Irak hónapokkal ezelőtt megválasztott parlamentje csak mostanra volt képes megegyezésre jutni a nemzeti egységkormány miniszterelnökének személyét illetően. Az irakiaknak történelmük során nem sok lehetőségük volt megtanulni, mit is jelent igazából a demokrácia működésének egyik alapköve, a politikai kompromisszum. Az oszmán elnyomás alatt a szunniták fennhatósága érvényesült a régió síita és kurd lakossága felett. 2005 decemberében a síiták szerezték meg a parlamenti többséget, és nem voltak hajlandók hozzájárulásukat adni Ibrahim al-Dzsafari kormányfői kinevezéséhez, amit a másik két népcsoport viszont támogatott. Végül a feleknek sikerült megállapodniuk a síita Nori Kamel al-Maliki személyben, akinek komoly erőfeszítésébe kerül, hogy az erőszak berekesztése érdekében – már ha ez egyáltalán elérhető – együtt tartsa ezen nyugtalan politikai erőket. Irak politikai fejlődésének egy olyan nehéz fázison kell átmennie, melyet minden formálódó demokrácia átélt: megtanulni a kompromisszumkötés művészetét, hogy nincs mindig lehetőség az ideálisnak tartott célkitűzések elérésére.

Thaiföldnek, egy másik formálódó demokráciának, hasonló problémákkal kell szembenéznie. Thaksin Shinawatra miniszterelnök és pártja, a Thai Rak Thai (TRT) a 2005 eleji választásokon meggyőző parlamenti többséget szerzett, azonban egy évvel később, masszív utcai tüntetések össztüzében, mandátuma megerősítése érdekében újabb választások kiírására kényszerült. Tehette mindezt nagy nyugalommal, hiszen az ellenzék bangkoki és más nagyvárosi bázisával szemben a TRT maga mögött tudhatta a vidéket, mely biztos győzelmet ígért. Így az ellenzéki pártok a választások bojkottálása mellett döntöttek. A bangkoki establishment zsigerből gyűlöli Thaksint. Diktátornak tartják, aki zárójelbe teszi az alapvető emberi jogokat, a sajtószabadságot és szemet huny kormánya korrupciós ügyletei felett. Az ellenzéki Demokrata Párt elnökhelyettese szerint Thaksin teljesen felforgatta a kormányzati szervek működését, és beengedte oda a korrupciót. Jaruvan Maintaka, a Thaiföld-szerte rettegett korrupcióellenes auditor szerint a miniszterelnök és kollégái rendkívül kifinomult és eszes korrupciós technikákat dolgoztak ki. „A jelenlegi adminisztráció a korrupciót és a politikai favorizmust törvényes szintre emelte, így senki nem szólhat ellene semmit”. Thaksint viszont mégis úgy tartják számon, mint aki fejlődésnek indította a vidéket, akinek egészségügyi, iparprivatizációs és infrastrukturális fejlesztési programjai vezettek az ország egészséges gazdasági helyzetéhez.

Április 2-án pártja 57 százalékos győzelmet szerzett az újonnan kiírt választásokon, az utcai tüntetések mégsem értek véget. A helyzet megoldására Thaksin audienciát kért az ország nagyra becsült uralkodójától, Bhumibol Adulyadejtől. A találkozó után Thaksin azonnal lemondott, az uralkodó pedig felszólította a legfelsőbb bíróságot a probléma orvoslására, aki megsemmisítette a választások eredményét. A jövő kormányai komoly figyelmeztetést kaptak: a polgárok ereje mára részévé vált Thaiföld demokratizálódásának.

Irak széles, jól képzett középosztályi réteggel rendelkezik. Azonban a legutóbbi választásokon e réteg szavazatait a saját biztonságuk utáni vágy határozta meg, így döntően saját szektájuk milíciájára adták voksukat. Ezzel adhat magyarázatot arra, hogy a szekuláris pártok, így Ahmed Chalabi is, miért szerepelt ilyen rosszul a választásokon. Irakban a demokrácia kialakítása jóval nehezebb lesz, mint bárhol a világon. Ugyanis ha a kompromisszum nem működik, az ellenvélemény nem utcai demonstrációk, hanem az újabb erőszakhullám kitörésével tud a felszínre törni (a szunnita milíciák részéről). Irak viszonylagos stabilitása mindenkinek érdekében áll, még ha egészében a demokratikus alapelvek nem is teljesülnek. November folyamán mind az Egyesült Államok, mind Nagy-Britannia szeretne további csapatokat kivonni Irakból. És akkor az országnak magának kell rendet tenni törzsi, etnikai, vallási ellentétei között, mégpedig saját határai között.