Mint az köztudott, Európa válságban szenved. Tünetei is közismertek: az európai alkotmány bukása, a 2007–2013-ig tartó európai költségvetés véglegesítésének nehézségei, de kérdés az is, hogy a kontinensnek egyáltalán mi a szerepe, milyen dimenziói vannak és mik a céljai. Az unió megoldatlan viták közepette kezd tárgyalásokba Törökországgal és Horvátországgal, amikor még a földrajzi kérdések sem tisztázódtak. Ha Európa vissza szeretné szerezni hatalmát, jobb, ha szem előtt tartja, hogy a következő tényezők ebben szinte egyformán fontos szerepet játszanak: a földrajzi terület, a népesség, a természeti kincsek, a politikai kapacitás és a katonai kapacitás.

Hajlamosak vagyunk ezek közül elfeledni egyet-egyet. Márpedig nem elég, ha Európa csupán méreteiben hatalmas, hiszen így nagyobb terület osztozhat a továbbra is megoldatlan problémákban. A jelenlegi krízis elég mély ahhoz, hogy azt mondhassuk, az európai alkotmány elutasítása nem okozója, hanem tünete a válságnak. A kilábaláshoz pedig intézményi, gazdasági, területi és egzisztenciális kihívásoknak kell megfelelni.

Milyen reformokra van szükség?

A sok munka ellenére – amit az új alkotmány létrehozásába fektettek – elképzelhetetlen, hogy a közeljövőben elfogadjanak egy alkotmányt. Bár valójában egy új intézményi szerződésnek nagyobb hasznát vennék ma Európában. A következő öt évben ez is nehezen valósulhat meg, de ha haladni szeretnénk, a teendők a következők:

– Az intézményi reformhoz az Európai Tanácsnak, az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek általános értékekben kell megállapodniuk.

– A tagállamok beleegyezésével lehetővé válik, hogy stabil elnökséget biztosítsunk az Európai Tanácsnak.

– Európának létre kell hoznia egy saját külügyminisztériumot.

– A Miniszterek Tanácsának tevékenységeit átláthatóbbá kell tenni.

– Biztosítani kell az európai polgárok és a nemzeti parlamentek megfelelő együttműködési kereteit.

– Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a tagállamok (és a leendő tagállamok) földrajzi és népességi helyzetére és eszerint csoportosítani őket.

– Erősíteni kell Európa mozgatórugóját, az Európai Tanácsot, és ez alá érdemes rendelni az Európai Bizottságot.

– A tagállamok közti kommunikáció erősítésre szorul.

– Minden tagállam felé szükséges a nyitottság és a szilárd kapcsolat.

– Lehetőséget kell adni arra, hogy eljárás nélkül is lehessen kezdeményezni.

A terrorizmus, a feketekereskedelem, a maffiák és az atomfenyegetettség megköveteli, hogy szigorúbban kezeljük az Európát körülvevő környezetet. Tehát a tagállamok bővítésének késleltetése nem ideológiai alapú, hanem ésszerű ok; Európa érdekeit szolgálja. Amíg az intézményi kapacitás nem megfelelő; amíg több tagállam befogadása finanszírozhatatlan; amíg nincs megfelelő belső koherencia, kellő biztonság, és nem utolsósorban elég akarat, nem célszerű a bővítés. Ahhoz, hogy mindezt elérjük, valamennyi előző pontot teljesítenünk kell, de leginkább a tagállamok közti együttműködést kell megerősíteni.

Tisztánlátás, pragmatizmus, őszinteség

Mindhárom erény szükséges ahhoz, hogy Európa egyensúlya helyreálljon. A vezetők, és a nép tisztánlátása szükséges ahhoz, hogy belássuk: ha az unió nem reformálja meg intézményeit, csak hanyatlik egy közös politikától mentes piaccal. Pragmatizmus. Nem lehet örökké ugyanazon sablonok szerint működni. Kerüljük a merevséget, mert a vége hullamerevség lesz. Végül őszintének kell lennünk polgártársainkhoz. Nem mindig a másikat okolni a hibáinkért, hanem nyilvánvalóvá tenni: Európa legtöbb országában, így Franciaországban létfontosságúak a reformok. És ideje felfogni, hogy nem csak Európa létéről van szó, hanem az egész világ fejlődéséről.