Franz Walter, a Szövetségi Köztársaság legismertebb pártkutatója szerint a kereszténydemokraták válságban vannak, lévén hogy nem tudják egyesíteni a középre szavazókat. Egy évvel ezelőtt a kereszténydemokraták felett tiszta kék volt az ég. A kormányváltás biztosnak tűnt és mindenki arról beszélt, egy újjászülető polgárosodás megváltoztatja az országot. Ma ebből a hangulatból semmi nem maradt. Már a választások is szinte katasztrófába fulladtak, 2006 nyarán pedig a választóknak csak 33 százaléka tenné voksát a CDU/CSU mellé. Ráadásul nem is úgy néz ki a helyzet, hogy visszajönne a kereszténydemokrata hegemónia ideje. A figyelmesebbek már pontosan két éve prognosztizálhatták a kereszténydemokraták válságát. 2004 júniusában 1,2 millió választót veszített az európai parlamenti választásokon. Ezt a kudarcot a párt berkein belül szinte egyáltalán nem vitatták meg. Túlságosan lekötötte őket a 2003. január óta elért tartományi sikerek. A pártvezetés tehát nem vett tudomást a problémákról, pedig azok alig különböztek az SPD bajaitól.

A szociáldemokraták akkor kezdtek jelentéktelenebbé válni, amikor ipari hátterük összeomlott, amikor a cégek, hajógyáraik és kohóik világának vége szakadt. A kereszténydemokraták világa is egyre szűkebbé válik, egyre kevesebb ember jár templomba, egyre kevesebb a dogmatikus hazafi és a házasságot életfogytiglani kötelékként kezelő ember. A harcias front így széthullott és a CDU-nak a gazdasági-politikai programján kívül nincsen kidolgozott fejezete az értékekről és világnézetről. A bázis, a meggyőződések, hitbéli tartalmak Németországban szertehullottak.

Az elmúlt 12 hónapban nemcsak a kékgallérosok bizalmát vesztették el, hanem ami ennél jóval drámaibb: az önálló polgári réteg egy jelentős részét is.