Huszonöt éve nem volt ilyen dinamikus Franciaországban az olajtermelés. Persze 2005-ben azzal a 9 millió gallon olajjal, ami az importált olaj kevesebb mint 1%-át teszi ki, az ország mégsem egy új Kuvait. De amikor az olaj hordója 70 dollárt ér, még ha a termelési költség 15 és 25 dollár között mozog, a legkisebb olajmező is paradicsomnak számít. Tavaly 25 társaság osztozott a 350 millió dollár bevételen, idén akár több mint 500 millió dollárra lehet számítani. A Vermilion csoport, amely az Esso kútjait is felvásárolta, a legkülönfélébb kutakat tudhatja magáénak. Találhatunk köztük olyan nehézsúlyúakat, mint a Big Oil, a Total vagy a Conoco-Phillips Canada, de olyan ismeretleneket is, mint a Philippe Labat vezette Galli Coz.

Már el is feledtük a kényesebb időket. Mint pl. amikor 1980-ban a gallon ára 10 dollárral csökkent. „Átvészeltük, mert akkoriban még egy egész kicsi, rugalmas szervezet voltunk” – állítja Daniel Goulet, a Vermilion igazgatója, aki ma a francia olajtermelés 45%-áért felelős, és akinek üzleti forgalma épp 30%-kal nőtt. Egyébként, mint mindenhol a világon, a fúrási költségek itt is megugrottak. De sebaj. A szakértők szerint elképzelhető, hogy előbb-utóbb az egész világot bejárja a franciák fekete aranya.