A 90-es évek közepe óta a korrupció kérdésköre előkelő helyre került a globális közbeszédben. Olyan nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ vagy az OECD keményvonalas ajánlásokat fogadtak el tagállamaik számára, miközben a pénzügyi erőközpontok, mint a Világbank, programokat indítottak a tisztességes és nyílt piaci tevékenység erősítésére és a kormányzatok ösztönzésére. Mindennek eredményeként a legtöbb nemzet ma már rendelkezik valamilyen típusú korrupcióellenes törvénnyel, a nemzetközi és transznacionális gazdasági szereplők pedig magatartáskódexeket dolgoztak ki üzleti viszonyaikra vonatkozólag. A témával foglalkozó legnagyobb civil szervezet, a Transparency International évente közel 90 országról készít részletes jelentést. A korrupció szinte mindennap címlapon szerepel a nemzetközi médiában.

Összességében elmondható, hogy a közéleti szabályoknak, retorikának ez a fajta változása a korrupciós ügyek következményeinek súlyosbodását érte el világszerte. Ma már széles körben elfogadott, hogy a korrupció cinizmust kelt a polgárok egymás közötti viszonyaiban, aláássa a törvény erejét és a kormányzatok legitimitását, korrodálja a magánszektor integritását. Ráadásul a nemzetközi fejlesztésekben is komoly hátráltató tényező, hiszen a kleptomániás kormányzatok a szegénységben élő tömegek helyzetének javulását akadályozzák meg.

A pozitív fejlemények mellett tehát nem tagadhatjuk, hogy a korrupció továbbra is komoly figyelmet érdemel. A Világbank becslései szerint például a Földön évente egybilliárd dollárnyi pénzösszeg cserél gazdát vesztegetési célból. A moszkvai Indem Intézet felmérése szerint csak Oroszországban évi 300 milliárd dollárról lehet szó, miközben az oroszoknak már több mint az fele tapasztalt korrupciós szituációt saját környezetében. Az emlékezetes botrányt hozó „Olajért élelmiszert” elnevezésű iraki ENSZ-programban 2000 különböző nagyvállalat vett részt, a tavalyi évben pedig Kína, Indonézia, Kenya és az Egyesült Államok politikusai is korrupciós ügyek kapcsán kerültek a címlapokra.

Ilyen helyzetben a korrupcióellenes nemzetközi mozgalom csak akkor érhet el sikert, ha éles retorikáját cselekvésbe ülteti át, még specifikusabb és szisztematikusabb politikákat valósítva meg a cél érdekében. A nemzetközi szervezetek, fejlett országok és transznacionális vállalatok közösségére vár a feladat, hogy közösen hatékony anti-korrupciós modelleket dolgozzanak ki. A fejlődő országok felelőssége ugyanakkor, hogy már intézményrendszerük, politikai és társadalmi berendezkedésük stabilizációja során helyet találjanak a korrupciót megelőző ékeknek.