hogy az aktív népesség is bővül, amely ugye csak a hasznunkra válhat. De ha az aktívokat arra kérnénk, hogy nyugdíjukat tőkésítéssel készítsék elő, gyakorlatilag csökkentenénk ezzel a fogyasztást, bumeránghatást gyakorolva a növekedésre, mely csak a bankok és a biztosítók javait szolgálná.

Persze, ha azt szeretnénk, hogy a rendszer tökéletesen működjön, el kell érnünk a teljes foglalkoztatottságot. Ez lehetséges Franciaország számára, amely a világ ötödik legnagyobb gazdasága. De ahhoz, hogy legyőzzük a munkanélküliséget, nem célszerű 19. századi, rég elavult gazdasági elméleteket felhasználni. Az idősek számának gyarapodását kezeljük úgy, mint népességünk növekedését.