Múlt héten a Scotland Yard a Bluesky nevű akció során fényt derített egy Európa szerte elterjedt bűnözői hálózat működésére, mely állításuk szerint 200,000 embert Egyesült Királyságba csempészéséért felelős. Az Egyesült Államokban pedig augusztusban kaptak rajta egy csempészbandát, mely árupalettáján a cigarettától kezdve rakétakilövő berendezésig szinte minden megtalálható volt. Ezen akciók azonban csak arra hívják fel a figyelmet, hogy mindenféle, a határellenőrzés megszigorítását célzó kezdeményezés ellenére a nemzetközi csempészetkereskedelem forgalma szinte exponenciálisütemben növekszik. Szeptember 11-e után hiba hiába igyekeztek minél vaskosabb falakat húzni az államok határaik mentén, hogy megakadályozzák a terroristák szabad közlekedését, a sugárzó elemek vagy a kábítószerek nemzetközi áramlását, az illegális kereskedelem volumene továbbra is növekvő tendenciát mutat. A washingtoni székhelyű Institute for International Economics nemrégiben közzétett tanulmánya szerint a szeptember 11-e után hatályba léptetett nehézkes törvények nem sokban érintették a pénzmosás technikáit, ugyanis csupán 5 százalékkal lett nagyobb az esélye annak, hogy fennakadnak a bűnüldöző szervek hálóján. Egy másik, a Pew Hispanic Center által készített jelentés szerint pedig a szeptember 11e után Amerikába érkező illegális bevándorlók száma nem sokat változott az 1990-es évekhez képest. És ne is beszéljünk arról, hogy az illegális kézifegyver-kereskedelemben évente 4 milliárd dollár cserél gazdát. A lopott műkincsek kereskedelme pedig évi 3 milliárd dollárt, míg a toxikus hulladékoké 12 milliárd dollárt hoz a konyhára.

Ez nem csupán egy biztonsági kérdés. A globalizálódó világ csatornáit kihasználó fekete kereskedelem olyan gyors ütemben fejlődik, hogy már szinte a legitim kereskedelem, a legitim világ létét fenyegeti. Mivel az illegális kereskedelem ily mértékben csak a kormányzatok tudtával mehet végbe, a csempészek óriási összegeket költenek a politikai befolyás megszerzésére – és nem csak saját hazájukban. Tevékenységük teljes mértékben nemzetköziesedett. Mára a kínai hamisítók a kameruni embercsempészekkel állnak össze, hogy megszervezzék, hogy a párizsi és londoni illegális bevándorlók az ottani piacon adják el a hamis Gucci táskákat. Mindez a globalizáció folyamatának tudható be. Az elmúlt évtizedek technikai forradalma következtében lerövidültek a távolságok, és a szabad kereskedelmet ösztönző kormányzati kezdeményezések is megkönnyítették a csempészek dolgát. Az 1990-es években az internet elterjedése szinte ingyenessé tette a nemzetközi koordinációt, és az egyetlen dolog, aminek az ára gyorsabban esett, mint a hajóztatás költségei, az a nemzetközi telefonhívások díja. Mindezalatt pedig az országok kormányai csökkentették vámtarifáikat, megnyitották kapuikat a külföldi kereskedők és befektetők előtt.

Ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan csökken a bűnüldöző szerek költségvetése. 2004-ben például az Interpol 50 millió dollárból gazdálkodott, ami pont a csempészek által rendszerese használt repülők vagy hajók árának felelnek meg. De az FBI ilyen bűncselekményekre specializálódott programjai is csaknem felére csökkentek az elmúlt öt évben. A szervezet 2004-ben csaknem 2000-rel kevesebb ügynököt állított a nemzetközi csempészet felderítésére, mint egy évvel korábban. Mindez annak köszönhető, hogy szeptember 11-e után az FBI tevékenységén belül a terrorizmus elleni küzdelem kapott fő hangsúlyt. Ezzel tovább nőtt a bűnüldöző szervek és a csempészek közötti aszimmetria. Míg utóbbiak számára a nemzeti határ egy áldás, addig az előbbieknek egy sorscsapás. Így például azzal, hogy átlépnek egy másik ország területére, már rögtön az adott ország joghatósága alá tartoznak, ami nagymértékben megnehezíti a bűnüldözés dolgát.

A csempészet, mint nemzetközi bűncselekmény természetesen mindigis létezett. De napjaik üzérei három dolog miatt mégis jóval veszélyesebbek, mint elődeik. Először is, jelentős mértékben megnövekedett a csempészet során gazdát cserélő áruk veszélyességi foka. Gondoljunk csak a atombomba atyjára, AQ Khan professzorra, aki nukleáris know-howt adott tovább Líbiának és Észak-Koreának. Másodsorban a cégek nem csupán komoly bevételtől esnek el a csempészek jóvoltából, hanem plusz kiadásokkal is számolniuk kell, ha meg akarják védeni termékeiket, hírnevüket. A harmadik új elem pedig az, hogy az üzérek szoros kapcsolatokat ápolnak a politikával – minél instabilabb egy ország, annál jobb a számukra. Természetesen a bűnözők kormányzatai is olyan hosszú múltra tekintenek vissza, mint maguk a kormányzatok, korábban azonban nem volt annyi vagyonos bűnöző, mint napjainkban.

Lassan elértünk oda, hogy a térképen kétféle területet kell elkülönítenünk. A fehér mezőket, ahova elér a törvény és a kormányzat keze, ahol az állampolgárok betartják a törvényeket. De a fehér mezőket monotonitását meg-megszakítják a fekete lyukak, ahol már nem csak egy autoritás, az állam követeli magának az irányítást, ahol az állam már nem birtokosa a legitim erőszak monopóliumának, mert nem tud megfelelő erőt felmutatni kihívóikkal szemben. Afganisztánban például a kormány számos faluban nem képes gondoskodni a világításról, azonban a csempészek 48 óra alatt el tudják juttatni a heroint London utcáira. A fehér területek azonban nem tudják elzárni magukat a fekete lyukaktól, ugyanis képtelenség hermetikus határellenőrzést biztosítani. Ráadásul nem is lehet tudni pontosan, hol vannak ezek a jog által oly nehezen elérhető területek. Lehet, hogy épp Manhattan valamely utcájában állapodtak meg arról, hogy nukleáris hulladékot hoznak Amerikába egy piszkos bomba elkészítéséhez. De épp így lehet egy leedsi pakisztániak lakta negyed is egy ilyen fekete lyuk.

A kormányzatok pedig eleve vereségre vannak ítélve ebben a helyzetben? Csak akkor, ha ragaszkodnak a múltban bevált, mára azonban már meghaladottá vált stratégiákhoz. Szeptember 11-e után azonban a bűnüldöző szervek nagyléptékű technológiai újításokon keresztül – a megfigyelés, a nyomkeresés, a személyazonosítás területein – komoly alkalmazkodóképességről tettek tanúbizonyságot. A technikai újítások önmagukban azonban még nem vezetnek eredményre. Ahhoz a kormányzat belső működési rendszerét is meg kell változtatni, rugalmassá kell tenni, fel kell számolni a nehézkes hierarchizáltságot. Ennek nehézségi fokát csak növeli, hogy egyszerre több országnak is meg kellene felelni ennek a követelménynek. De az erőfeszítések mindaddig kétség kívül kudarcra vannak ítélve, amíg a politikai vezetés úgy gondolja, hogy a nemzetközi bűncselekmények ellen folytatott harc csupán másodlagos jelentőségű.