Ha egy bölcset megkérnék arra, határozza meg a bevándorlás szabályait Németországban, azt mondaná: a bevándorlók dolgozzanak és járulékok fizetésében osztozzanak. A politikusok éppen ennek ellenkezője szerint cselekszenek. Akadályozzák azokat, akik dolgozni akarnak, azoknak pedig, akik csak a szociális állam jóindulatából élnek, megkönnyíti a dolgát.

Az EU eredeti irányelve, melynek szándéka megadni az egyénnek a bevándorlás jogát, bölcsek tollából származott. A lobbisták azonban szétszaggatták azt, a későbbi változatban hemzsegnek a kivételek és különszabályok.

A „származási ország elv”-et megbuktatták, aki egy idegen országban dolgozni akar, arra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a hazai munkavállalókra, viszont ezen szabályok alkalmazásával nem jut munkához, tehát a munkavállaló otthon marad. Hasonló a helyzet a szabad munkaerő-áramlással. A szakszervezetek tiltakozásai arra kényszerítették a politikát, hogy hosszú átmeneti időhatárokat szabjanak. Németország azt tervezi, a legvégső időpontig, 2011 áprilisáig megakadályozza a kelet-európai munkavállalók elhelyezkedését.

Ehhez képest azok, akik nem akarnak dolgozni, 2006. május elsejétől – mindegy, hogy régi vagy új tagállamból származnak – teljes jogú bevándorlási engedélyhez jutnak. Nézzük meg mit is mond az irányelv: legfeljebb három hónapig tartó kinttartózkodás után minden EU-s állampolgárnak megadja a jogot arra, hogy akár öt évig tartó formális tartózkodási engedélyhez folyamodjon – amennyiben igazolni tudja betegbiztosítását és megfelelő anyagi hátterét. Ez idáig rendben is lenne. Ezután következik csak a java: miután letelt az öt év, a vendégnek automatikusan állandó tartózkodási engedély jár ki – még akkor is, ha közben teljesen elszegényedett és betegbiztosítása sincs. Amennyiben munkaképtelen, biztosítják neki a szociális segélyt, ha pedig munkaképes, munkanélküli segélyben részesül (mindehhez jön még az ingyenes betegellátás).

A napokban a következő hirdetés volt olvasható az Axel Springer Polska Fakt című újságában: „Lengyelországban él, 59 éves, és úgy gondolja nem elég magas a nyugdíja? Ebben az esetben jöjjön hozzánk. 65 éves koráig saját pénzéből él, utána mi gondoskodunk a részletekről. Élete végéig a lengyel nyugdíjánál 50 százalékkal többet biztosítunk önnek.”

A politika a feje tetejére állítja a bölcs elgondolásokat és szabad utat ad az ingyenélőknek, míg elkergeti a dolgozni vágyókat. Mindennek oka a konkurens vállalatok hatékony lobbimunkája, mivel a külföldi munkaerő lenyomná az árakat. A vásárlók végső soron többet nyernének, mint amennyit a konkurensek veszítenek.