E sorok írója férjével egyetemben éppen a határidős munkák befejezésén igyekszik, miközben egyeztet a kislány allergiás tüneteiről a kezelőorvossal, illetve elvállalja a másik gyerkőc osztályának felügyeletét egy jövő heti iskolai kiránduláson. Közben elgondolkozik: mire van szüksége egy modern házasságnak? Valószínűleg még egy feleségre. A hagyományos családmodell politikában rég felkapott problémája tévéműsorokon, talk show-kon és dokumentumfilmeken keresztül ma már egyre inkább az átlagemberek tudatában is válaszokat követel magának. Nem is alap nélkül: a pszichikai és emocionális teher, stressz és frusztráció mennyisége, amellyel egy modern családnak, egyúttal pedig a klasszikus családeszménynek napjainkban szembesülnie kell, drámaian megnőtt. A stagnáló családi bevételek (valamint a csökkenő vásárlóerő, s egyéb aggasztó mutatók) közepette a nőknek az eddigieknél is elkerülhetetlenebb, hogy családjuk mellett teljes munkát vállaljanak. Az otthonokban elvégzendő feladatok ugyanakkor nem csökkennek.

A szófogadó gyermek és a dolgát végző férj nem jelent megoldást az asszonyok túlterheltségére. Nincs csodálkoznivaló azon, hogy az Egyesült Államokban teljesen köznapivá vált a házvezetőnők – egyfajta „második feleség” – jelensége. A tengerentúli társadalomtudományi szakirodalom egyik legfelkapottabb témájáról van szó: a tendenciát egyesek a ház körüli munka „kiszervezésének” nevezik. A konzervatív szociológusok ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy ezzel egy olyan faktor hiányzik majd az amerikai háztartásokból, amelyet nem lehet pénzért megrendelni. Egy olyan valaki jelenléte az otthonokban, aki személyes felelősséget érez pontosan azon ház és emberek iránt, akik adott közösségben élnek.