Az 1950-es évek Romániájában a sztálinista terror enyhülésével egyre nagyobb teret nyert a külföldi kémek elleni hajtóvadászat, melynek korai szakaszában, 1944 és 1947 között a brit bukaresti katonai misszió személyzetének egyes tagjai is áldozatul estek. Még ajtónállók és titkárok is voltak a munkatáborra ítéltek között. Később a terror eszkalálódásával már az is elég volt ahhoz, hogy az imperialista kém billogját nyomják valakire, ha rendszeresen látogatta a British Council könyvtárát. A minimális büntetés: két év csatornaásás a Feketetenger partján. Most, fél évszázaddal később Románia az Európai Unió küszöbén áll. A sztálini módszerek már a múlté, felváltotta őket az EU banalitásainak való megfelelés vágya, viszont Románia e téren nem teljesít túl jól. Brüsszel ugyanis a csatlakozási követelmények elégtelen teljesítése miatt a csatlakozás elhalasztását is kilátásba helyezte.
A Securitatét 16 évvel ezelőtt feloszlatták, a helyét átvevő Román Titkosszolgálat (SRI) vezetőinek nyilatkozatai szerint pedig az új szervezet állományának kevesebb mint tíz százalékát teszik ki az egykori exsecuritatésok. Mindez nagyon megindító, mindaddig, amíg ki nem derült, hogy az SRI szorgosan blokkolja az 50-es évek „brit kémeiről” és más áldozatokról vezetett nyilvántartásokhoz való hozzáférést. Az SRI szerint ezek az akták a „nemzetközi kémkedés” besorolás alá esnek, így zárolásuk román nemzeti érdek.
A bukaresti törvényhozás azóta elfogadott egy törvényt ezen akták nyilvánosságra hozataláról. 2000-ben létrehoztak egy különleges testületet, a Securitate Archívumát Vizsgáló Nemzeti Tanácsot (CNSAS), mely 2,5 millió, vélhetően a Securitate tevékenységéhez kötődő akta megnyitását követelte. Az SRI azonban csupán 9000 aktát juttatott el a testülethez annak eddigi ötéves működése folyamán. A parlamenti pártok és az egymást követő kormányok vezetőinek kommunista vagy akár securitatés múltját ismerve nincs mit csodálkozni azon, hogy a politikai akarat hiányában a feltárás ily lassan folyik. 2004 végén egy reformpárti kormányzat került hatalomra Bukarestben, mely 2005 márciusa és novembere között 1,3 millió dokumentum kiszolgáltatására kötelezte az SRI-t, melynek következtében tonnaszám érkeztek az akták a CNSAS-hez. Ez azonban pirruszi győzelem volt, hiszen az iratok a nyilvántartási index nélkül érkeztek meg, mely lehetetlenné tette az archívumban való szisztematikus kutatást.
50 ezer egykori politikai bebörtönzött él ma Romániában, akik már életük alkonyán vannak, havonta kétezren távoznak az élők sorából – mondja Constantin Ticu Dimitrescu, egykori üldözött, a CNSAS tagja. „Öregek és betegek vagyunk. Nem kapunk rendes elégtételt, hacsak nem morálisat. Azt kell látnunk, hogy azok az emberek vezetik az országot, akik egykoron részt vettek a mi és családjaink kínzásában. Ha megkapjuk a nyilvántartási indexeket, bizonyítani tudjuk ki mit tett a Securitaténál.”
Az SRI május közepén kezdi meg az indexek átadását, mely véletlenül egybeesik az Európai Bizottság Románia csatlakozási érettségéről szóló jelentésének nyilvánosságra hozatalával. Az SRI a nemzetbiztonsági érintettségre hivatkozva még így is visszatarthat aktákat. A múlt héten az SRI beleegyezett, hogy betekintést nyerjek az archívumba, és mellém rendelte Marius-Sorin Brateanu vezérőrnagyot, az SRI titkárságának a fejét, egykori Securitate alkalmazottat, aki 1971-ben lépett be a szervezetbe, de saját bevallása szerint nem végzett kémkedési feladatokat, hanem az állomány franciaoktatásáért volt felelős. „Már 13 kilométernyi aktát átadtunk” – mondta. „Természetesen azokat, melyek tartalma nem képezi a nemzetbiztonság tárgyát.” De mi képezi ennek a tárgyát? A törvény értelmében azok az akták, melyek a nemzetközi kémkedésre, a terrorizmusra és a KGB Románia területén folytatott tevékenységére vonatkozó információkat tartalmaznak. A vezérőrnagy elmondta, hogy az EU- és a NATO-tagok állampolgárai szabadon hozzáférhetnek a róluk készült nyilvántartásokhoz. Persze megint csak a fenti kitétellel. Sajnos ez épp azokra vonatkozik, akiket vagy akik családját nemzetközi kémkedés vádjával Romániában kivégeztek, vagy bebörtönöztek.
Ez nem csupán morális kérdés, mutat rá a fiatal történész, Claudiu-Octavian Secasiu, a CNSAS nemrégiben kinevezett vezetője. „A bebörtönzésekkel párhuzamosan lefoglalták az érintettek vagyonát. A régi vagyont visszakövetelő családtagok pedig írásos dokumentum hiányában nem tudják az államosítás tényét bizonyítani.” A peres eljárás előtt álló károsultak kérvényeit így az SRI azzal az indokkal utasítja el, hogy nem áll módjában kiadni a kért aktát, hiszen az nemzetbiztonsági besorolás alá esik. Hogy mennyi dokumentumot tartanak így vissza, az kérdéses. Az SRI szerint 100 ezer akta megsemmisült a forradalom alatt, miközben 300 ezer továbbra is zár alatt áll. De a CNSAS szerint 900 ezer hiányzik. Később az akták gigantikus raktárába belépve mély melankólia lett úrrá rajtam. Kísérőm, Brateanu vezérőrnagy inkább emelkedett hangulatban volt. „Most ledöntheti a mindent tudó, mindenható Securitate mítoszát. A mítoszt, hogy mindezt több százezer besúgó gyűjtötte össze, pedig csupán 14 ezren voltak.” Ezek után a tábornoknak már csak egyetlen feladata volt: mutatni egyet a még mindig titkosítás alatt álló akták közül. Ez egy 1984-ben meggyilkolt jordán diplomata anyaga volt. Sorra mutatta a fényképeket, melyeken a férfi vérbe fagyva feküdt az egyik bukaresti utcán. A gyilkos, egy palesztin diák, szabad elbocsátást nyert, visszatérhetett a palesztin területekre, mondta a vezérőrnagy. Hirtelen megvilágosodott előttem, mit is jelent a nemzetbiztonsági érintettség kitétel. Ez esetben nem volt másról szó, mint arab terrorizmusról, mellyel napjainkban egész Európának szembe kell néznie. A hamarosan a CNSAS kezébe kerülő index pedig számos jelenlegi politikai vezetőnek okozhat majd fejfájást. Az iratokban ott az igazság. Hamarosan mi is megismerhetjük.