Az egyetemi informatikusok világversenyének lehangoló amerikai eredményei félreérthetetlenül rámutatnak India, Kína és a kelet-európai országok előretörésére a tehetségnevelés területén.

Az ACM Nemzetközi Egyetemi Programozó Versenyt ez év áprilisában rendezték az amerikai San Antonióban. A döntőben a Duke University (az egyik legnagyobb tengerentúli állami egyetem – a szerk.) csapata mindössze egy feladatot tudott sikerrel megoldani. Az oroszországi győztes Saratov Állami Főiskola pedig hatot. A Duke előzetes célkitűzéséből („legjobbnak lenni a legjobbak között”) semmi sem lett, és az Egyesült Államok fiataljainak mélyrepülése itt még nem is ért véget. A versenyen rajtuk kívül a legjobb 12 csapat közé egyedül a híres Massachusetts Institute of Technology (MIT) került Amerikából. A fennmaradó 10 hely többségét kelet-európai és ázsiai főiskolák csapatai töltötték meg, egy olyan versenyben, amelyet az 1990-es évek végéig az amerikai fiatalok uraltak. A kocka tehát fordulni látszik.

Az eredmények ébresztőt fújnak az amerikai kormányzatnak, iparnak és az oktatási intézményeknek. India és Kína egyenként évente közel 900 000 mérnökhallgatót bocsát a munkaerőpiacra – több mint háromszorosát az amerikai adatnak. „Márpedig ha a tudásbázisunk erodálódik, ugyanez a sors vár technológiai, üzleti és gazdasági vezető szerepünkre is, gyorsabban, mint gondolnánk” – hívja fel a figyelmet Richard Florida, a George Mason University professzora. Az informatikai álláshelyek száma közben dinamikusan nő: az Egyesült Államokban 2002 és 2012 között várhatóan 40%-kal. Ezt a munkaerőigényt az amerikai felsőoktatás a jelek szerint nem tudja kiszolgálni.

Ördögi kör látszik kibontakozni: a tengerentúli fiatalok körében a mérnöki, technológiai és informatikai pályák egyre kevésbé vonzóak, egyre kevesebben választják e felsőoktatási szakokat. Éppen azért, mert félnek az indiai és kínai konkurenciától, jövendő álláshelyeik kiszervezésétől.