Szlovákia rekordidő alatt Kelet-Európa Írországává nőtte ki magát. A gazdaság virágzik, a munkanélküliség évről évre alacsonyabb. A 29 éves Martin Bruncko a szlovák gazdasági csoda egyik „mérnöke”. A Harvardon és Stanfordon tanult, első szakmai tapasztalatát a McKinseynél, Washingtonban szerezte. Amikor visszatért a Dunához, sokan értetlenül tekintettek rá. Bruncko azonban részt szeretett volna venni Európa legnagyobb neoliberális kísérletében. Ivan Miklos pénzügyminiszter stábjában a fiatal közgazdász segített bevezetni a híres egykulcsos adót, végigkísérte a nagyvállalatok privatizációját, az egészségügyi rendszer és a nyugdíjrendszer reformját.

Pozsony azóta hatalmas változásokon ment keresztül. Tíz éve még a kommunizmus szürkesége uralkodott, ma már a gyönyörűen felújított óvárosban butikok, koktélbárok és sushi-éttermek sorakoznak. Szlovákia ugyan későn indult el a kapitalizmus felé, de néhány év leforgása alatt Kelet-Európa mintaországává fejlődött. Az elmúlt három évben 18 százalékról 11 százalékra csökkent a munkanélküliségi ráta, az idei évre 6 százalékos gazdasági növekedést prognosztizálnak: nem csoda, hogy a külföldi befektetők – mindenekelőtt az autóiparból – sorban állnak. Merkel, Blair vagy de Villepin ilyen gazdasági mérleggel akár hátra is dőlhetne és nyugodtan várhatná újraválasztását. Nem ez a helyzet azonban Dzurindával. Az ország virágzásából az ott élők semmit sem éreznek. Valóban: a fent leírtak nem az egész országrészre vonatkoznak, az ukrán határnál például egyes helyeken 28 százalékos a munkanélküliség. Az EU adatai szerint országszerte minden ötödik háztartás szegénységben él.

Nem Bruncko reformjainak köszönhető a modernizáció veszteseinek növekvő száma az országban. De tény: a privatizációt és az egészségügyi rendszer újjáalakítását (20 korona hozzájárulási költséggel) a lakosság többsége elveti. Az ellenzék szerint ezek az intézkedések csak a gazdagoknak és a külföldi vállalatoknak kedveznek. Népszerű szlogenekkel tudott támadni az ellenzék a júniusi választások előtt. Kifogásolta, miért kell egy külföldi konszernnek ugyanannyi adót – 19 százalékot – fizetnie, mint egy átlagbérből (450 euro) élő munkavállalónak. Az alacsony adót el kell törölni, az olcsó munkaerőre támaszkodó gazdaság nem tesz jót az országnak. Az ország gazdasági növekedését valóban a külföldről érkező befektetők viszik előre.

Pozsony, mielőtt megérkeztek volna a külföldiek, adókedvezményeket helyezett kilátásba, utakat épített. Hasonló intézkedésekben reménykednek most az ország keleti részén is, elvégre a globalizáció hamarosan őket is el fogja érni.