Janez Jansa, Szlovénia miniszterelnöke, büszke lehet az elmúlt 15 év alatt bejárt útra. Akkor még senki sem gondolta volna, hogy a szlovénok mostanra eljutnak az eurózónába való belépés kapujába. Júniusban az Európai Tanács ezt a 2 milliós kisállamot fogja a 10 újonnan csatlakozott tagállam közül elsőként feljogosítani a közös pénznem használatára. Ljubljanában a kereskedők a tolár mellett már euróban is feltüntetik az árakat; a nemzeti pénz 2007. január elsején szűnik meg. Szlovénia – melynek GDP-je megelőzi a portugálét – egyike azon ritka belépő országoknak, amelyek a maastrichti kritériumokat tiszteletben tartják (mint az a lenti táblázatból is kiderül).
De az új tagállamoknak sincs más választásuk: kénytelenek alkalmazkodni az új körülményekhez, és felkészülni az euró bevezetésére. Vagyis a maastrichti követelmények szerint rendelkezniük kell egy független központi bankkal, a deficitet a GDP 3%-a alá, az államadósságot pedig a GDP 60%-a alá kell visszaszorítaniuk, továbbá meg kell felelni az inflációra és a kamatlábakra vonatkozó kritériumoknak. A Tizek eszerint két csoportra oszthatók. Az egyikbe azok a „kisországok” tartoznak, amelyek már tagjai az MCE-nek, vagyis nekik a legsürgősebb alkalmazkodni. De Ciprus és Málta szinte egy feltételnek sem tesz eleget, míg a balti országok brüsszeli szemmel mértéktelen inflációval küzdenek: Litvánia 0,2 ponttal haladja meg a megengedett értéket, Észtország pedig 1,6-tal. Elkeseredésükben Írországra, Belgiumra és Olaszországra mutogatnak. Előbbinek egy jóval magasabb inflációt néztek el, utóbbi két országnak pedig államadóssága jóval meghaladta a megengedett értéket.
Több elővigyázatosságra van most szükség, mint valaha. Emma Ménascé, az Ixis CIB befektetési bank közgazdásza szerint a politikai helyzet sokat változott, a bővítést rosszul készítettek elő, és az alkotmány bukásával több elővigyázatosságra van most szükség, mint valaha. Ezért állnak szigorúbban hozzá az eurózóna-bővítés kérdéséhez is. Olyanokhoz, mint Magyarország, amely ilyen szempontból talán a legrosszabb helyzetben van: az állami illetve külső deficit és a forint válsága miatt elég esélytelen az euró 2010-ben való bevezetése. Ellentétben a Cseh Köztársasággal, amely a vártnál sokkal jobb eredményeket mutatva egyre közelebb kerül a maastrichti szinthez. Az euroszkeptikus pártok népszerűsége azonban aggodalomra ad okot: Vaclav Klaus elnök az euró ellen foglal állást. Hasonló a helyzet Szlovákiában is, ahol, ha szintén az euróellenesek győznek, csúszhat a pénznem 2009-ben való bevezetése. Végül itt van Lengyelország, amely egyszerűen nem tűzött ki időpontot a bevezetésre, ami a kormány bizonytalanságáról árulkodik. A nemrég kötött szövetség a jobboldali konzervatívok és két nacionalista formáció között pedig csak fokozta a Brüsszel és Varsó közti elhidegülést.
Ami pedig a közvéleményt illeti, Magyarország és Szlovénia kivételével nem túl nagy az euró iránti lelkesedés. Az Eurostat felmérése szerint az emberek többsége sajnálná euróra cserélni a pénzét.