A múlt hónapban a külügyminiszteri posztról – minden bizonnyal méltatlanul – eltávolított Jack Straw, úgy tűnik, élvezi az élet minden percét. A Közösségek Házának új elnöke ugyanazt az utat járja be, melyet elődjei, Geoffrey Howe és Robin Cook, akik mindketten azt írták memoárjukban, hogy már eltávolításuk előtt gondolkodtak a külügyminiszteri posztról való lemondáson. Straw is úgy véli, hogy nem lehet az ember örökre külügyminiszter. „Ha az ember már kilenc éve teljes odaadással szolgálja országát (beleértve miniszterelnöksége éveit is), természetesnek érzi, hogy eljön az idő, mikor ennek vége szakad. Szívesen maradtam volna még egy évet, de tisztában vagyok annak buktatójával.” Straw az alsóház elnökeként sem marad feladatok nélkül. Az ő vállát nyomja a Lordok Háza reformjának befejezése, a pártfinanszírozás új alapjainak kidolgozása, a politika megtisztítása. Röviden, a Munkáspárt egyik központi alakja lett, akit elsősorban a Munkáspárt és a miniszterelnöki poszt jövőjével kapcsolatban faggattam: Nem lenne jobb a párt számára, ha Blair megüresedő párt- és miniszterelnöki székéért nyílt versenyt írnának ki, ahelyett, hogy „örökléses” alapon kerülne betöltésre a poszt?

„Ha üresedés lesz, azt közzéteszik, és aki akar, indulhat a posztért” – mondja Straw. Mégis meglepődnék, ha több jelentkező lenne. Véleményem szerint csak egyetlen jelölt lesz. Ugyanis ha létezik egy széles körű elfogadottságnak örvendő jelölt, akkor miért kellene időt és rengeteg pénzt fecsérelni egy nyílt verseny kiírására.

Majd az utódlás során betöltendő kiemelkedő szerepéről kérdezem, mivel személyében sokat tapasztalt minisztert, egy munkáspárti veteránt tisztelhetünk. Megerősíti feltételezésemet és hozzáteszi: „Mindenki tudja, hogy Tony menni fog; mégpedig még jóval a soron következő választások előtt. És, hacsak nem történik valami rendkívüli esemény – amin nagyon meglepődnék –, akkor Gordon lesz az utódja, aki meg is érdemli.” Várjunk csak? „Jóval a soron következő választások előtt?” Mióta tudna erről mindenki? Legutóbb arról volt szó, hogy Blair annyi időt kap, amennyire „nyilvánvalóan szüksége lesz”. Straw véleménye Blair 2004. őszi kijelentésével sem áll összhangban, amikor is a miniszterelnök egy teljes ciklusra tett ígéretet. Straw tartja véleményét, úgy véli, Blair mindenképp menni fog a választások előtt, és biztos abban, hogy fontos nemzetközi pozíciót tölt majd be miniszterelnöksége után.

Ami a Lordok Házának reformját illeti, koncepciója világos. Tovább kívánja csökkenteni a felsőház szerepét a döntéshozatalban, és 60 napra korlátozni a ház döntéshozatali késleltetési jogosultságát. A grémium összetételét illetően a fele részben kinevezett, fele részben közvetlen úton választott megoldás híve.

Jövőbeni terveit firtató kérdésekre egy könyvről beszél, melyben külügyminisztersége éveit kívánja összefoglalni, kiemelve a 2002-es évet, mikor hathatós brit közvetítéssel sikerült elejét venni egy India és Pakisztán közötti újabb háború kitörésének, valamint 2005 szeptemberét és októberét, a török csatlakozási tárgyalások megkezdését megelőző tárgyalások sikereit. Irakkal kapcsolatban azonban készülő memoárjában már árnyaltabban kell fogalmaznia.